Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!
Orbán Viktor pörgeti a nyelvét, aminek semmiféle más logikus magyarázata nem lehet, csak a skizofrénia – legalábbis ezt sugallják a mostanában megjelent blogbejegyzések a témában.
Az emberek elképesztő hozzáértésről tesznek tanúbizonyságot ha érzelmileg is érintettek egy kérdésben. Teljesen normálisnak tartom azt az emberi reakciót, hogy ha valamilyen egészségügyi problémánk van, az összes családtagunk, a hentes bácsi, és a zöldséges néni hirtelenjében Dr. House-t megszégyenítő diagnosztává válik. Ennek ellenére, ha már nagyon fáj valamink, inkább elmegyünk az orvoshoz. Ebben az esetben nem az egészségünk a tét, csupán a miniszterelnökünkről való vélekedés. Ezt nem tisztem megvédeni, sőt! Eszemben sincs. Nem értek hozzá, nem vagyok se politológus, se gazdasági szakértő. Azt gondolnak a miniszterelnökről amit akarnak. Azt az egyet nem szeretném viszont ha gondolnák, hogy azért mert Orbán Viktor nyalogatja a szája szélét minden kétséget kizáróan skizofrén. Ezzel pedig nem Orbán kritikusai, vagy támogatói mellett török lándzsát, egyszerűen csak rettenetesen elegem van abból a dilettáns, ostoba magatartásból, és abból a szellemi fekete lyukból ami jellemzi országunkat a lélektani kérdések terén.
Kezdjük az elején. Ki számít lelki betegnek? Sokkal nehezebb kérdés, mint amilyennek elsőre látszik. Arról, hogy mi is számít pszichés rendellenességnek, még ma is vita folyik. A legdrasztikusabb pszichózisok, a legenyhébb szintű rendellenességek („neurózisok”) , és az egészséges ember között nincs egy jól körülírt határvonal. Inkább egy határsáv van, tehát akit az egyik szakértő még egészségesnek lát, egy másik már lehet, hogy diagnosztizálná valamilyen lelki zavarral. Mért van ez így? Semmi értelme ezeknek a diagnosztikai kategóriáknak, ha nincsenek jól körülhatárolva – gondolhatja a kedves olvasó. – Én azonban mégsem tartom a DSM-IV-et haszontalannak, remélem a cikksorozat végére kiderül, hogy miért nem.
A most hivatalos álláspontok nagyrészt egyetértenek abban, hogy pszichés rendellenességnek tekinthető az a működésmód, amely egyszerre:
- Deviáns: tehát az adott társadalom normáit nem tartja be. Szokatlan, bizarr, esetleg szélsőséges viselkedésekre gondolnak itt a szakértők. Meghatározásuk mégsem könnyű, mert a normák mindig az adott kortól, kultúrától, társadalomtól is függnek.
- Szenvedést (distresszt) kelt: Az egyik legegyértelműbb kategória sincs kőbe vésve, ugyanis van, hogy az indokolatlanul jó kedélyállapot miatt rendellenes egy viselkedés (pl. mánia).
- Diszfunkcionális: Következtében az áldozatok élete felborul, akik végül képtelenek lesznek önmaguk és társas kapcsolataik fenntartására. Kiforgatja az érzéseket, elvonja a figyelmet, aminek gyakori következménye a munkahelyről való elbocsájtás lehet.
- Veszélyeztető: Gondatlanság, gyenge ítélőképesség, ellenséges viselkedés folytán ön és közveszélyes magatartásokról beszélünk. Azonban ez a kategória sem tiszta: egy depressziós, vagy különc személyiségjegyekkel bíró ember sem magára sem másra nem jelent veszélyt…persze rögtön megváltozik a helyzet ha az előbbi öngyilkosságot kísérel meg, vagy az utóbbi veszélyes parancshallucinációkat kezd hallani…
Az un. ,,négy D.”-t (deviant, distress, dysfunction, danger) tünetegyüttesének egyetemessége figyelhető meg a mentális rendellenességek definícióiban. (melyek viszont korántsem egyetemesek).Tovább bonyolítja (egyben árnyalja) az így is kaotikus képet Thomasz Szasz munkássága. Elméletét az elmebetegségek mítoszáról nem tudom teljesen kifejteni, de ez az idézet úgy gondolom sok mindent elárul a gondolkodásáról:
„Ha Istenhez beszélsz, akkor imádkozol, ha Isten beszél hozzád, akkor skizofrén vagy. Ha a halottak beszélnek hozzád, akkor spiritiszta vagy, ha te beszélsz a holtakhoz, akkor skizofrén vagy.”
