Gyönyörű, fájó emlékek

A cikk olvasási ideje kb. 3 perc

A falu környéke, ahol Én születtem, gyönyörű. A kis falvakat, mint kifli ölelik körül a dimbes-dombos erdők. Ahol szabad a kifli vége, ott terül el a Balaton.

Lágy hullámaival simogatja a partot, vagy viharos hullámtarajával erősen odacsap. De mindig szép és hívogató. Aki már érezte a Balaton közelségét, mindig vágyik oda vissza. Az ilyen helyen az esti fényeknél, csillagragyogásnál könnyen lángra kapnak az érzelmek. Bármennyit is változtak az emberek és változott a világ, a nemek egymás közötti szikrázása, a szerelem, ősidők óta ugyanaz.

Balaton_Hungary_Landscape

Hát ezért születtem Én a világra.

Gyermekkorom emlékeit átlépve a kamasz kor küszöbén állok. Hát erről az időről nincsenek igazán szép emlékeim. Magányosnak éreztem magam. Néhány barátom volt, de a gondolataimat, érzéseimet nekik sem mondtam el. Vágytam a figyelemre, az elismerésre. Annyi mindent tettem, hogy ezt elérjem, de mégsem sikerült. Mindenki a maga gondjával volt elfoglalva.

Hát most nem ugyanígy van minden? Ebből is látszik, érzelmi síkon semmi sem változik. Bár a családi kapcsolatok nem voltak olyan lazák, mint napjainkban, de egy kamasz gyerek élete még így is zavaros volt.

De Én erős voltam és fiatal, és a nagyszüleimnek minden munkában segítettem. Még iskolás voltam, beteg nagyanyám félig tudta megfőzni az ebédet, és iskolából hazatérve én fejeztem be. Utána vittem nagyapámnak, aki a szőlőben dolgozott. Segítettem a kapálásban, de ez nem volt baj. Imádtam a friss föld illatát. A tanulásra már csak este volt idő.

A föld, az égbolt a Balaton és köztük Én. Furcsa kapcsolat, de kamaszkorom ábrándjai odakötöttek. A nyári meleg messze vitte az érett gabona illatát, és Én mélyeket szippantottam belőle. Felszabadító érzés. Az éjszakai csillagos égbolt pedig csodás. Nagyapám magyarázta a Göncölszekér, a Fiastyúk és a többi csillagképet.

A Balaton pedig….. hát az esti fürdőzés felejthetetlen élmény. Nagyanyám elbeszélését hallgatva, ábrándozással teltek kamaszkorom évei. Úgy szerettem volna valami szépet, jót elérni, de továbbtanulni sem mehettem. Fájt a szívem, mert egyedül maradtam.

Hát így telt az idő beteg nagyszüleim gondozása, néha egy kis munka, ahol tudtam valamit keresni. Gondoskodtam mindenről, amire egy ilyen egyszerű szegény családnak szükséges. Ez bizony nehézzé tette az Én kamaszkoromat. Később változtak a dolgok, de addig nagyon nehéz volt.

Írtam sok mindent, kiírtam magamból a szomorúságot az esti lámpafény mellett. Öreg nagyszüleimmel élve, így múlt el hamar ez az idő is.

Hajnali ködben a fák fanyar illatát érzem,

Fájó szívvel kamaszkorom emlékeit idézem.

Lélekben magányosan, erdei sétákat,

Munkát, gondot senkivel megosztatlant.

Az illatok mindezt visszaidézik,

S újból fájók az érzéseim.

 

GD Star Rating
loading...
Gyönyörű, fájó emlékek, 5.0 out of 5 based on 2 ratings

Vélemény?

About Nagymama

Check Also

Mélyen a zsebébe nyúl a magyar szülő nyáron

Tábor, zsebpénz, nyaralás és játékok Budapest, 2017. június 22. – A nyári szezonban gyerekjáték bolti …

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..