Ételfrász

Nem szeretnék egy újabb tömegcikket világra hozni az anorexiáról,  bulimiáról vagy a túlsúlyról, mert mindenkinek van  annyi fogalma róla, hogy hallotta már ezeket a gyűjtőneveket minimum egyszer. Hangsúlyozom egyszer, mert a legtöbb esetben nem erről van szó, hiszen tucatnyi bejegyzést olvashatunk róla. Talán azt is tudjuk, hogy milyen okokra vezetik vissza, ami általában negatív lelki élményt jelent, egy elszenvedett traumát, rohanó világunknak köszönhetően a megváltozott evés kultúrát(családi vacsora, ebéd, gasztronómia/ ízek élvezete), na és a jó öreg médiát. Ki hitte volna? Mert ugye miről is van szó? Mit nyom az orrunk alá a rendszer? Egyél és egyél és fogyassz és egyél, de fogyj, mert kövér vagy meg csúnya és soha nem leszel közszereplő, vagy csak a társadalom túr ki, mert hát ezért mégis csak 60 kiló vagy. Ja és egyél és vegyél, de ne egyél, mert madárinfluenzás leszel meg amúgy is sok benne az „E”. De, ha épp bevásárolni készülsz vegyél valamit, főleg ami finom, hamar elkészül és omlósz, mert hát pocak is megmondta, hogy rosszul bánsz vele. Ez szélsőséges megnyilvánulásnak tűnhet, pedig nem az. Rengeteg ember hajlamos úszni ezzel az árral és tűri a hullámokat a feje felett. Ami viszont megnyugtat, hogy egyre több helyen olvasom, veszem észre, hogy kezd felnyílni a szemünk és kezdünk megcsömörleni a torkunkon lenyomott hirdetésektől. De a felvilágosodás még messze van és ennek okán egyre több az evészavarban szenvedők száma, egyre több új keletű betegséggel találhatjuk szembe magunkat. Néhány példát kiveséznék ennek szemléltetésére.

Ortorexia

Steven Bratman amerikai pszichológus fogalmazta meg először betegségként az ortorexiát hat évvel ezelőtt. Meglepődve olvastam arról, hogy ilyen is létezik.  Majd miután utána néztem jobban, rájöttem nem is akkora sötét folt ez számomra, mindössze nem igazán soroltam volna az evészavarok közé. Mert ebben az esetben arról van szó, hogy a delikvens megszállottan kerüli a szénhidráttal teli, egészségtelen ételeket. Most azt gondolnánk, hogy ha valaki odafigyel arra mit eszik az miért baj? Nem is lenne az, ha az egyensúly fennmaradna és a tápanyag bevitele harmonikus lenne. Egyaránt tartalmazna rostokat, vitaminokat, fehérjét és némi zsírt is. Nem attól lesz valaki egészséges, ha csak bio ételt fogyaszt, a hangsúly a változatosságon van. Normális esetben, de itt nem.

És a színpadon a média és a változatos gasztronómiai tippek. Tudjuk miről van szó, hisz a hústól megbetegszel, a zöldségek-gyümölcsök egyszer rákot keltő permettel vannak kezelve, aztán a másik oldalról azt duruzsolják, hogy szükséges a vitamin bevitel, a tej is  baktériumokat tartalmaz ugye, de a kálcium bevitele miatt fontos lenne, ja és a tojás sem hasznos a szervezetnek. Cukor? Liszt? Szóba sem jöhet. A probléma ott kezdődik, ha ezt valaki  komolyan is veszi, majd rögeszmévé válik. Az állandó nézetkülönbségek miatt, vagy esetleg azért, mert egy fogyókúra alkalmával bepillantást nyertünk az összetevők világába az egyén máris oda lyukadhat ki, hogy csak és kizárólag ellenőrzött forrású, minden vállalat, nézet szerint egészségesnek minősülő ételeket fogyaszt, nem eszik zsíros ételt, sem húst, majd szép fokozatosan megszűnik az egyensúly, az étkezés egyoldalúvá válik és kész is az ételfóbia, mely ebben a perspektívában ugyan olyan káros, mint ha valaki csak gyors ételeken él. Bármi is legyen a kiváltó ok ez is, mint a többi fóbia, függőség kezelhető. Elsősorban az egyénen múlik, hogy akar e változtatni és ha igen az ő hozzáállása a legfontosabb, hogy elinduljon egy valóban helyes táplálkozási séma irányába.

