Bevezetés a Star Trek univerzumba

A cikk olvasási ideje kb. 17 perc

A Nyugat nevű távoli galaxisban a Star Trek sorozat olyan személyiségek munkásságára volt szemléletformáló hatással, mint Stephen Hawking, Quentin Tarantino, vagy épp Al Gore. A franchise 1974-ben elérte, hogy a NASA a sorozat legendás csillaghajójáról Enterprise-nak keresztelje űrsiklóját; Gene Roddenberry, a Star Trek atyja pedig az elsők között volt, akit a világűrben temettek el, 1991-ben. A Star Trek brand jelentősége messze túlmutat a sci-fi rajongók világán, a volt szocialista blokk popkultúrájába mégis csak mérsékeltnek mondható a beszivárgása, az is leginkább a paródiákból, utalásokból származik (Galaxy Quest, The Big Bang Theory sorozat stb). E héten mutatják be a mozik országszerte a Star Trek: Sötétségben című szuperprodukciót, ennek apropóján bevezető célzattal  osztom meg szubjektív felülnézeti tájképemet az „Űrszekerek” valóságáról. Itthon ugyanis – bár létezik egy masszív fanatikus réteg – a legtöbben azt sem tudják, mi ez az egész, és ennek egyetlen, igen egyszerű oka van: a klingonok.

Az 5 sorozat kapitányai: James T. Kirk (The Original Series, 1967-1969); Jean-Luc Picard (The Next Generation, 1987-1994); Benjamin Sisko (Deep Space Nine, 1993-1999); Kathryn Janeway (Voyager, 1995-2001); Jonathan Archer (Enterprise, 2001-2005)
Az 5 sorozat kapitányai: James T. Kirk (The Original Series, 1967-1969); Jean-Luc Picard (The Next Generation, 1987-1994); Benjamin Sisko (Deep Space Nine, 1993-1999); Kathryn Janeway (Voyager, 1995-2001); Jonathan Archer (Enterprise, 2001-2005)

 „Az űr a legvégső határ. Ennek végtelenjét járja az Enterprise csillaghajó, melynek feladata különös új világok felfedezése, új életformák, új civilizációk felkutatása, és hogy eljusson oda, ahová még senki nem merészkedett.”

Ha meglátogatna egy űrlény, és azt mondaná nekem, hogy hallott valami science fiction nevű dologról, de fogalma sincs, mi az, legelőször egy random Star Trek részt mutatnék neki. Ebben a sorozatban minden benne van, amiből, amivé és amiért kialakult a sci-fi tematika. Sokan helytelenül műfajnak nevezik a sci-fit, de valójában szinte bármilyen műfajban elképzelhető sci-fi alkotás: vannak sci-fi novellák, regények, akciófilmek, sőt elégiák és dalok, de elképzelhető akár sci-fi eposz, opera vagy színmű. Műfaji helyett tehát tematikai megkötést jelent, amelynek magvát már maga a szóösszetétel is kifejezi: tudományos jellegű és igényű, fiktív valóságban (elképzelt térben vagy/és időben) játszódó történet.

Az imént magam is helytelenül használtam egy kategóriát: a Star Trek gyűjtőcím ugyanis nem csupán egy filmsorozatot jelent, hanem öt különböző sorozatot, egy rajzfilmsorozatot, több száz regényt és videojátékot, valamint immár tizenkét egészestés mozifilmet. A legújabb alkotást premier előtt néztük IMAX-ben teljesen „laikus” ismerőseimmel, akik ugyanúgy élvezték, mint én (bár valószínűleg teljesen másért), ennek ellenére érdemes lehet a mozijegy megváltása előtt tájékozódni a legendáriumban – íme.

Miért a Star Trek a legnagyobb királyság a világon?

