Túl a csúcson – blogmarathon42 – 1.

A cikk olvasási ideje kb. 4 perc

Üdvözlet mindenkinek!

Szeretnék rögtön a közepébe vágni, hogy elmondjam, ez egy szilveszteri fogadalomtétel. Magamnak, magamtól, magamért. Senki nem kért rá, senki nem akarta ezt, csak én. Nincsen szponzorom és az itt említett különböző segédeszközök sincsenek semmilyen szponzori kapcsolatban velem, csak használom őket. Igen, eldöntöttem, így 40-en túl, hogy fel kéne emelnem a hátsóm és valamit csinálnom.

Egy cél kell, amiért lehet küzdeni, mint a filemkben. Mivel szeretek focizni (de utálok futni) így teljesen magától értetődően és logikusan kitaláltam, hogy 2014-ben – 42 évesen – lefutom a marathoni távot, a 42km-t. Hurrá.

Nem is volt nehéz eldönteni és megfogadni sem, nyomtam is rá egy sört, mert sportosan élek, nem dohányzom, autót vezetek és van két gyerekem, akik kondiban tartanak – gondoltam hétfő reggelig. Mert kitaláltam, hogy ha változik valami, akkor változzon meg jól… tehát reggel 6-kor fogok kelni, futok egy órát a közeli parkban, lezuhanyzom és viszem a gyereket az oviba, aztan be a melóba.

Ennek én akkor, ott, komolyan örültem és feldobódtam tőle…

Így el is telt pár hét, majd elérkezett az új év, a január és a hétfő reggel is, (ma szerda van, ma is voltam…). Már vasárnap rákészültem, nem zabáltam be este és csak egy sört ittam és elmentem aludni próbálni 22:30-kor. 6:00-ra állítottam az ébresztőt és lefeküdtem. Úgy éreztem magam, mint egy nagy utazás előtt, amikor az ember lefekszik aludni és izgatottan gondolkodik, hogy mindent elpakolt-e mikor indul, hogyan ér oda, hasonló baromságok… na így szépen eltelt az idő az ágyban és úgy negyed 1 körül (én egyébként későn fekvő vagyok, voltam, és általában éjfél előtt soha nem alszom el… most is így lett), miután megjöttem az ideges pisilésből, lefeküdtem és ennyit mondtam magamnak, de egy kretén állat vagy te… mint egy pólyás. Eldöntötted, nincs mit gondolkodni rajta, csinálod és kész, különben is ez lesz az első alkalom, nem kell szétzúzni a betont. Bealudtam.

Szól az óra, reggel 6, kipattantam az ágyból mint pókember (maszk nélkül), megnéztem hogy hány fok van és befostam… -4. Le fog fagyni a tüdőm. Nem baj, nem Iron Man leszel, hanem Iron Lung… más a kosztüm, de jó a név. Aztán felöltöztem, biciklis gatya, mármint hosszú, alá ilyen vízkiszorítós műanyag póló… rá polár pulcsi, dzseki, sapka, mobil, endomondo progi, fülhallgató és indulás.

A kesztyűért visszajöttem a sarokról mert rájöttem, hogy nem vagyok jeti.

Aztán indulhat is, VCMG – Sssss lemez, jó kis alap tempó, elektronyik hang, ez kell. Kicsit fájt a légzés 5 perc után, de azért kiértem a parkba, kurva sötét volt, legközeleb hozok fejlámpát. (ma már vittem, meg plusz hosszú alsót is a gatya alá…). De mennyien vannak az utcán 6:20-kor, beszarás, meg emberek kutyát sétáltatnak vak sötétben, sőt láttam egy apukát 2 gyerekkel, szkafanderben egy szánkóval, de ebbe már nem gondoltam bele… csak a futásra figyeltem, hogy bírom, mennyit, ilyesmi. Elég jól ment az elején, azért nem vagyok teljesen lerobbanva! Aztán úgy 10 perc után már bele-bele sétálgattam a tempóba, úgyhogy az első időm mérhetetlen, mert mérhetetlenül szar lett. Nincs kondim olyan folyamatra, ami tovább tart 10 percnél, ez kész. Végig csináltam az egy órát, hazaértem, ültem, és nem fogjátok elhinni, boldog voltam! Úgy éreztem, hogy ez most valami volt. Valami ami tök mindegy, hogy milyen eredménnyel de megvan, megcsináltam! Felkeltem, felöltöztem, futottam – gyalogoltam, mozogtam, kora reggel és most először az oviba is hamarabb értünk be. Már 8:30 előtt bent voltunk. Ahogy a Belgä mondaná: a lustaságnak, Végge!

Azért írok csak most, mert a mai futás alatt döntöttem el, hogy mivel ma is kijöttem és futok, tehát nem adtam fel úgy néz ki, dokumentálni fogom a fejlődésem. Ha lesz ilyen.:) Egészen a célig. Nem minden futás után, de heti 1-2 alkalommal. Az idei cél egy félmarathon, 21km. Még nem dőlt el, hogy hol, de az elhatározás már megvan.

Ma egész jó volt, már mérhető volt a performansz, de van honnan feljönni. Kezd a rendszer is összeállni már két nap után is. A felkelés az elalvás, hogy nem zabálok előtte vacsorára csak gyümölcsöt. Ahogy elindulok, a telefon, a program, a zene. Már tudom, hogy a foltos labrador gazdája kb. velem egy időben kel fel. Csak ők sétálni, szarni mennek én meg futni és kifingani.

Íme a mai adatok:

Akkor a mihamarabbi viszontolvasásra!

Runningjeti

U.I.: Beszarás, hogy milyen izomlázam van a combomban…ülni jó, a többi nem…

GD Star Rating
loading...
Túl a csúcson - blogmarathon42 - 1., 5.0 out of 5 based on 1 rating

Vélemény?

About runningjeti

Check Also

Mélyen a zsebébe nyúl a magyar szülő nyáron

Tábor, zsebpénz, nyaralás és játékok Budapest, 2017. június 22. – A nyári szezonban gyerekjáték bolti …

Vélemény, hozzászólás?