Picarexia

A bőség zavara, mondhatnánk ezt is, merthogy az a személy aki ezzel küzd állandó késztetést érez arra, hogy megvegye azt amire felhívtak a figyelmét. Legyen az reklám általi felhívás, ismerős, barát ajánlata, vagy csak a marketing egy kis leárazáson keresztül. A bevásárlóközpont neki maga a mámor, az új izék csábítják és ez miatt folyton csak vásárol, felhalmoz függetlenül attól, hogy azt meg eszi vagy sem. A média megtévesztésének azon elemei mutatkoznak meg, mely a megfelelést sugallja. Attól vagy értékes, ha követed a világ mindig megújuló nézeteit, valamint érezhető, hogy a személy ezen keresztül nyilvánítaná ki önnön helyét a világban, hisz ha meg tudja venni, meg tudja szerezni a termékeket(minőségileg, mennyiségileg) az azt jelenti, hogy lépést tud tartani a világgal, meg tud felelni, tehát ő egy kiemelkedő valaki. Pedig tudjuk, hogy az érték nem itt kezdődik, így ezt neki is szemléltetni kell, ha segítséget szeretnénk nyújtani. Az önbizalom hiány, a megfelelési kényszer, mint kiváltó ok könnyen kezelhető, ha van aki segítsen.

Ételfóbia

Erről a jelenségről a tévében hallottam először egy olyan műsorban,  ahol kizárólag ilyen betegekkel foglalkoznak. Az egyén akár több évtizeden keresztül csak ugyanazt/azokat az ételeket hajlandó elfogyasztani és ez nem egyszerűen azt jelenti, hogy válogatós lenne. Ez azt jelenti, hogy a fóbiája olyannyira szélsőségessé vált, hogy fizikai jelenségek is kísérik egy esetleges kísérletet egy újdonság bevezetésére. Egyszerűen képtelen lenyelni a nem megszokott ételt, öklendezni kezd, a szívverése felgyorsul, rettegni kezd. Tekintve, hogy több éven keresztül tart az állapot, véleményem szerint igen meglepő, hogy életben van még sok év elteltével is. Viszont az egyetlen, ami kissé felháborít valahányszor megnézem a műsort az, hogy mi visz rá valakit arra, hogy ezt 10, 20 vagy akár csak egy évig is nézze. Például volt egy eset, amikor egy férfi csak spagetti konzervet evett, talán pirítóssal gyerek kora óta. A felvétel idején nagyjából 30 éves volt. Ez igen borzasztó szerintem. A szerencséje, hogy egy kisebb családi nyomásra hajlandó volt elmenni szakemberhez, akik viselkedés zavarának okát feltárták és apró léptekben a gyógyulás irányába terelték. Nála a kiváltó ok az volt, hogy amikor megszületett a kistestvére, úgy érezte elhanyagolják és az étkezéssel való daccal kívánta felhívni a figyelmét szüleinek, hogy ő is létezik. Persze vannak más okok is, például egy trauma, amit nem tud az egyén feldolgozni, lelki válság, esetleg kényszerítés egy olyan étel elfogyasztására, ami nem szeretett, vagy nem esett jól. Bármilyen szemszögből is vizsgáljuk a helyzetet a felsoroltak közül ez tekinthető a legveszélyesebbnek és a legnehezebbnek változtatás szemszögéből. Mert amíg a beteg nem hajlandó rászánni magát a változásra, addig esélytelen, hogy kényszerítéssel(elviszem orvoshoz,bedugom egy kórházba stb) haladásra lehessen bírni,  és ha még rá is szánja magát legtöbb esetben azért, mert nagyobb az a félelme, hogy maradandó egészségkárosodás éri, vagy még inkább, ha már látja, hogy a családja mennyire fél ettől. Nem könnyű ez a lépés, viszont ennél nagyobb kihívás letuszkolni a torkán azt, amit a berögződése miatt nem tart ehetőnek, finomnak. Borzalmas küzdelem lehet ez, vívódni a testünkkel tudván, hogy ha nem küzdjük le azt, ő üt ki minket. Ebben a részletben a családot is rávették, hogy egy hétig egyék azt, amit a gyerekük, azért, hogy lássák min megy keresztül és azért is, hogy a beteg lássa milyen visszataszító is ez. A görbetükör mindig beválik, ezért páran már elmondhatták, hogy hatalmas akaraterővel, támogatással le tudták győzni félelmeiket.