Tanulható-e a kukázás?

A cikk olvasási ideje kb. 6 perc

Hiába közlekedünk motorral hajtott szekereken, meg virágzik a nanotechnológia, az embereket továbbra is két szükséglet hajtja: enni meg ivarzani akar. Kétségtelen azonban, hogy a nagy menü mellé nem az életben-maradási ösztönök miatt kell még egy sajtburger is, ahogy a fajfenntartással is csak távolról hozható összefüggésbe az, ami a diszkók retyóján történik a hetedik kör után.

 

 
Arról lehetne vitazkoni, hogy 2012-ben itt Európa közepén, pontosabban Európa és a balkán találkozásánál ételhez, vagy nőhöz lehet-e könnyebben hozzájutni, de tény hogy utóbbiak közül még mindig rendelkezhetnek néhányan minimális ellenállással (egy fej káposztához képest mindenképpen), ami a férfit megakadályozhatja az ő megszerzésükben. Ezt a makacs akaratot kell hát feltörni valahogy, ami a nemzetközi, de különösen a belföldi tendenciák alapján ugyan egyre könnyebbnek mutatkozik, de még mindig vannak olyan műszaki egyetemisták, akik a zöld könyvben nem találtak erre vonatkozó megoldókulcsot.

Az erre vonatkozó igényt és az ezzel kapcsolatos üzleti tervet többek között egy olyan fiatalember ember dolgozta ki, akinek ugyan nem volt semmije, az apja viszont rendkívül gazdag volt, így a saját magában és a róla kialakult kép alapján is rendkívül jómódúnak számított. Gondtalan nyugalomban csordogáló életét azzal fűszerezte be, hogy lement az aranypartra pincérkedni, vagybármihasonlót, azzal a feltett szándékkal, hogy egynél legalább több nővel párosodjon. Mivel fáradozásait maximális siker koronázta, elhatározta, hogy munkásságát történetekként megírja, azt közreadja a plebsnek, akit ő szerencsére nem ismer, de a pénzüket elfogadja. A kérdés, hogy cserében a második kerületi milliőből táplálkozó önbizalom átörökíthető a Havanna utcai lakótelepre is, vagy a csajozási prókátor képes bármilyen más alapra magabiztosságot építeni, különösen akkor, amikor a valós értékekből fakadó önbizalmat kevésbé szokás jutalmazni, mint a látszólagosakat. Esetleg indít-e külön tanfolyamot a nőknek, akik arra a kérdésre, hogy milyen a pasi, előbb válaszolnak alvázszámmal, mint azzal, hogy rendkívül tájékozott és sokoldalú. Pedig ezt el kell fogadni, különösen akkor, abban a korban, amikor utobbiból nehezebben építhető biztonság érzet.
Egy másik szellemi vezér, a magát a csajozási tanácsadás hazai úttörőjének hirdető, pick up artistnak nevező (sajnos nem egy Ford Rangerrel egyensúlyoz a mellkasán) fiatalember pedig nemes egyszerűséggel Mex Deluxe-nak nevezi és nevezteti magát, amely jelenséget a lexikonokban a parasztvakítás címszónál érdemes keresni.

Az interneten hozzáférhető csajozási gyorstalpalói hirdetések virágnyelven megfogalmazva elsősorban egy hedonisztikus jövőképpel kecsegtetik az arra érdeklődőket, semmint a keresztényi családmodell beteljesülésével. Ez teljesen rendben is van, a fiatalokat az erkölcsös életmód természetes körülmények között nem kiemelkedően szokta érdekelni, a fater, a nagyfater, a helyi plébános és a kormányzat szándéka ellenére sem. Az ajánlók nem kevesebbet állítanak továbbá, minthogy a programok kidolgozása során figyelembe vették annak tárgyainak, mármint a nőknek a véleményét is, amit a csali és halbeetető termékek gyártói gondolom irigykedve szemlélnek, ez így könnyű mormolással a bajszuk alatt.
A programok azonban nem árulnak zsákbamacskát, nem elég a diszkópultnál három-négy varázsigét mantrázni, mert a de szép kék szemed van lehet, hogy csak minden harmadik barna szeműnél fog beválni. Teljes élet- és szemléletmódváltásra van szükség a mesterré váláshoz. Ez magában foglalja  többek közt az önbizalomhiány leküzdését, valamint az ing kivasalását és köldökig kigombolását is. Ha mindent jól csinálunk, ígérik, a nő már az első randi végén sem a széken akar ülni.

