Búcsú egy legendától

A cikk olvasási ideje kb. 10 perc

2012. november 25.-én nem csak világbajnokot avattunk, hanem el is búcsúztunk a sportág kétségtelenül korszakos alakjától: Michael Schumacher-től. Most az ő tiszteletére írtam egy búcsúztatót.

Michael Schumacher, neve szinte egybeforrt a Forma 1-el. Egyedüliként ül a Forma 1 trónján a maga hét világbajnoki címével, és most 19 év elitkategóriában eltöltött év után másodjára is ott hagyja a sportágat, ám neve mindörökre bekerült a legnagyobbak közzé. Élettörténete nagyon gazdag, amiből inkább egy könyvet lehetne írni, mintsem egy cikket. Így most főleg a Schumacher Forma 1-es karrierjére szeretnék fókuszálni, ahol volt fent is meg lent is. Elbukott, felállt, majd diadalmaskodott. Egy igazi legenda története az övé.

A német fiatalember 22 évesen, – ami akkor nagyon fiatalnak számított nem úgy mint manapság – 1991-ben szinte meseszerűen jutott lehetőséghez, hogy kipróbálja magát egy Forma 1-es autóban versenyen. A legendát talán mindenki ismeri: Bernard Gachot-ot letartóztatták, mert egy taxisofőrt lefújt egy gázsprével. A Jordan csapat árválkodó ülését pedig valakinek be kellett töltenie, így indulhatott első nagydíján az ifjú Michael Schumacher, aki élt is a lehetőséggel. Egy nem túl acélos Jordan-el megszerezte a hetedik rajtpozíciót, majd sajnos a versenyen még az elején fel kellett adnia a küzdelmet, de ennek ellenére tehetségére felfigyeltek, így került a Bennetton-hoz, ahol még ezen a pár futamon is megmutatta rátermettségét. Elég, ha csak annyit mondok, hogy nyugdíjba küldte háromszoros világbajnok csapattársát: Nelson Piquet.

1992-93 egyértelműen ráépült a csapat, de még az áttörő sikerre várni kellett. Ennek ellenére bemutatkozása utána egy évre rá, már meg is nyerte első nagydíját stílszerűen a Belga nagydíjon, és ezt további futamgyőzelmek követtek. Ezekben az időkben olyan korszakos alakokkal mérhette össze a tudását, mint Nigel Mansell, Ayrton Senna, vagy Alain Prost. A Forma 1-et elérte a változás szele, amit egy német fiatalember hozott el.

1994-ben a sors megfosztott minket egy Michael Schumacher-Ayrton Senna epikus csatától. Az élet elvette tőlünk a brazil legendát, egy bámulatos sportembert veszítettünk el és így egy minden bizonnyal pikáns csatáról is elestünk. De ez az év Michael számára elhozta végre a várva várt sikert: világbajnok lett! Az odáig vezető út viszont nem volt sima. Trüközzések, büntetések nehezítették a német dolgát, aki az utolsó futamon látványosan ütközött Damon Hill-el, ami után mindketten kiestek, de ez a német bajnoki címét jelentette. Ez az ütközés számomra mindig is véleményes marad, de ha a szezon egészét nézem, akkor a német megérdemelte a sikert.

Aztán jövőre jött a duplázás: 1995-ben nem volt ellenfele és mondhatni tükör simán behúzta a bajnoki címet. Ekkor eljött Schumacher karrierjében a változás: mindenki meglepetésére a szebb napokat látott olasz Ferrarihoz szerződött. A mai napig elgondolkodom mi lett volna, ha marad a Benettonnál? Talán több VB címe is lett volna, mint hét, vagy jött volna a leejtő? Ezt már sosem tudjuk meg.

A lényeg, hogy 1996-ban Maranellóba tette át székhelyét, ami természetesen visszaeséssel kezdődött. 96-ban meg se tudta szorongatni a két Williams-et, de hát ez a csapatépítés kemény időszaka volt, és már lehetett sejteni, hogy valami nagy van készülőben, mert a német nem véletlenül szerződött oda. Mindenesetre a szurkolók szeretetét sikerült elnyernie azzal, hogy Monzában nyerni tudott.

