Asztrológia: Ősi átverés, vagy félreismert tudomány?

Tizenéves koromban nagyon érdekelt az asztrológia.  Tetszett a skorpió leírása magamról, és nagyon hasznos volt önismereti szempontból is, mert lehetőséget adott arra, hogy elgondolkozzak saját magamon. Az ember elolvassa a csillagjegyének a leírását, és  elgondolkodik azon, hogy mi igaz rá belőle. Ezzel pedig máris tett egy lépést a tudatosabb élet felé!

Azt nem értettem viszont, hogy miként is működik. Mért határozná meg egy tőlem fényévekre lévő csillagászati objektum helyzete a születésemkor, hogy milyen ember leszek? Mi van ha egy repülőn születek, ami épp egy időzóna felett repül át? Mely pillanat számít konkrétan megszületésnek? Ha augusztus 23.-án születek meg, 23:59-kor, de a köldökzsinórt már csak 24.-én vágják el, akkor én most Oroszlán vagyok, vagy Szűz?

Jogos és elég bosszantó kérdések, egy asztrológust ki lehet a világból kergetni ezekkel, amit nem csodálok. Elég frusztráló lehet, hogy valakinek a „tudománya” mögött semmiféle logikus rendszer nincs. Persze ha az egész egy csalás, akkor is letett valamit az asztalra, mert a csillagászat , és a pontos naptárak elkészítését vezette be. Gondoljunk a laboratórium és a kémia fejlődésére! Az alkímiát a mindent arannyá változtató kő legendája tartotta életben. Mi lehet az „asztrológusok bölcsek köve”? Erre a kérdésre a cikk végén választ kaphat a kedves olvasó.

Visszatérve az asztrológiával való találkozásom történetére, egyszer találtam a világhálón egy „azték horoszkópot”. Elnéztem az időpontokat, és rossz csillagjegybe soroltam magam, de ezt még nem tudtam. A leírás lenyűgözött, hogy mennyire én vagyok! Tíz perc múlva jöttem csak rá hogy valójában nem is a jaguár hanem a kajmán jegyében születtem. Persze annak a leírása is nagyon illett rám…

Kiábrándultan fetrengtem, és nem tudtam elhessegetni a gondolatot a fejemből, míg nem egyszer egy kocsmai beszélgetés során elvégeztem egy rövid kísérletet. Próbálják ki Önök is! Kilencvenöt százalékban beválik.

Szóba hoztam az asztrológiát, és a reakciókból leszűrtem, hogy a beszélgetőpartnerem hisz-e benne. Fogadtam egy sörben vele, hogy öt perc alatt bebizonyítom, és meggyőzöm őt arról, hogy az egész egy mese. Öt perc, és soha többet nem fogja a horoszkópját olvasni!A reakció persze az volt hogy ez kizárt. A viszontválasz az okostelefonom előkapása, és az illető asztrológiai elemzésének felolvasása volt. Közben folyamatos kérdések: „Ez igaz rád?” „És ez is? Ne már!” -valahogy így. Majd a saját jellemzésem felolvasása következett.  Közben eljátszottam, hogy mennyire hüledezek, mert hogy ez „de mennyire igaz rám”. Végül pedig a sátáni kacagás… Ugyanis direkt másik jellemzést olvastam fel, a kritikus részeknél persze az ő jegyét mondtam! Eltelik egy kis idő, mire a csalás felfedése után az illetőnek leesik hogy mi van. Nyolcvan IQ feletti embernek ebben a helyzetben nyilvánvalóvá válik, hogy minden jellemzés igaz mindenkire, csak  a körítés, és a személyes hangulat teszi érdekessé a dolgot. Hehehe.

 Akkor mégis miért van az hogy intelligens emberek is rengeteg időt fordítanak a horoszkópuk böngészésére? Mért lehet az, hogy a számomra példaértékű, (hiszékenynek és butának csöppet sem mondható) osztrák pszichológus Carl Gustav Jung is rengeteget foglalkozott az asztrológiával? Jung a szinkronicitás nevű jelenséggel magyarázta az asztrológiát.

