Hogy kerül a csizma az asztalra….?

A cikk olvasási ideje kb. 4 perc

Csak csendesen spekulálok a világ folyásán, de leginkább a történelem kurflijain, csavarjain. Mert ugye mi történt a második világháború után az országunk mondhatni krémjével? Vagy külföldre menekültek, vagy kinyírták őket. Divatba jött a proletárdiktatúra, meg a munkásőr kultúra. A finom úri, úgymond kispolgári miliő, hagyomány üldözendő lett, a bagariacsizma emberek meg divatosak. No, így valahogy kerül a csizma, a bagariacsizma az asztalra. Ekkor történt az a gyalázat a népünkkel, hogy hatalomra juthattak tehetségtelen és ostoba, az alacsonynál is alacsonyabb képzettségű tömegek a vezető réteg közé. Ez volt ugye a káder-rendszer, vagyis ha elég kommunistásan tudott valaki bégetni, tudott eléggé szemét, és aljas lenni – mert ugye ezek közelebb voltak a birkához -, akkor vihette valamire (milyen vicces, hogy csak egy bötű a kádár és káder között az eltérés). Valahol csöppnyi megértés azért van bennem irántuk, hiszen hittek a népi irányításban, de ugye a naposcsibének hiába okítod a mátrixszámítást, csak csipogni fog továbbra is ostobán az Isten adta jószág.

8556707_11d6b1f30dbfa82aee746cd35d5b01ea_m

Mert ugye mi is történt eztán?! A fölkapaszkodottak, nyilvánvalóan irigyek is voltak, hiszen amint nagy nehezen sikerült a hatalmat megszokni, máris elkezdtek körülnézni és ugye mindenhol akadtak náluk értelmesebbek, képzettebbek, okosabbak, akiknek ezzel ugye be is fellegzett. Kiirtani, eltaposni, ellopni a tudását, az eredményeit, hát ez történt.

Népünk értékes fiai megmenekültek, ki erre, ki arra. Csakhogy most mintha szintén ez történne?!

Na szóval az értelmiség lefejezve! Maradt azért oktatói réteg, maradt azért átadható tudás… még! Kifejlődött egy új arisztokrácia, meg persze velük együtt azok is, akik a foxi-maxin szerezték a docensi, doktorátusi  kutyabőrt. Egyszer megpróbáltam elolvasni az Empiriokriticizmus és történelmi materializmus című szörnyűséget, de nem sikerült végigolvasni. És ez volt az ideológia. Ezen nevelődtek a párttitkárok.

De nem ez volt a legnagyobb baj. Hanem az, hogy ezek az emberek, valamiért elhitték, hogy ők mások. Mások az egyenlősdiben. Különbek. Tudom ez lerágott csont, de azt kell megérteni, hogy ezt a helyzetet, hogy Ő már más, különb, több, szépen sikerült egészen a mai napig örökül hagyni.

Ha valakit, érthetetlen módon a történelem a színpadra tol, azonnal elfelejti, hogy honnan jött. De nem is, rosszul mondom. Azt felejti el, hogy hová tartozik. Mert mintha nem valók lennének oda. Oda, ahol most eszik a reggeli croissant-ot kávéval.

Egy ország teljesítménye nem játék ugyanis. Az emberek élete nem játék ugyanis. Ha az ország népességének negyede éhezik és fázik télen, az nem különb az észak-koreai helyzetnél.

Ide kívánkozik azért a kis véleményem a sommázáshoz, vagyis egy ember helyzetét, értem ezalatt a társadalmi, gazdasági életben betöltött szerepét, nagyban meghatározza a divat, az aktuális helyzet és időpontok összejátszása is. Nem újdonság ugye, ha valaki jó időben jó helyen van, akár miniszter is lehet. Vagy mondhatnék királyt is.

A kérdésem tehát nagyon egyszerű. Oda való-e? Tehát ha a csizma kerül az asztalra, ha olyan, vagy olyanok irányítanak tömegeket, akikre  jószerével egy kosárnyi nyulat sem bízna az ember?! Hol tanítják a tisztességet? Hol tanítják az helyes önértékelést? Félreértés ne essék, nem vagyok különösebben jó véleménnyel magamról, csupán azt vallom, hogy az embernek legyen annyi esze, hogy ne álljon  a csurgásba ha jön az égi áldás, de ez azért azt is jelenti, hogy nagyon is jól látom, hogy hol vannak azok a csizmák.

Én nem hiszem, hogy oda való lennék. Én ezt tudom. És Ti? Ti nem tudjátok? Ti, akik a törvényeket hozzátok, elfogadjátok, megszavazzátok – már amikor nem alusztok a parlamentben. Svájcban öt év, mire bevezetnek egy törvényt. Itt ugye, egyik hónapban jön egy törvény, a másikban jön egy másik, aztán a harmadik, majd a sokadik verzió. Mi ez kérem, gyerekszoba?

Nem kéne azt átgondolni, odavalók vagytok-e?

P.S.

És ha már egyszer leszerepeltél, menj a búbánatos… szóval tudod?

GD Star Rating
loading...
Hogy kerül a csizma az asztalra....?, 1.0 out of 5 based on 1 rating

Vélemény?

About wartog

Hosszú történet, 5 feleség 5 gyerek, ( a legkisebb 18 hónapos a legnagyobb 32 éves)változatos körülmények. Jelenleg Ausztriában dolgozom.

Check Also

Orbánék semmibe veszik a magyarok akaratát!

Tegnap az esti órákban érkezett a hír, hogy visszavonják a budapesti 2024-es Olimpiára benyújtott pályázatot. …

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..