Parasztvakítás

A cikk olvasási ideje kb. 6 perc

A média a negyedik hatalmi ág, hatással van az egyénre, s az egyes embereken keresztül az egész társadalomra is.

Ha nem csak a bulvárt követjük figyelemmel, a média elősegíti passzív tanulásunkat. Az, hogy tévét nézünk, rádiót hallgatunk, újságot olvasunk, vagy szörfölünk a neten hozzájárul ahhoz, hogy fejlesszük magunkat úgy, hogy azt észre sem vesszük, s különösebb erőfeszítéséket sem kell tennünk érte.

Így elmondhatjuk, hogy a média amellett, hogy tájékoztat minket, értelmi fejlődésünket is elősegíti. (Már ha megfelelő médiumokat választunk).

A 21. századi társadalom már nem lenne képes működni a média nélkül, a sajtó behálózza, s átszövi mindennapjainkat, s amellett, hogy tanít, még szórakoztat is.

S pont ez az erőteljes hatás fordulhat át negatívra, mivel a befogadót passzivitásra ösztönzi. Gondoljunk csak a televízióra. Mint említettem nem kell erőfeszítéseket tennünk annak érdekében, hogy az információkat megszerezzük, s feldolgozzuk. S a média éppen annyira teszi zárttá s tudatlanná a világot, mint amennyire nyitottá, s fejlődővé.

Had magyarázzam meg. Ha közzétesznek egy információt, melyről nincs tudomásunk, nincs tapasztalatunk, könnyebben fogjuk elhinni azt, mintha tájékozottak lennék a témában, vagy több oldalról világítanák meg azt a különböző médiumok.

orkiR-2

Ezért van az, hogy sokan úgy gondolják, ha a média szerint valami fehér, az mindenki szerint fehér. Nem számít, hogy akad száz meg száz ember, aki máshogy gondolja, az átlag médiafogyasztó számára a média véleménye a köz véleményét is jelenti.

Ez pedig akkor a legveszélyesebb, ha a média a kormányzat szócsövévé válik, ha egy országban nincs semleges médium, aki felnyitná az emberek szemét, s pártállástól függetlenül elemezné a kapott információkat, s objektíven tálalná azt az embereknek.

A média nem csak tájékoztató, hanem véleményformáló erővel is bír, ezen ereje nem is kevés. Hányszor meg hányszor hallani idősebbektől (de sajnos fiatalabbaktól is egyre gyakrabban), hogy „ez így van, mert ezt mondta a tévé”.

Természetesen ezzel semmi baj nem lenne, ha a különböző médiumok nem egy előre meghatározott, s irányított „értéket” szeretnének ledugni az emberek torkán, hanem megmutatnák az igazi valóságot érvekkel, s ellenérvekkel, különböző oldalakról megvilágítva a témát.

Nyilván a médiaszakemberek sem hülyék. Nem fogják nyíltan kimondani véleményüket, mivel az hiteltelennek tűnne, s gondolkodásra ösztönözné az embereket. Ha pedig az ember hall egy határozott véleményt szeret utána járni (én legalábbis biztosan), azonban ha ezeket a véleményeket rejtett módon közlik sokkal nagyobb valószínűséggel ér célt az üzenet.

Például gondoljunk egy tüntetésre. Ha az emberre azt a véleményt akarják rátukmálni, hogy kevesen voltak a tüntetésen bevágnak egy képet, vagy kisfilmet, mely olyan szögből mutatja az eseményeket, hogy a tévénéző úgy lássa, alig volt valaki a megmozduláson. Ha viszont azt akarják mutatni, hogy sokan voltak, az operatőr csak beugrik a „tömegbe” s onnan filmez, hiszen így nem lehet látni hol van annak eleje, vagy vége, csak a kamera előtt álldogáló emberkéket szemlélhetjük a televízióban, vagy az újságok címlapjain.

Ha rossz színben akarják feltüntetni a tiltakozókat, akkor egy randalírozó csoportot mutatnak be, s nem számít, hogy 1000 emberből csak tízen viselkedtek így, ha a tévé ezeket a képsorokat dugja le a nézők torkán, mindenki el fogja hinni, hogy így is volt.

Ez a média hatalma, s még nem is végeztem.

12

A másik kedvenc, a reklámok. Tele van vele az újság, a rádió, a tévéről és az internetről nem is beszélve.

Gondoljunk csak bele. A legtöbb terméket csinos, fiatal, szemrevaló nőkkel reklámoztatják. Ez nem véletlen. Így próbálnak az emberek tudatalattijára hatni.

Előszeretettel használják még az adatok szerepeltetését, s ismétlését. „Elpusztítja a baktériumok 99.9%-át”. Nem elég, hogy szerencsétlen Mari néni a wc-perem alatti baktériumoktól retteg (nagyon hatásosan elő tudják adni, s illusztrálni), még hitelesnek tűnő számadatokkal is megspékelik a mondanivalót, hogy eladhatóbb legyen a termék.

Szívesen említenek híres embereket a reklámokban, nem egyszer (sőt, mindig) borsos összegeket fizetnek nekik, hogy adják nevüket egy-egy termékhez. Az átlagfogyasztó pedig úgy van vele, ha Ő aki „valaki” ezt használja és neki bevált akkor nekem is jó lesz. Hiszen Ő egy híres színésznő, sportoló, szakács, énekes, műsorvezető (…). Biztos nem használ akármicsodát.

Nem a lótúrót nem. Ő is ugyanolyan ember. Mellesleg a hírnév nem zárja ki az igénytelenséget. De ez persze egy teljesen más cikk témája is lehetne, ezért inkább nem is boncolgatom.

Ismert még a szándékos hiánykeltés is. „Amíg a készlet tart”. Ezt hallva Pista bácsi észvesztve szalad a sarki kisboltba, hogy az unokának megvegye a franc se tudja mivel töltött legflancosabb csokoládét, amiben több a műanyag, mint maga a csoki.

Azon bezzeg nem gondolkoznak el az emberek, hogy mekkora az a bizonyos készlet. Lehet, hogy az egész ország jól lakna belőle vagy 10 évig. (És még azt sem mondhatjuk, hogy hazudtak. Ha 10 van belőle az is készlet, ha 10 millió, az is).

Ó és a kedvencem… (Dobpergés). A dallamos szlogenek. „Calgonnal a mosógép is tovább él”, „Mert hülye azért nem vagyok”. És a többi, és a többi.

Na, ezzel aztán be lehet furakodni az ember agyába. S az a legrosszabb, hogy szerencsétlen fogyasztó, aki nincs felkészítve ezekre az agyturkász, hipnotizőr reklámokra nem is tud ellenük védekezni.

Ezért lenne fontos, hogy a szülői házban, iskolákban odafigyeljenek erre az emberek, s megtanítsák a gyermeknek, fiatal felnőttnek, hogy mit szabad elhinni, meg mit nem. Csak az a baj, hogy sokszor anyuka-apuka sem okosabb egy ötödikesnél…

Így hát marad a média gombóc politikával töltve, pénzzel fűszerezve.

About BHajni

Check Also

Mélyen a zsebébe nyúl a magyar szülő nyáron

Tábor, zsebpénz, nyaralás és játékok Budapest, 2017. június 22. – A nyári szezonban gyerekjáték bolti …