Az angol királynőnek is személyes horoszkópkészítője van! Az asztrológia ,,tudománya” egy rendkívül ügyes mémkomplex. Azt az érzést kelti, hogy ismer téged, és ennek a varázsa annyira lenyűgözi az embereket, hogy senki se gondol bele abba, hogy egyszerűen nem igaz. Ha van tíz állítás amiből öt igaz rád, azzal a másik öttel ami nem igaz, hajlamos vagy nem foglalkozni. Ráadásul nem is olyan nehéz olyan állításokat tenni ami mindenképpen igaz minden emberre: ,,Ön összetett személyiség: szeret társaságban lenni, de van hogy szüksége van a magányra” Zseniális! Kire nem igaz ez? Még egy szélsőségesen befelé forduló (introvertált) személyiség is felfedezi benne magát, ugyan úgy ahogy egy  bulizós, állandóan a középpontban lévő extrovertált. A róka és a sajt esete is bejátszik: Minél jobban hízeleg a leírás annál jobban elhiszik az emberek.

1948-ban Bertram Forer pszichológus személyiségtesztet töltetett ki hallgatóival, akik így abban a hitben olvasták a később kézhez kapott elemzést, hogy az a teszt eredményei alapján készült. Az alanyok értékelésének átlaga a szöveg pontosságáról (vagyis arról, mennyire illik rájuk) a 0-tól 5-ig terjedő skálán 4,26 volt. Valójában mindenki ugyanazt a – Forer által horoszkópokból összeollózott – szöveget kapta.

Gondoljunk csak bele, kik készítették a horoszkópokat a középkorban? A tudósok, akik feltehetően papok is voltak egyben mert a tudomány és a vallás ez időtájt még nem vált szét, tehát nagy valószínűséggel ők gyóntatták a földesurat, így mindent tudtak róla. A horoszkópok megrendelői általában írástudatlan nemesek voltak. Így elképzelhetőnek tartom, hogy ez egy fajta életmód tanácsadás volt, misztikus köntösbe csomagolva. Lehet hogy az udvari csillagász tudta hogy átverés, de az is lehet hogy nem, és ez esetben tudattalanul vitte bele a tanácsait a horoszkópba. Az se kizárt, hogy  ezekkel befolyásolták a nemeseket, akikről az észérvek leperegtek, az udvari tanácsadó meg egyszerűen lusta volt magyarázni az érveit.

Hát nem zseniális? Egy olyan babona, ami kitörölhetetlen a köztudatból, mert ha hiszel benne, ha nem fenntartja magát.Az eberek szeretik, és meggyőző. Sokaknak munkát ad, mert önismeretre mindig lesz nagy az igény materialista  társadalmunkban, és az egészben a legszebb, hogy az asztrológus sem tudja hogy át van verve. Úgy válik csalóvá, hogy maga sem tud róla.

Ha ön horoszkópfüggő, netán ebből él, szinte biztos hogy most ideges rám, vagy le van törve.  Ez normális. Viszont mi lenne ha egyszer és mindenkorra pontot tennénk ennek a vitának a végére? Tudományos módszerekkel bizonyítható az asztrológia igaza, csak eddig rossz módszerekkel próbálták megtenni (a tudósok nem értenek az asztrológiához, az asztrológusok meg nem értenek a  tudományhoz)! Ha több száz ember között kimutatható, hogy van statisztikai kapcsolat a személyiségtípus és a csillagjegy között, akkor biztos, hogy nem lehet csak egy átverés. Tehát az asztrológiát valami olyan, tudományosan eddig nem vizsgált erő mozgatja, amit még nem ismerünk eléggé. Ez esetben nagyon hülyének fogom magam érezni, és nyilvánosan bocsánatot kérek az összes asztrológustól. A személyiségtípus tesztekkel mérhető.  A pontos asztrológiai jellemzést pedig  a születési dátumból, időpontból (óra, perc!) és a születési helyből lehet kiszámítani. Ha nincs igazam, akkor például az oroszlánok közt gyakrabban lesznek kolerikus, irányító jellemek, és így tovább… Tehát korreláció lesz a személyiségtípus, és az aszcendens, a csillagjegy, stb.  között.

Készítettem egy kérdőívet,  angol nyelvű, de nem jelenthet akadályt a kitöltése. Bizonyítsuk be hogy nincs igazam! Vagy bizonyítsuk be hogy az egész asztrológia egy több ezeréves önfenntartó átverés!

Kattintson ide, és kezdődjön a bizonyítás/leleplezés!

A személyiségtípusát pedig ITT tudhatja meg. ( kb. 5 perc, ha megvan, akkor az itt kapott eredményt írja be a kérdőívbe, az első kérdésnél )

(Tetszett a cikk? Oszd meg, hogy minél többfelé eljusson!)