Az alapszituáció idealisztikus: a 22. századra „az emberiség kinőtte a betegségek, szegénység és a különbözőségek elfogadásának képtelensége jelentette problémákat, és a Bolygók Egyesült Föderációjában egyesítve él más intelligens fajokkal. A főszereplők e Föderáció űrflottájában, a Csillagflottánál teljesítenek szolgálatot, céljuk új életformák, új civilizációk felkutatása, bemutatva útjuk során a főbb emberi értékeket (megértés, együttérzés stb.) az idegen fajoknak”. (Forrás: Wikipedia, ahol számtalan szócikkben szinte végtelen információ áll rendelkezésre erről a fiktív univerzumról magyarul is, úgyhogy a „száraz” tényekkel nem is terhelnék tovább senkit, inkább nézzük, hogy miért is érdemes foglalkozni a témával, mi lehet világszerte a rajongás oka.)

Nagyrészt tehát a világűrben és az idegen bolygókon játszódik, de valójában a jelen életről, annak valódi céljáról és kihívásairól szól. A kultúrák együttélésének szabályairól, mindezek akadályairól, az emberi alaptermészet különböző vetületeiről. A felfedezőről, a kíváncsi emberről. A leggyakrabban feltűnő idegen fajok az emberi mivolt összetettségének különböző aspektusait képezik le: a vulcaniak a logikus, ésszel élő embert, a klingonok az ősi ösztönök és természeti törvények által vezérelt indulatembert, a ferengiek az önző, anyagias embert, és így tovább. Antropomorfizáló természetű koncepcióról van tehát szó, akárcsak az emberiség ősi mítoszai esetében. Az idegen fajok legnagyobb része humanoid, de találkozhatunk a szén alapú szerveződésektől merőben eltérő lényekkel is, amelyek által újabb és újabb filozófiai kérdések vetődnek fel: mi az élet, mi az idő, mit jelent egység és különállóság, és így tovább a végtelenig, az űr és a sci-fi lehetőségeinek végtelenjéig.

Példaként vessünk egy pillantást mondjuk a technokrata Borg kollektívára, amely ilyen szempontból az egyik legérdekesebb „faj” a Star Trek univerzumában. A Borg mindent elnyel: magába építi bármely individuum készségeit és tudását, így teljes kultúrákat asszimilál, egyetlen célja a megállíthatatlan fejlődés, hódítás. Megjelenését tekintve a Borg is emberekhez hasonlít: félig humanoid, félig gép egyedek számítógépes összekapcsolódásából áll. A Borgnak így valójában nincs többes száma (bár egyesek szokták használni, mivel nehezen befogadható a faj ezen tulajdonsága), saját szempontjukból pedig egyes száma nincs: „Mi vagyunk a Borg. Kapcsolják ki a pajzsukat és adják meg magukat. Biológiai és technológiai sajátosságaikat a miénkhez adjuk. Kultúrájukat szolgálatunkba állítjuk. Minden ellenállás hasztalan.” Bármely egyede maga a Borg: hordozza tulajdonságait, közös a tudata és céljai a kollektívával.

a mindent beolvasztó technokrata faj
a mindent beolvasztó technokrata Borg

A kollektivista társadalmi berendezkedés sarkított allegóriája ez, amire állítólag az akkori Japán technológiai és pénzügyi hódítások ihlették Roddenbery-t a ’80-as években: először a The Next Generation (TNG) sorozatban, majd a Star Trek: Kapcsolatfelvétel című mozifilmben bukkan fel a Borg, a Voyager sorozatban pedig már folyamatos veszélyforrást jelent. A nézők szemszögéből ugyebár fenyegetésként tűnik fel a jelenség. Gondoljunk csak a második világháború önkéntes kamikaze akcióinak meglepetésszerű sokkjára. Nyugati embernek érthetetlen és elképzelhetetlen ez a fajta motiváció, az individuális élet ilyen szintű alárendelése. Aztán egy zseniális húzással egyszer csak elénk tárul a kérlelhetetlen ellenség „emberi” arca: az Én, a Borg című TNG epizódban egy ideiglenesen leválasztott borg katona által közelebb kerülhetünk az egységként csak egyénen túli szerveződéseket elfogadó kultúra, és az ilyen keretek között megvalósuló kiteljesedés lényegéhez; közelebb kerül hozzánk a másik nézőpont, elmerenghetünk annak adaptív mivoltán.

