Igaz történet az 1800-as évek végéről (történetek egy nagymama naplójából)

A cikk olvasási ideje kb. 4 perc

Nem is tudom, kinek az életében lapozgassak! Emlékeim csak úgy áradnak felém.

A történet nagyon régi., az 1800-as évek végén történt. Akár napjainkra is át lehet ültetni.

Szegény, egyszerű családba született a lány, kinek életútját nagyvonalakban végigkövetjük. Iskolába járt és mivel csendes, szelíd lány volt, a tanító mindig átküldte a feleségéhez, hogy vigyázzon a gyermekeire. Hát a betűvetést így bizony nem tudta megtanulni. Mikor nagyobbacska lett, akkori kényszerű szokás szerint egy gazdag családhoz ment dolgozni.

notas-un-diario-ricardo-piglia-L-6rskFg1211

Itt szintén gyerekekre vigyázott. Ezt még szerencsének is lehet mondani, mert szerették és együtt tanulhatott a család gyermekeivel. Itt tanult meg írni, olvasni és számolni is. Szeretett tanulni, így ez neki könnyen ment.

Nagyon sok mindenről álmodozott, de körülményei sajnos nem engedték tovább. Ahogy növekedett, sok helyen dolgozott, később pedig mint szakács finomakat főzött úri családoknak.

Közben igazán felnőtt lett, és mikor néha haza ment, megismerkedett a szomszéd fiúval. A fiú égő kék szemeivel elvarázsolta a szép karcsú lányt. A kölcsönös szerelemből házasságon kívül egy kislány született. Bizony nagyon nehéz volt ez a lány életében. Megint dolgozni ment, gyermekét pedig egy rokon házaspárra bízta. Gyakran látogatta, segítette, de munkája miatt nem tudott mindig mellette lenni.

A lány közben sok levelet írt a fiúnak, de választ nem kapott. Ezt nem tudta mire vélni, hiszen biztos volt abban, hogy a fiú szereti őt.

Egy alkalommal rászánta  és haza utazott, hogy tisztázza a dolgokat. A fiú édesanyja  is szeretettel fogadta, hisz jó feleségnek tekintette a fia számára. És mégis Ő dugta el a leveleket, így fia mégsem kapta meg soha .

Így, hogy tisztázva lettek a dolgok, és a szerelem még mindig lángolt, nem volt akadály, így házasságot kötöttek.

A szülőktől külön költöztek, a kislányt pedig akit eddig a rokon nevelt, magukhoz vették.

A fiatal apa egy nagy gazdaságba ment dolgozni mint vincellér. Felügyelte az ott dolgozók munkáját. A fiatal anyag pedig nevelte gyermekét, elvégezte a ház körüli munkát. A kis házhoz tartozó földterületen pedig megtermelte a konyhára valót.

Pár év múlva pedig még egy kislány látta meg a napvilágot. Az apa csalódott volt, fiút szeretett volna, arra lett volna büszke. De vállalva minden nehézséget, szeretetben élték tovább életüket.

Közben ment az idő, és az első szülött lány felnőtt lett. Apja legnagyobb bánatára pedig házasságon kívül kislánya született. Később ugyan férjhez ment, de a kislányt nagyszülei nevelték fel.

De a rossz dolgok csak folytatódtak. A másod születésű lány is felnőtt lett. Dolgozott, de a sors rossz útra terelte, így neki is házasságon kívül két gyermeke is született. Egyik gyermek fiú volt. Végre egy fiú a családban! Őket is nagyszülők nevelték fel.

Nem volt könnyű az élet. Sok munka, gond és még szégyen is. De az évek csak múltak. A gyerekek felnőttek, a nagyszülők megöregedtek. Az öregséggel a betegség is elérte őket.

Egy éjszaka a drága gondoskodó nagyapa elhagyta a családot. A gyász letört mindenkit. Olyan jó lett volna a nyugalom, de ez messze elkerülte a nagymamát és a már felnőtt gyerekeket.

 

Ó a régi kedvesek elhunytak rég,

Tán sírukat sem gondozza fény

De emlékeimben még mindig élnek,

És velem maradnak míg élek Én!

GD Star Rating
loading...
Igaz történet az 1800-as évek végéről (történetek egy nagymama naplójából), 4.3 out of 5 based on 6 ratings

Vélemény?

About Nagymama

Check Also

Mélyen a zsebébe nyúl a magyar szülő nyáron

Tábor, zsebpénz, nyaralás és játékok Budapest, 2017. június 22. – A nyári szezonban gyerekjáték bolti …

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..