1997-ben már a bajnoki címért küzdhetett, de az autó még közel sem volt világbajnoki. Inkább a Williams-ek rapszodikus és a saját kiemelkedő teljesítményének köszönhette, hogy pontelőnnyel érkezhetett a záró futamra, de itt a Williams-ek beérték, és Schumacher egy olyan mozdulatot tett, amit valószínű már ezerszer elátkozott. Ráhúzta Ferrari-ját Villneuve-ra, de míg a kanadai tudta folytatni, ő kiesett. Ezt a tettet pedig példátlan szankció követte: kizárták a pontversenyből.

1998-ban a Williams eltűnt a színről, de egy régi-új ellenfél emelkedett fel a középmezőnyből: a McLaren-Mercedes. A Wookingiak finn pilótájával vívott hatalmas párharcot Schummy, de megint elbukott. Immár harmadik év telik el bajnoki cím nélkül.

1999-ben szó szerint törés következik be Schumacher pályafutásában: ebben az évben megint ádáz küzdelmet vív a McLarenekkel, de a Britt nagydíjon fékhiba miatt hatalmas sebességgel a gumifalba csapódik és lábtörést szenved. A szezon nagy részét kihagyja, de az utolsó futamokon példát mutatva kitartásból és elhivatottságból: visszatér! Bár nem sikerül bajnoki címhez segítenie csapattársát (ezért a Ferrari nem volt túl szomorú) mindenki láthatta, hogy a baleset nem törte meg Schumachert, sőt! Erősebb, mint valaha!

2000-ben végre a Ferrari-val révbe ér. Háromszoros világbajnok lesz! Ebben az évben végre legyőzi finn mumusát és belép a háromszoros világbajnok elit klubjába. Michael Schumacher csapatépítésből és kitartásból példát mutatott mindenkinek. Egy olyan csapatot épített többedmagával a Ferrariból, amivel a 2000-es évek elején legyőzhetetlen volt.

96-ban esélye sem volt, majd zsinórban két évben bukta el a bajnoki címet, majd a következő évben a lábát is eltörte. Ahelyett, hogy megbicsaklott volna, vagy megtört volna, Főnix madárként, hamvaiból újjá éledve győzelemre vezette az Olasz csapatot és uralta a 2000-es évek elejét. Voltak izgalmas idények, mint a 2000-es, vagy 2003-as, de ő tehetett arról is, hogy ebben az időben iszonyatosan unalmassá vált a Forma-1. Igazából csak az izgalomra vágyó nézők nem érezhettük jól magunkat, mert az történt, hogy egy remek pilóta, egy remek autóban hülyére verte a mezőnyt. Nem csoda, hogy zsinórban 5 világbajnoki címet szerzett 2000 és 2004 között, ezzel rengeteg rekordot megdöntve, amiket átadott a múltnak és felülhetett egyeduralkodóként a Forma 1 trónjára.

A Forma 1-nek nem tett jót, hogy Schummy egyeduralkodót játszik, így mindent megpróbáltak, hogy ellehetetlenítsék a Ferrarit, ami 2005-ben össze is jött, bár ehhez az olasz csapat elkényelmesedése is kellett. Ekkor a legyőzhetetlennek tűnő németet letaszították a trónról, olyannyira, hogy esélyes se volt megvédenie a címét.

Sokan kinevették, kigúnyolták, de az „öreg” és a Ferrari 2006-ban megrázta magát, és újra harcba szállt a bajnoki címért, de most a szerencse a végén nem az ő oldalán állt. Suzuka-ban elfüstölt motorjával kiállni kényszerült, így Interlagosba már szinte esélytelenül utazhatott, így zsinórban másodjára került a bajnoki cím egy bizonyos Fernando Alonso-hoz. 2006-ban egyben eljött a búcsú ideje is. Monzában bejelentette Schumacher, hogy az idény végén visszavonul. Bajnoki címmel igaz nem sikerült búcsúznia, de egy remek utolsó versennyel feltette az i-re a pontot. Ez egy méltó befejezése volt, egy példátlan sikeres karriernek.

Ám, aki versenyzőnek született az örökké az is marad, Schumacher se lelt békére a Forma 1 mentes időkben. 2009-ben Massa balesete után szóba került, hogy visszatér a Ferrarihoz beugróként. Mindenki úgy várta, mint a messiást, de a nagy visszatérés még elmaradt egy régi sérülés miatt. Ezt én már csak azért is sajnálom, mert talán, akkor rájött volna a német legenda, hogy már nem tudja felvenni kesztyűt.