Az ilyen jellegű filmes konyha-eszmefuttatások felett lehet etikai, világnézeti, társadalomfilozófiai vitákat folytatni, de bármilyen álláspontra helyezkedünk, a lényeg mindig a nézőpontváltás képessége, a rugalmas gondolkodásmód, az élet és a világ megértésének fontossága marad. Az egyes Star Trek produkciókban a főszereplő kapitányok egymástól merőben eltérő személyiségeit az effajta gondolkodásmód következetes képviselete köti össze.

Kultúrmisszió

A történetekben gyakran előkerül az Elsődleges Irányelv, azaz a Csillagflotta mindent felülíró szabálya, amely szerint tilos bármely kultúra vagy társadalom normális fejlődésébe beavatkozni – akkor is, ha azzal látszólag segítenénk rajta. Alapja az a mindenre kiterjedő evolúciós szemlélet, mely szerint minden fajnak, társadalomnak, kultúrának megvan a maga természetes, lineáris fejlődésmenete, amelyből nem spórolható ki egyetlen lépés sem, hiszen az beláthatatlan hiányosságokat eredményezhet, így később gátolhatja az adott népet. Ez az imperatívusz is részét képezi tehát annak a pozitív világképnek, amely szerint a természet tudja, mit csinál, beleszólni a dolgába önteltség, amely szükségszerűen megbontja a kollektív harmóniát.

Az alapelv egyébként összecseng a modern kulturális antropológia alapvetéseivel, a Star Trek azonban rendre felveti az értelmezési nehézségeket is. Az emberi tudat fejlődése mennyiben tekinthető az univerzális „terv” részének, illetve mennyiben független attól? Mi a teendő, ha egy másik fejlett faj szól bele egy társadalom sorsába? Kompenzálnia kell-e a Csillagflottának az így keletkezett szennyeződést, vagy az is az irányelv megszegését jelenti? A direktíva a különféle szituációkban persze kényszerűen relativizálódik, értelmezési vitákat szül; mintha azt üzennék a készítők, hogy nem létezik egyetlen, mindenre kiterjedő aranyszabály sem az univerzumban, az embernek mindig kötelessége mérlegelnie és önmagát is felülvizsgálnia.

A könnyen emészthető filozófián kívül a siker fontos részét képezi a Star Trek kultúramarketingje is. A fentebb említett I, Borg epizódnak például már a címe is kulturális utalás: tisztelgés a sci-fi klasszikus Isaac Asimov novellakötete, az Én, a Robot előtt. A leginkább esszenciálisnak tartott Star Trek mozi, a Star Trek II: Khan haragja (1982) előzményepizódjában (Space Seed, magyar verzióban Az alvó oroszlán, 1967), amikor Kirk kapitány egy lakatlan bolygóra száműzi a szuperzsarnokot, az Milton művéből idézi Lucifert: inkább lesz „uralkodó a Pokolba’, mint a Mennybe’ szolga”.

Roddenbery és csapata következetesen sugallja az emberi kultúra, a művészetek és egyetemes értékek fontosságát az élet megértéséhez és a helytálláshoz. Ebből a szempontból a Star Trek tulajdonképpen ennek a műveltséganyagnak az újrarendezése populáris formában. Mindeközben maga is kultúrát teremt: Khant az összefoglalók rendre a filmtörténelem legkarakteresebb gonosztevői közé sorolják, nevének shatneri űrbe üvöltése a legtöbbet parodizált filmjelenetek között vert tanyát, és az ő száját hagyja el a Kill Bill mottójául szolgáló régi klingon közmondás: „a bosszú hidegen tálalva a legjobb”.

tumblr_l1eqamUNF01qa5s12o1_500
William Shatner, a nagy színművész, az örök Kirk kapitány