Ezen facebookoldal névadója egy, a pszichopátiával foglalkozó alapmű volt. Sajnálatos módon a csoport létrehozója (feltételezésem szerint) nem olvasta az amúgy zseniális könyvet.
Az antiszociális viselkedés (nevéből eredően) a legveszedelmesebb a társadalomra. Fontos valakinek a személyiségét (többé kevéssé állandó dolog) 
megkülönböztetnünk a viselkedésétől (egyszeri dolog). Ha minden ok nélkül átmegyek a zebrán, a piros jelzés ellenére, az antiszociális viselkedés. A kocsik elüthetnek, de balesetet okozhatok másoknak, és magamnak is. Mindezt azért teszem mert feljogosítva érzem magam erre, nem érdekel az a tény, hogy ezzel másnak bajt okozhatok, magamat se féltem, és nem félek attól hogy elütnek. Ennek ellenére senki nem fog pszichopatának tartani (új terminológiával: antiszociális személyiségzavarban szenvedőnek) Abban az esetben ha minden egyes alkalommal átszaladok a piroson amikor csak tehetem, már kezdhet gyanakodni a környezetem, de még korántsem biztos, hogy pszichopata vagyok, mert lehet, hogy az élet többi területén nem veszem semmibe mások jogait, nem vagyok felelőtlen, és egoista…stb.
Az imént idézett facebookoldal rendkívül szakmainak tűnik, mert ő is egy álarc mögé bújik. A szakmaiság álarca mögé. Nekem igazából nem Orbán Viktor ócsárlásával van bajom, hanem a szakmaiság teljes mellőzésével. Eleve fanatikus, politikailag elkötelezett orbángyűlölők közé elhinti azokat, az amúgy hiteles forrásból táplálkozó információkat, hogy a pszichopátia jellemzői:
- Felületes báj, amit fel is használ ahhoz, hogy elérje céljait
- Idegeskedés hiánya
- Megbízhatatlanság
- Őszinteség hiánya
- A megbánás és szégyenérzet hiánya
- Kóros egoizmus
- Empátia teljes hiánya
- Felelőtlenség
Mellé betesz egy tipikus politikusvigyorral élő fotót ,,a Zorbánról”. Majd jön az előre borítékolt hatás:
- Máris igazoltuk, hogy Viktor pszichopata, mert hát a felületes bájával eléri amit akar, „mer’ az a sok birka fideszes mind rászavazott, megbízhatatlan, mert hát teszi tönkre az országot! Őszintétlen, hazudik, mert hát szégyentelenül lop csal, és még a szeme se rebben. Én már csak tudom, hiszen drágul minden, nincs munkahelyem, a fiatalok külföldre mentek, de hát ilyen ez a birkamagyar…” Ez a fajta érvelés az önbecsapás és az önigazolás mintapéldája. Rossz az életem, amiért lehet hogy részben én is felelős vagyok, de a világ is felelős érte, az állam is felelős érte, tehát akkor terheljük a felelősséget a politikára, ez esetben saját gyengeségeinkkel nem kell foglalkoznunk. Különben is az ,, országot egy ‘szihopata vezeti, még szép hogy nem találok megélhetést!”
- Látja már a kedves olvasó? Ez az a fajta gondolkodás, ami engem még a bel- és külpolitikánál is jobban felháborít! A cikket ezért írtam, és nem pedig azért hogy bebizonyítsam Viktorról hogy őszinte, egyenes, vagy szerény (erre még én sem vagyok képes 😉 ). Mert valljuk be, hogy pláne a politikában, de a cégvezetőknél vagy bárhol, ahol az embernek hatalom (vagy annak az érzete) összpontosulhat a kezében (rendőrság, szervezett bűnözés, de akár még a tanári pálya is) gyakrabban előfordulnak az ilyen tulajdonságokkal megáldott(?) emberek is. Viszont Orbánt egy lapon említeni Sztálinnal, Hitlerrel, vagy Moammer Kadhafi – val óriási sületlenség (ők valóban pszichopata országvezetők voltak).
