Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!
/Prof. Dr. Bagdy Emőke írása/
Stresszesebben élünk, mint négy éve, és mint negyven éve. Az ok nyilvánvaló: a világ és benne Magyarország folyamatosan átalakul, a megújulás pedig új helyzeteket teremt, ami új válaszokat, új stresszeket generál. Akár rövidebb időszakot, akár történelmi távlatot nézve fontos kérdés, hohy miből és kikből van több: rossz stresszből (distressz), amely leblokkolja az embert, vagy jó stresszből (eustressz), amely teljesítményre sarkall? Azok vannak-e nagyobb számban, akik többnyire bénító tényezőként élnek meg új szituációkat, vagy azok, akik inkább kihívásként tekintenek a stresszhelyzetekre?
A kérdések felvetése egyértelművé teheti, hogy a gyakorlatban sehol nincs, ahogyan elméletben nem is lehet stresszmentes társadalom. Nem is lenne jó ilyenben élni. Hiba, de lehetetlen is volna kiiktatni például azokat a stresszeket, amelyek új helyzetek, új érdekviszonyok, új konfliktusok kreatív megoldását ösztönzik. Éppen ezért inkább azoknak a módszereknek a fejlesztésére és elterjesztésére érdemes koncentrálni, amelyek segítenek a közösségi léttel törvényszerűen együtt járó nézet- és érdekkülönbségek, stresszhelyzetek kezelésében. Ez az igazi közösségi befektetés. Azok, akik aziskolai relaxáció bevezetését sürgetik, ilyen közösségi befektetésben gondolkodnak. Én is, az ötletadó programgazda. Csaknem négy évtizede Magyarországon elsőként írtam könyvet a relaxációs módszerekről, mert világos volt, hogy ha a társadalom stresszes, akkor nem lehet stresszmentes az iskola sem, benne pedig a gyermek és a pedagógus sem. Ezen pedig segíteni kell. Régi meggyőződésemet ékesen támasztják alá újabb adatok: a nevelési tanácsadók szolgáltatásait igénybe vevő 189 794 diákból tanácsadáson 99 687 gyerek, terápián 71 308 vett részt a 2009-2010-es tanévben. Aligha kell ennél beszédesebb statisztika annak igazolására, hogy az iskolákban elodázhatatlan a stresszkezelő módszerek meghonosítása.
Mit látnak most a gyerekek maguk körül? Naponta szembesülnek a felnőttek egy részének destruktív „stresszoldó eszközeivel”: alkohol, cigaretta, drog, újabban sarlatánkúrák. Közben azonban a konstruktív stresszkezelés híveinek száma lassan, de gyarapszik: egyre többen áldoznak időt és még pénzt is arra, hogy fejlesszék önmagukat. Melyik utat kínáljuk a fiataloknak? A tudományosan megalapozott „diákrelax” hívei azt, amely növeli koncentrációjukat, önismeretüket, problémamegoldó, alkalmazkodó és feszültségtűrő képességüket. Azt az utat, amelyik építi, és nem leépíti személyiségüket. Éppen ezért ért meglepetésként, hogy akadt néhány ellenzője is tervünknek. A kritikusok alulinformáltságát és/vagy tudatos torzítását mutatja, hogy egy szervezet keresztényellenesnek bélyegezte az iskolai relaxációt. A megalapozatlan „bírálatok” bár főként az iskolai relaxációt támogató Emberi Erőforrások Minisztériumának köznevelésért felelős államtitkárságát vették célba, de végül nem azt találták telibe. Hanem azokat, akikért a program született: a gyerekeket, akik egyben elszenvedői a felnőttek stresszének. A kritikák közben íróikról is kiállították a bizonyítványt.
A diákok számára persze az ehhez hasonló konfliktusos helyzetekre is kínálhat megoldást az iskolai relaxáció. A felsősöknek szánt gyakorlatsorok között egyebek mellett van olyan, amikor a stresszhelyzet feldolgozását úgy segítjük, hogy egy-egy negatív élményt egymás között kibeszélve megkeressük az adott esemény lehetséges pozitívumát: azt, hogy például milyen energiákat, készségeket, képességeket mozgósíthat a krízishelyzet. A pszichológia nyelvén „átkeretezésnek” hívjuk ezt.
Ez a gyakorlat sok másikkal együtt segíteni fogja a diákokat a feszültségeik feldolgozásában, önmaguk megismerésében, problémáik hatékonyabb megoldásában. Szeptembertől ugyanis indul a program, nem önálló kötelező tantárgyként, és időkerete is legfeljebb heti fél óra lesz, a testnevelés órák részeként, de alsóban bizonyosan nem a tornatanárok irányításával. A foglalkozások majdani vezetői számára már készen vannak a tematikák, vagyis az akkreditált szakmai programsorozat, amely iránymutató, és amely alapján diák és tanár is élvezni fogja a közös játékos munkát.
Mi lehet a végeredmény? Megerősítjük a diákok személyiségét, belső tartását, ösztönözzük, hogy stresszhelyzetekre energiáik mozgósításával reagáljanak. Segítjük, hogy olyan emberekké váljanak, akik nem hallgatnak elvtelenül és jellemtelenül akkor, amikor egy-egy konfliktus- és stresszhelyzetben a vitapartnertől eltérő a véleményük. Az iskolai relaxáció programadójaként ilyen gyerekeket szeretnék látni felnőni Magyarországon.
Megjelent: a Magyar Nemzet 2013. május 16-i számában.
A szerző az iskolai relaxáció bevezetésének programgazdája, a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület vezetője