Az űrmacsó Kirk, a logikus Spock, meg a rasszreprezentációk

Mindez még így is csak üres agymenés maradna érdekfeszítő történetek és szerethető karakterek nélkül. A két reboot film az eredeti, ’60-as években kialakult legénység kalandjainak előzményeit dolgozza fel alternatív idősíkon – vessünk rájuk egy közelebbi pillantást. (Személyes kedvenceimnek, a TNG Picard kapitány vezette legénységének talán majd külön cikket szentelek…)

A The Original Series (TOS) 1967-69 között készült, ezt egészítette ki a nagyjából azonos legénységgel operáló The Animated Series (TAS) rajzfilmsorozat két évadja 1973-74-ben, ami a klasszikus Enterprise csillaghajó 5 éves küldetését teszi így ki, földi időszámítás szerint 2255-2260-ig. Ezzel a legénységgel összesen 6 mozifilm is forgott 1979-91 között, változó színvonallal. A legendárium – ki hogyan került a sorozatba, miért lett éppen olyan – gyakorlatilag kimeríthetetlen…

A hősi halált halt Csillagflotta tiszttől származó James T. Kirk kapitány klasszikus amerikai típusú alfahím: éles eszű, erős, harcias, puszta kézzel lebunyózza a legparasztabb űrszörnyeket is, miközben végigkettyinti az univerzum legdögösebb űrbuláit. Zöldeket, óriásokat, háromcsöcsűeket – mindenkit. Mocskosan játszik, és nagyon hatékonyan. Igazi felfedező, az ösztöneire hagyatkozik, és nem tud veszíteni. Egyfajta űr-chucknorrisként funkcionál, de mindeközben mélyen emberi. Kultuszát már a Csillagflotta Akadémián megalapozza: a kiképző intézmény történetében egyedüliként nyeri meg a megnyerhetetlenre tervezett Kobayashi Maru szimulációt, amit arra alkottak, hogy minden flottatiszt szembenézzen a halállal. Ám Kirk a halandóság konvencióját sem hajlandó elfogadni, meghackeli inkább a programot, „csalással” végigviszi a forgatókönyvet, és végül dicséretet kap találékonyságáért.

Uhura hadnagy egyik rajongójával
Uhura hadnagy egyik rajongójával

A TOS egyik érdekessége a sok közül, hogy ebben csattant el a televíziózás történetének legelső csókja fehér férfi és fekete nő, nevezetesen Kirk és kommunikációs tisztje, az afrikai Uhura között, 1968-ban. (Ugyanebben az évben ölték meg Martin Luther Kinget, aki az egyenlőségen alapuló jövőkép miatt maga is rajongója volt a sorozatnak.) Roddenbery egyébként is jelentőségteljesen ügyelt a nemek, nemzetiségek és rasszok széleskörű képviseletére a Star Trek produkciókban (ld. Scotty skót főgépész, Sulu japán kormányos), ami mind a mai napig jellemzője a brand-nek. Itt jön képbe a bevezetőben említett ok, hogy miért is nem sugározhatták annakidején a keleti blokkban az eredeti sorozatot. A világbéke lobogó zászlaja alatt szolgálatot teljesít ugyan egy Chekov nevű ifjú orosz navigátor az Enterprise parancsnoki hídján, ám markánsan megjelenik a korabeli Szovjetunió hidegháborús réme is, méghozzá a Klingon Birodalom képében, amelyről az eredeti sorozat meglehetősen negatív képet fest, politikai áthallásokkal reagálva a feszült viszonyra. Így Magyarország is kimaradt a főműsoridős Star Trek hype-ból; legelőször az akkori TV3 kezdte el sugározni a TOS-t 1997-ben, lehetetlen időpontokban.

