Túl a csúcson – blogmarathon42 – 3. Feladom?

A cikk olvasási ideje kb. 3 perc

Igen, megfordult a fejemben. Nem volt semmi extra, csak elindultam hétfő reggel, kiértem a parkba, már kijutni sem volt könnyű, mivel leolvadt a hó, maradt a jég, azon futni meg mondjuk ki: idegesítő és szar. Persze, ha nem szöges cipőben vagy… ahogy így küzdök a kilométerekkel, egyébként hétfőn volt a leggyorsabb kilométerem, hihetetlen módon, pont amikor azt hittem csak totyogok, 5:45.

Szóval ahogy így küzdök, az egyik nagyobb megcsúszásnal éreztem, hogy ez most nemcsak hogy idegesítő és nem vicces, hanem veszélyes is… elment a kedvem, szó szerint, a pici illetve inkább nagy – csak becézem – egóm elkezdett feketemágiát nyomni és ráolvasást, hogy hülye vagy, mi a fasznak csinálod ezt, megsérülsz, várj inkább amíg jó idő lesz, hagyd abba, szívj el egy cigit, meg hasonló buzdítások érkeztek, se szeri se száma… és tényleg elgondolkodtam, hogy vazz tényleg mire jó ez, majdnem meggyőzött a saját kisszerűségem, az Egóm varangyfeje ott brekegett és majdnem győzött.

De történt valami, mondhatjuk hülye véletlennek, persze, vagy megmagyarázhatjuk simán, egyszerűen is ha kell, varangyfejjel, de én nem akarom, csak elmondom amit éreztem. A végefelé voltam a csúszkálásnak és a varangy egyre csak brekegett a fejemben, amikor valami felszállt egy közeli fára a földről. Nem varjú volt, azt érzékeltem, hogy sokkal nagyobb. Ahogy közelebb értem, láttam, hogy egy sas!

Túl a csúcson – blogmarathon42 – 2.

Nézte ahogy közeledem, nem repült el, max. 10 m-re volt tőlem. És csak figyelt… a varangy elkussolt és csak egy dolog maradt, a lélek. Nekem ez egy jel volt, hogy az igazi lelki kitartás, a pozitív hozzáállás néma, magától értetődő. Hiszen a sas az, ami szárnyal és eljut távoli helyekre, ő a levegő ura, nem a varangy egy mocsárban vagy pocsolyában, vagy akárhol. Megvilágosodtam, hogy a feladás mint gondolat nem tőlem jött, nem onnan jött, ahonnan maga a vállalás, az ötlet és a fogadalom származik. Felszabadultam. A varangy már nem brekegett.

Nagyon jól éreztem magam, pedig tényleg nem volt jó a futás és az idő sem, de ennek most kellett megtörténnie, és így!

Tegnap sajnos, hogy legyen még egy kis varangyozás, beállt a derekam, szokott néha, ülő munkát végzem, és annak ellenére, hogy heti egy jógára is járok – ezt még nem is mondtam -, képes voltam úgy lehajolni valamiért, hogy alig bírtam kiegyenesedni… de egy tuti, alig várom hogy elmúljon és csináljam tovább…

GD Star Rating
loading...
Túl a csúcson - blogmarathon42 - 3. Feladom?, 5.0 out of 5 based on 1 rating

Vélemény?

About runningjeti

Check Also

Mélyen a zsebébe nyúl a magyar szülő nyáron

Tábor, zsebpénz, nyaralás és játékok Budapest, 2017. június 22. – A nyári szezonban gyerekjáték bolti …

Vélemény, hozzászólás?