Film utca 15.: Cukorfalat

A cikk olvasási ideje kb. 4 perc

Filmkockákkal kikövezett járdánkon haladva elérkeztünk a 15. számhoz. Akik még csak most toppantak be, azoknak egyfajta „előző részek tartalmából”- jelleggel elmondom, hogy ebben a kis gyűjteményben olyan filmek találhatóak, amelyeket kevesen ismernek annak ellenére, hogy ismert személyek írták, rendezték vagy játszanak benne. Mivel ez egyfajta jubileum, ezért most valami nagyon vidámat kéne nektek prezentálnom. Úgyhogy a mai film az a film lesz, ami eddigi életem során a legjobban lesokkolt. Ez a film a 2006-os Cukorfalat.

32839_hard-candy-ellen-page-867149_1024_768

A történet még nem az elmeromboló rész. Egy fiatal lány (Ellen Page) gyanítja egy fotósról (Patrick Wilson, Watchmen, A-team, Apró titkok), hogy az a gyerekeket szereti, és nem úgy, mint a télapó vagy az ovónéni. Hát… szóval pedofil. Chatelés folyamán egy házba csalja, ahol megkötözi, és hát elveszi a kedvét a gyermekmolesztálástól kvázi. Ergo, ez a film egy egyhelyszínes pszicho-thriller.

Rendkívüli izgatottság van bennünk, ahogy a filmet nézzük, gondolván, vajon mi fog az egészből kisülni. De mégis bennünk van, hogy mi van, ha a látszólag szimpatikus úr mégsem bűnös a gyermekekkel való fajtalankodás vádjában. A filmnézők egyik fele gyanakszik, a másik fele örül, mert egy ilyen embert bizony tényleg el kell zárni a külvilágtól.

A film erőssége egyértelműen abban van, ahogy sodródunk a cselekménnyel és az egyre durvább és izgalmasabb jelenetsoroktól szinte sajtkukacként izgünk-mozgunk a nézése közben. Furcsa kettősség zajlik le bennünk. Kinek szurkoljunk? A halálosan unszimpatikus, eszelős túszszedő lánynak, vagy szerencsétlenül járt, esetleges pedofilnak. Nyilván nem szurkolunk a pedofilnak, mert habár lehet, hogy ártatlan, de lehet, hogy nem, meg amúgy is, egy felnőtt ne a gyerekekre gerjedjen. A lányt sem kedveljük igazán, mert elejétől kezdve a bicskát nyitogatja az ember zsebében. Olyasmi ez, mint a Nincs bocsánat című film, ahol a jó karaktert utáljuk és a gonosznak éljenzünk szüntelen.

Aztán mikor már tetőfokára hág a dolog, valami olyannak lehetünk szem- és fültanúi, amire nem számítunk. Soha nem jártam még így, de ki kellett kapcsolnom a lejátszót, hogy kicsit lenyugodjak. Nagyon nehezen vettem rá magam, hogy tovább nézzem, akkor is hang nélkül. Pontosan valami olyan van benne, amit nem akarnánk, hogy benne legyen. Nagyon nem. Nagyon, nagyon nem. Végül aztán egy órányi szenvedés után csak visszakapcsoltam, mert érdekelt a vége.

d9060c631b57d5bc59e2b1d5fae3b2a3

Hiába a sokkolás, mégis jó és szerethető a film, mert utána sem áll meg az élet és a féktelen két személyes házon belüli hajsza folytatódik. Azért szerettem ezt a filmet, mert egy másodpercig nem lankad a figyelmünk és magával ragad a sztori. Egyszerre szórakoztat és elborzaszt – kivéve azt az egy jelenetet, az csak simán megölt lelkileg egy kicsit.

Kis technikai összefoglalás. Az alkotók nagyon ügyesen bántak a kamerával és a színekkel. Nem csak a történések ragadnak magukkal, helyenként a zseniális külső jegyek is. Le a kalappal az operatőr és a rendező munkája előtt.

A pszicho-thriller jelleg a színészeknek is köszönhető, főleg Ellen Page-nek. Ő legtöbbször szerethető és/vagy vagány csajokat játszik a maga kis fiatalka pofijával. A fiatalka pofi ebben is megvan, de valami elképesztő, ahogy a pszichopatát tudja prezentálni. Tényleg, szinte kedvünk lenne agyonütni. A halálra rémült „áldozat” szerep is jól állt Patrick Wilsonnak, aki szintén szimpatikus jóképű csókákat szokott alakítani. Az a durva, hogy helyenként megsajnáljuk, pedig nem kéne. Mindkettő óriásit alakít, legjobb választás voltak.

Végignézve rá kellett jöjjek, hogy az elsőre ártatlan filmecske az egyik legfelkavaróbb alkotás volt, amit életemben láttam. Visszagondolva, nem bánom, hogy megnéztem, sőt egyfajta morbid módon még ajánlom is az embereknek, pont úgy, mint ahogy most a kedves olvasóknak. És általában az emberek kíváncsiak lesznek. De egyébként nem szadista vagyok, tényleg legalább egy nézést megér, mert egyébként nagyon kiemelkedő alkotás. Azt a jelenetet meg, aki nem bírja, pörgesse tovább. Nem szégyen. Aki végig tudja nézni, inkább azzal van a gond.

GD Star Rating
loading...

Vélemény?

About ElSaiko

Nappal diplomás "filmestészta", éjjel szuperhős vagyok. Általában filmekről és a világ bajairól szeretek értekezni a magam pikírt és csípős módján. Célom sokkal inkább a szórakoztatás és arcokra való mosoly felnyalása, mintsem a megbotránkoztatás és az utálkozás magasfokon. Szeretem a thrillereket, Natalie Portmant és a töltött káposztát. Béke, szeretet, padlógáz, ablaktörlő!

Check Also

Kondorosi iskolások filmterve vált valóra

Közel húsz általános iskolai osztály diákjai pályáztak filmtervekkel az EAThink2015 Európai Uniós projekt nemzetközi pályázata …

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..