TOS_Mens_Uniform

Kirk mellett a sorozat két legfontosabb szereplője az emberi tulajdonságok tárháza, Leonard „Bones” McCoy hajóorvos, valamint ellenpontja, a félig ember, félig vulcani űrlény-elsőtiszt, az egész Star Trek franchise legismertebb ikonikus figurája, Spock. Az őt eredetileg megformáló Leonard Nimoy-tól származik a „V”-t formázó jellegzetes kézjel és a hozzá tartozó vulcani köszönés: live long and prosper (hosszú és eredményes életet). Nimoy 1982 után ki akart szállni a sorozatból; a vulcan spiritualitás markáns megjelenítése volt, ahogy – a rajongók hisztérikus követelésére – a Star Trek III: Spock nyomában mozifilm keretei között visszaírták őt a történetbe. Merthogy, bármily meglepő, a spiritualitás – logikus!

"Nem vagyok Spock... ja, de!"
“Nem vagyok Spock… Ja, de!”

A polihisztor művész Nimoy összefonódása karakterével olyan mértéket öltött, hogy már 1977-es önéletrajzi könyvének bosszankodva az I’m not Spock (Nem vagyok Spock) címet adta, amit, megbékélve a körülményekkel, 1995-ben kiadott második könyvével kompenzált: I am Spock (Én vagyok Spock). Bár a történet szerint édesanyja ember, ő maga gyermekkorában a vulcani utat, érzelmei elnyomását választja; így lett ő a filmtörténelemben minden űrlények prototípusa. A Simpson család emlékezetes X-aktás epizódját (8.évad 10.rész, amelyben David Duchovny és Gillian Anderson is megjelennek vendég-szinkronhangokként) Nimoy üti fel bevezetőjével, sárgabőrű önmagát szinkronizálva: „Üdv! Leonard Nimoy vagyok. A következő, űrlényekről szóló történet igaz. És igaz alatt azt értem: hamis. Minden szava hazugság. De nagyon szórakoztató hazugság. És tulajdonképpen nem ez a valódi igazság? A válaszom: nem.”

 

Hungarocell + ripacskodás  vs.  3D élmény + csúcsra pörgés

Objektíven szemlélve a TOS megvalósítása egyrészt komikus, másrészt a mai ingerküszöbhöz mérve szörnyen lassú. Magyarán, miután kiröhögte magát az idegen bolygók hungarocell díszletein, a pizsama jelmezeken, a modoros színészi játékon, meg az oldschool űrcsihipuhikon, átlag non-trekkernél 5 perc után fellép a legkeményebb altatók hatásmechanizmusa. Alacsony költségvetéséből adódóan inkább az eszmeközpontúságot lehet javára írni, mintsem a látványosságot vagy az akciót. A TAS rövid, 30 perces részei teljesen nézhetőek, de a TOS majd’ félévszázad után ma már inkább kordokumentum, és egyben egy máig ívelő legenda megszületésének letéteményese.

Lássuk be azt is, hogy – a ’80-as évekre T.J. Hooker őrmesterré avanzsált – Shatner bűnrossz színész, és az általa rendezett Star Trek V: A végső határ mozifilm is bukás volt,  még a legrosszabb férfi főszereplő Arany Málna díját is elvitte érte. Kirk kapitány harca az egyik TOS epizódban a Gorn nevű lénnyel a világ legbénább bunyójaként vonult be a köztudatba: a Youtube-on Worst Fight Scene Ever néven önmagában 12 millió felett van a nézettsége, és ebben nincsenek benne a különböző „worst fight scenes” válogatások. Torzul a gumimaszk, repül a hungarocell szikla, de a pizsama továbbra is ép!

az eredeti legénység újratöltve: Scotty, Bones, Uhura, Kirk, Spock, Sulu, Chekov
az eredeti legénység újratöltve: Scotty, Bones, Uhura, Kirk, Spock, Sulu, Chekov

A történetvezetés egyébként a későbbi Star Trek sorozatokban is sokszor kényelmesen komótos, és – különösen a személyes kedvenc TNG esetében – az akciónál sokkal hangsúlyosabbak a párbeszédek, az „okoskodás”. A sorozatrendezőként megismert J.J. Abrams neve által fémjelzett reboot most  ezen egy hatalmasat fordít; a Sötétségben előtt mindenképp vicces megnézni egy-két TOS epizódot…

