Boldog szerelem

A cikk olvasási ideje kb. 4 perc

Ó! A szerelem csodálatos! Az élet zűrzavaros pillanatában, véletlenül talált ránk.

1956 augusztusa volt, csepergő eső. Sietősen mentem az úton.  Hirtelen göndör haj, meleg barna szem mosolygott rám. Egy ismerős?? Néztem és éreztem nem mai életem ismerőse, valamikor az előző életemben talán együtt éltünk már?! Ő is régi ismerősként köszöntött rám. Így futottunk össze. Zakóját fejem fölé tartva védett a csepergő esőtől.

Meleg, szép érzés! Hogy lehet ez?

szerelmes

Szaladtunk gyorsan fedett helyre. Közel a mozi, hogy mi volt a filmben nem tudom. Egymásra figyelve beszéltünk régi és napi dolgokról. Éreztük egymás gondolatát.

Az elválás nehéz volt, találkozunk még valamikor? Ó hogyne, gyakori volt a találkozás! A forró szerelem felhők fölé repített minket.

Rövid idő múlva összekötöttük életünket. Aztán minden máshogy történt, mint ahogy reméltük.

A katonaság! Jött a behívó és menni kellett. Csak néztük egymást és fájt a szívünk. Fogtuk egymás kezét, csak lassan fájdalmasan engedtük el egymást.

Vágyódás élt bennünk és levelek sokasága simogatta lelkünket. Egy látogatás a kaszárnyában, a sok ember körülöttünk, mi csak egymást láttuk és mentünk, mint egy álomban egymás felé. Végre egy ölelés, nem akartuk elengedni egymást, mentünk szédülve a boldogságtól. De a látogatás véget ért, ismét válni kellett. Hazafelé a vonat zakatolása is éreztette a vele töltött időt.

Nehéz, gyötrelmes két év, már számoltuk a napokat. Végre! Végre! Letelt az idő, életünk egy úton haladt tovább! Munka, tanulás és szerelmünk újból és újból megújult. Nem volt jó egymás nélkül, így most minden időnket csak egymással töltöttük.

Aztán jött az idő, mikor teljes családot akartunk. Átadni gyermekeinknek mindent, ami belőlünk ered. Bővült a családunk egy kedves kisfiúcskával, pár évre pedig egy szép és gyönyörű gyermek, kislány született. Fátyolos szemmel néztük egymást és teljes volt az életünk. Szerelmünk kiteljesedett, és bennünk nem változott semmi sem.

Utaztunk sokat. A Balaton lett második otthonunk. Szépek voltak a napok a csendes vidéki kis házban. Szerettük ha együtt volt a népes család. Gyerekek, unokák, finom ételek. Mindenkit mindig terített asztal várt. Mikor szétoszlott a család, mi ketten együtt…. Ó de szép volt.

Az évek rohantak, az idő tovaszáguldott velünk. Mire észrevettük hajunk is deresedett. De kezünk érintése még mindig megremegtette szívünket. Néztük egymást és tudtuk ez az érzés nem múlik el soha. Jöhet bármi, életünk mindig szorosabbra fonódik. Már nem tudunk egymás nélkül létezni. Már eggyé vált életünk. Még mindig szorosan egy úton megyünk. A régi szerelem még mindig élt. A gyerek, az unokák teljessé tették életünket.

De egy nap sötét felhő takarta el a napot! Ijedten néztem és féltem nagyon. Ne! Ne jöjjön el a rossz! Mi lesz velem? Társamat szorosan fogtam, de remegett a kezem. Nézz rám! Még mindig szeretlek nagyon! Ő csak mosolygott, tudtam azt gondolja ez mindkettőnknek jó nagyon.

Aztán a vég! Zárt szeme nyugalmat áraszt. Ölelném úgy, mint rég, fognám a kezét! Boldogan nézném szerelemtől párás tekintetét! 53 évig együtt mentünk az úton. Vége az életemnek, egyedül hogy legyek? De a sors máshogy akarta ezt, valamiért még nem mehetek el.

Bár testben elvesztettem ugyan, de lélekben itt van velem, fogja a kezem és segít nekem. Mert a síron túl is él ez a szerelem.

 

„ A kis mosoly, mit láttam arcodon,

Örökre megmarad, feledni nem tudom.

Gyötrődés van szívemen,

A lelki békét valaha meglelem?

Fáj nagyon, hogy soha többé nem láthatom!

A szerelemtől ami soha nem múlt el, így búcsúzom!”

GD Star Rating
loading...
Boldog szerelem, 5.0 out of 5 based on 2 ratings

Vélemény?

About Nagymama

Check Also

Mélyen a zsebébe nyúl a magyar szülő nyáron

Tábor, zsebpénz, nyaralás és játékok Budapest, 2017. június 22. – A nyári szezonban gyerekjáték bolti …

Egy Hozzászólás

  1. Ez nekem is fáj,olyan gyönyörű

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..