Ami, késik az nem múlik. A nagy visszatérés bekövetkezett 2010-ben 3 évvel azután, hogy visszavonult Schumacher. A többség örült a visszatérésnek, de volt akik féltették vagy nem igazán értették ennek értelmét. Így most, 2012-ben 3 év elteltével sajnos elmondható, hogy ez a három év maximum csak sétakocsikázgatásnak, vagy hobbinak volt jó. A Mercedes 3 év alatt nem tudott olyan autót adni a német alá, amivel esélye lehetett volna, hogy újra harcba szálljon a világbajnoki címért. Amikor meg úgy hozták a sors, hogy lehetett volna esélye, akkor meg a balszerencse sújtotta, mint pl.: Kínai GP. Ha ott nem esik ki… Vagy Monaco, ahol Pole-t szerzett, de hiába, mert hátrébbsorolták a Barcelona-ban elkövetett ütközéséért. Ki tudja, ha az élről rajtok, akkor lehet, hogy győzhetett volna még. A hév, a tűz még mindig meg volt benne, de már nem volt a régi, ráadásul egy középszerű autóval senki se várjon csodát tőle. Ráadásul néha annyira elragadta a küzdőszellem, hogy gyerekes hibákat követett el vagy túlzásba esett. Akkor most lerombolta volna a szobrát? Nem! Lehet, hogy nem nyújtott bajnoki teljesítményt, de ő elvitathatatlanul a sportág egyik legnagyobb alakja, akinek neve egybefonódott a sportággal. Joga lehetne egy Catherman-el is körözgetni, akár 50 éves koráig, akkor sem kérdőjelezheti meg senki, amit elért, mert neki már nincs mit bizonyítania. Bizonyítson az, akinek egy vagy kettő vagy még annyi bajnoki címe sincs, de még ereje teljében van.

Ő így idősen egy rohamosan fejlődő sportban megpróbált újra a csúcsra érni, de nem sikerült. Emiatt nem lehet őt hibáztatni. Előfordul az ilyesmi, de volt annyi mersze, hogy megpróbálta, hogy még egyszer átadja magát élete szerelmének és ez mindenféleképpen becsületre méltó. Jah, hogy elvette másoktól helyet? Hát nem is tudom… Van néhány olyan pilóta, aki nem tudom mit keres a Forma 1-ben, akkor egy többszörös bajnoktól féltik azt az ülést?! Erről ennyit.

Ráadásul sok tekintetben az erkölcsi diadal is az övé. Elég sok olyan embert ismerek, akik régen nem szerették, de most már sokkal jobban kedvelik, hogy meglátták, hogy ő is csak emberből van, ő is meg tud szenvedni egy gyengébb autóban, ő is csak egy ember. Na, de milyen ember?! Aki 7-szer lett világbajnok a motorsport elitkategóriájában, aki 19 évet húzott le a Forma 1-ben, aki még olyan versenyzők ellen versenyezhetett, mint: Ayrton Senna, Alain Prost, Nigel Mansell, vagy Nelson Piquet. Aki olyan vetélytársakat győzött le, mint Mika Hakkinen, Damon Hill, Kimi Raikkonen, kell ezt még ragozni?

Egy olyan embertől búcsúzunk, aki szívvel-lélekkel csinálta, azt amit csinált. Sok téren példát mutatott nekünk, kitartásból, elkötelezettségből, küzdeni akarásból. Egy olyan embertől, aki bár unalmassá tette néha a Forma 1-et, de megmutatta, hogy a kemény munka meghozza a gyümölcsét. Egy olyan ember, aki őszintén tudott örülni a kismilliomodik győzelmének is, és nem volt szégyellős a csapat nyakába ugrani és együtt ünnepelni velük a sikert. Egy olyan ember, aki meg tudta szeretetni hazájában ezt a sportágat, ezzel teret biztosítva honfitársai előtt. Egy olyan ember, aki méltán lehet sokak példaképe. Egy igazi sportembertől búcsúzunk, viszlát Michael, köszönünk mindent, és sok sikert a Forma-1 utáni életedhez!

GD Star Rating
loading...
Búcsú egy legendától, 1.0 out of 5 based on 1 rating

Vélemény?

About BLaci

Check Also

Leégés a nagydíjon

Amióta az eszemet tudom, mindig is nagy rajongója voltam a Forma-1-nek. Rengeteg poszterem, könyvem és …

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..