Az új filmről nem akarok sokat elárulni, igazi must-seen kategória, tessék beülni a háromdés vetítésre! Abrams tisztelettel bánik a hagyományokkal, és felállíthatóak a filmben párhuzamok jelenünk aktuális témáival (pl. a terrorizmussal), ezúttal talán mégsem annyira hangsúlyos a filozófia. Helyette viszont embertelen dózisban kapjuk az akciót és a vizuális orgiát. Lesznek azért meglepetések trekkernek, laikusnak egyaránt…

"Hm, úgy döntöttem, mégis inkább a váltóruhámban segítek Kirk kapitánynak megmenteni a világot..."
“Úgy döntöttem, mégis inkább játszós ruhában segítek a kapitánynak megmenteni a világot”

A film után merültek fel kérdések; talán az egyetlen rejtély, amire senki nem kérdezett rá, hogy mi a fenéért öltözik át ez a csaj Kirk mellett teljesen indokolatlanul a film kellős közepén. Hát igen, a Star Trek univerzumában valahogy természetesnek hat, ha valaki a váltóruhájában szeretne asszisztálni a világ megmentéséhez… Valami fél évszázad alatt sem változik, Kirk kapitány rulez!  😀

Qa’pla! Vagy ahogy az andoriai mondja…valahogy mondja.

GD Star Rating
loading...
Bevezetés a Star Trek univerzumba, 4.7 out of 5 based on 7 ratings

Vélemény?

About Max Power

Irodalomhoz, filozófiához, pszichológiához értek picit. Ezen felül kulturális és társadalmi kérdések érdekelnek.

Check Also

Kezdődik a számolgatás a magyar válogatottnál

Jelen állás szerint még mindig van esélye kijutni a magyar labdarúgó-válogatottnak a 2020-as Európa Bajnokságra, …

10 hozzászólás

  1. Andrea Mozer

    Ismét félreértettél 🙂 (Nehéz úgy beszélgetni, hogy nem megy át, amit mondok.)

    Az előző hozzászólásom utolsó mondatai: "Amit kifogásolok, egyedül a hangnem, amit használsz, és a technika, amivel "megkedveltetsz" valamit. Így senki emberfiával nem fogod megkedveltetni, legfeljebb csak elriasztani a megnézésétől. Nem kell fanatikusnak lenni, de ha már ír valamiről az ember, legalább magát tisztelje meg azzal, hogy a szándéka és az, amit ennek szellemében tesz, fedje egymást."

    Állítod, hogy a tartalommal nem értek egyet, és bizonygatod, hogy ugyanazt mondjuk – mikor vitattam ezt? Szerintem egyetlen kommentemben sem írtam ilyet. A cikkedről írtam véleményt, nem rólad. Amíg ez nem jut át hozzád, addig nincs értelme a további beszélgetésnek, úgy gondolom, mert csak elbeszélünk egymás mellett. Azt, ami számomra gondot jelent, leírtam az előző, és beidéztem a jelen kommentembe 🙂 Bár az is igaz, hogy számomra ez sem gond, hiszen ez a te dolgod. Nekem megvannak a saját fórumaim arra, hogy népszerűsítsem a ST-et, csak elmondtam a véleményemet. Mert az viszont van, és mert nyilván azért a netre írtad a cikket, hogy visszajelzéseket kapj. Ettől függetlenül azt csinálsz, ami jólesik – csak ilyen módon történő "népszerűsítéssel" sok új ST-rajongóra ne számíts, mert kívülálló szemmel nézve tényleg ez az ismertető nem az, ami miatt borzasztó sietve be akarnám szerezni a ST összes sorozatát. De mondom, a te dolgod. Véleményt kértel, megkaptad, ha érted, jó, ha nem, hát nem tudok mit tenni. Részemről ennyi 🙂