Hogy mennyire valós probléma lehet ez sokaknál, milyen komoly frusztrációt és belső feszültséget okozhat mindez, mármint hogy maguktól nem tudják, hogy kell rávenni egy nőt, hogy átadja nekik használatra a szülőcsatornájukat, mi sem jelzi jobban az az elszántság, hogy nem kevés zsebpénzért számos kurzust hajlandóak sokan a saját fejükkel vállalni. Számomra némileg érthetetlen, hogy mindezt nem titkos szekták keretén belül szervezik, a hallgatók bő vastag fekete leplet öltve, szemnél kivágott zsákkal a fejükön, egy aulában ülve, miközben a mester egy szüzet helyez az oltárra. Az ott a vulva, mormognák maguk elé csillogó szemmel a régebben kezdett nebulók, miközben az újoncok szemlesütve kuncorásznának a tenyerükbe. Nem, az igazolványképükben látható arcukkal ülnek egy teremben, és jegyzetelik egyenes háttal a power point vetítést. Ilyeneket, hogy a szemkontaktot tarsd fent legalább 0,34 század másodpercig, vagy hogy fújjál magadra feromon parfümöt, mert az emberek is feromonok útján kommunikálják szexuális érzéseiket.

Le kell szögeznem, maximálisan elismerésre méltó a csajozási tanácsadók munkássága, ez az elismerés azonban elsősorban gazdasági értelemben értendő. Ugyanúgy tisztelem őket, mint Tihanyi professzor úr energia gyógyításait, a kormányszóvivőt, vagy a fogyasztó csokoládéval ügynökösködőt, mert aki hajlandó Kevin néven, a saját arcát vállalva más emberek elé kiállni azzal, hogy ő a WC-előtti sorban csajozás szakértője, az megsüvegelendő. Akár hisz abban, amit mond, akár nem, mert akkor még jobban. Mert, aki az emberi elkeseredettséget, vagy hiszékenységet kívánja forintosítani, annak valóban meg kell dolgoznia (magát) a pénzéért.

Legalább ennyire  lenyűgöző, hogy mennyi időt, pénzt, szenvedést rááldoznak sokan, hogy végre üzekedhessen egy jót, anélkül, hogy fel kéne hívni Vörös Alexát a Dohány utcából. Főleg annak tükrében, hogy elegendő minden különösebb rákészülés nélkül leszólítani egy este 100 csajt a parketton, lehetőleg hajnali három és négy között. És max csak a taxit kell fizetni, én külön nem is kérek ezért semmit.

GD Star Rating
loading...
Tanulható-e a kukázás?, 4.8 out of 5 based on 30 ratings

Vélemény?

About izomtibi

Check Also

Eladatlan élelmiszerek

Magyarországon becslések szerint 1,85 millió tonna élelmiszer megy pocsékba. Ebben benne vannak a szupermarketek, éttermek, …

3 hozzászólás

  1. Társkeresés az egyik legnehezebb, legbonyolultabb, de olykor a legegyszerűbb és sorsszerű rátalálás a másik felünkre. Mielőtt rátalálnánk a a másik felünkre, első feladatunk kialakítani egyéniségünket, ezzel együtt megszeretni testünket és lelkünket. Hiszen fontos, hogy saját bőrünkben jól érezzük magunkat, és amely által igazán megszerethető emberré válunk. Társkeresés ma már nem csak személyesen, de virtuálisan is nagy jelentősége van. A mai technika és utazás által könnyebben tudunk személyes találkozásokat lebonyolítani. A szerelemben nem számít sem az idő, sem a tér, csak az érzés egymás iránt. (megnéztem Mexet az oldalán – http://pua.hu – annyira nem tartom gáznak amit csinál, habár a csajozós dumák tutira nem működnének rajtam…) Na de a lényeg, hogy olykor akadályokba ütközünk, olykor nem a megfelelő emberrel találkozunk, de sosem szabad feladni, hogy megtaláljuk azt a másikat, aki segít, támogat, hű, kitartó mellettünk, tiszta szívből szerethetünk, és ami a legfontosabb elfogad minket úgy ahogy vagyunk, tisztel, megbecsül, boldogságot, örömet hoz életünkben.

  2. Nagyon tetszik ez a stílus! Informatív, ugyanakkor kissé realista módon szarkasztikus is 🙂 Eddig ez volt a legszórakoztatóbb cikk, amit olvastam ezen az oldalon.

    Egyébként van aki legalább annyira esküszik ezekre a PUA módszerekre, mint más az Apple-ra, vagy épp a Linux-ra… -emögött is tevékenykedik a marketing-gépezet.

  3. Azt azért tegyed hozzá, hogy sok gyúrós mókus is ettől várja a megváltást, mert bármennyire bizakodott abban, hogy a kockás hastól majd lesz nunus, de valahogy mégsem lett.

Vélemény, hozzászólás?