  2. „azt állítod, hogy a Star Trek vacakul kivitelezett, nevetségesen rossz jelenetek vannak benne, amiket nevetségesen rossz színészek játszanak, miközben valami politikai propagandát igyekeznek beleültetni a fejekbe.” ->ÁÁÁÁÁ, épp ez az a teljesen kifordított összefoglalás, amit az említett 3 mondat kontextusból való kiragadása eredményezhet! tehát még egyszer: egészében érdemes nézni a szöveget… de oké, kritikád magvára reagálva akkor megpróbálom a szövegből idézgetve megmutatni, hogy összességében ugyanazt állítom a sorozatról, amit Te:

    „Nem kell a Star Trek-et a mai szintre süllyeszteni”
    „a Gorn-nal való viaskodás, amit te hibaként felhoztál, sokak kedvenc jelenete, így nem nevezném hibának.”
    <”a Youtube-on Worst Fight Scene Ever néven önmagában összesen 12 millió felett van a nézettsége, és ebben nincsenek benne a különböző worst fight scenes válogatások”> (nem hiba, hanem a kultusz szerves része, ezért nézik sokan! én is rengetegszer megnéztem már,nagyon is lájkolom. a szitu MacGyver-i megoldása Kirktől a találékonyságot és a problémák átkeretezését hirdeti)
    „az sem hiba, hogy egy, az 1960-as évek első felében forgatott filmsorozat nem mai technikával készült”
    <”majd’ félévszázad után ma már inkább kordokumentum, és egyben egy máig ívelő legenda megszületésének letéteményese”> (plusz azt is említem, hogy sokminden az alacsony költségvetésből fakad. ezért nem éri el pl. a kortárs Űrodüsszeia technikai szintjét, de egyébként még így is köröket ver a mi Pirx pilótánkra!)
    „Kirk felelősséggel látja el a feladatát mind a legénysége, mind a hajó felé, és nem öncélúan, hanem éppen emiatt a felelősségtudat miatt hágja át a szabályokat”
    <"Igazi felfedező, az ösztöneire hagyatkozik, és nem tud veszíteni. Egyfajta űr-chucknorris ő, de mindeközben mélyen emberi. Kultuszát már a Csillagflotta Akadémián megalapozza">
    „mindennek és mindenkinek – még az ellenséges karaktereknek is, a teljesen más kultúráknak és értékrendeknek is – megadja a tiszteletet.”
    <egy zseniális húzással egyszer csak elénk tárul a kérlelhetetlen ellenség emberi arca (…) így közelebb kerül hozzánk a másik nézőpont, elmerenghetünk annak adaptív mivoltán.>
    <”a csajozásait(!) szerettem volna mai szintre emelni/süllyeszteni”> (…nyelvileg. a ST a mait is meghaladó szinten van szerintem is! a reboot révén most már technikailag is)
    „Aki érti, hogy miről szól a Star Trek, az automatikusan megadja neki a tiszteletet mind szóhasználatban, mind hozzáállásban”
    <”a magam stílusában én is megadom a tiszteletet nekik, Andrea”>
    És végül:
    „ Eközben humoros, látványos, izgalmas, sokszor meglepő, valamint elgondolkodtató egyben. „
    ->na ehhez idemásolhatnám az EGÉSZ cikket, mert szerintem ugyanezt foglaltam össze benne!!! 😀
    én tehát MINDEZEK miatt szerettem meg a témát. a magamfajtákhoz a pátosszal nem lehet eljutni, én már csak tudom, hiszen magamfajta vagyok…:D (a TNG rész, amit említesz, számomra is emlékezetes!)

  3. Andrea Mozer

    Az oldal elrendezésével tényleg kell(ene) kezdeni valamit, de ha már ez a válaszod idekerült a profilomra, akkor itt írok neked.

    Valamit félreértesz. Először is, nem vagyok fanatikus Star Trek-rajongó, látom a Star Trek hibáit (és itt NEM arra gondolok, hogy 100 m hosszú egy hajó, vagy csak 99 m, mert az számomra tökmindegy). Viszont szeretem ezt a világot, mert a hibáival együtt is egy olyan környezet, amiben szívesen élne az ember, ha tehetné. Más az emberek mentalitása, mások a lehetőségeik és azokat másképpen használják ki, mint a mai ember tenné. (Emlékeztetnélek a TNG azon részére, amelyben 20. századi embereket élesztettek föl Picardék, kb. pontosan ekkora a különbség a mai ember és a Star Trek-féle emberábrázolás között. Nekem a 23. és 24. századi ember szimpatikusabb 🙂 )
    Másodszor: nem 3 mondaton akadtam fent. A cikkedben azt állítod, hogy a Star Trek vacakul kivitelezett, nevetségesen rossz jelenetek vannak benne, amiket nevetségesen rossz színészek játszanak, miközben valami politikai propagandát igyekeznek beleültetni a fejekbe.
    Nem tudom, kik azok a "magadfajták", akikkel így lehet valamit megkedveltetni…
    Harmadszor: köszönöm, remekül megvagyok a saját nézőpontommal a Star Trek-et illetően, cirka 30 éve nézem, foglalkozom vele, eléggé megalapozottnak gondolom a nézeteimet 🙂
    Negyedszer: ha úgy látod, hogy nem "élem" a Star Trek-et – bár nem tudom, nálad ez a kifejezés mit jelent, az tény, hogy az életemben nem volt rajtam ST-egyenruha és nem is tervezem, valamint hajómaketteket sem gyűjtök -, szóval ha úgy látod, hogy nem "élem", az a te nézőpontod, amin én nem akarok változtatni, mert senki nézőpontján nem akarok. Elfogadom azokat is, akiknek csak a külsőségek fontosak a Star Trek-ben, a hajók, egyenruhák, klingon- és egyéb fegyverek, stb. Ők ennyit értenek meg a Star Trek-ből, talán később ez változik náluk, talán nem, de ez az ő dolguk.
    Ha te mereven ragaszkodsz a te saját nézőpontodhoz, holott magad vallottad be, hogy féllaikusként írtad a cikket, az meg a te dolgod, ebbe sem szólok bele. Mindenkinek annyit jelent a Star Trek, amennyit képes belőle befogadni, többet vagy mást nem is jelenthet 🙂
    Amit kifogásolok, egyedül a hangnem, amit használsz, és a technika, amivel "megkedveltetsz" valamit. Így senki emberfiával nem fogod megkedveltetni, legfeljebb csak elriasztani a megnézésétől. Nem kell fanatikusnak lenni, de ha már ír valamiről az ember, legalább magát tisztelje meg azzal, hogy a szándéka és az, amit ennek szellemében tesz, fedje egymást 🙂

  4. (bizony, az oldal elrendezésével kezdeni kellene valamit, hogy lehessen reagálni szerzőként!) kedves Andrea, biztos hogy a ST lényegét nagyon mélyen érted, de úgy tűnik, nem ÉLED. valami lehet ugyanis többféleképpen is szép, jó, vagy akár tiszteletteljes, nem minden az aminek felületileg látszik – nekem erről is szól ez a kultusz… Kirk olyan ember, aki megkettyinti az űrbulákat ÉS felelősséggel látja el a feladatát (ahogy egyébként a következő két mondatban én is kiemeltem a cikkben:)). az általad képviselt stílusúak számára könnyebben átjön ez az univerzum, az én írásom viszont azt célozná, hogy a hozzám hasonlóakhoz is eljusson – ahogy írtam is: ne riadjanak vissza egy felületes első benyomástól. úgy érzem, a fanatizmus miatt fennakadtál azon a kb. 3 aggályosnak vélt mondaton, pedig amiket Te írsz a ST-ről, ugyanezeket én is megfogalmaztam! kár, hogy ezek miatt (amivel amúgy semmi rosszat nem állítok, hiszen a bennük foglaltak ugyanúgy a kultusz részét képezik) valaki számára tiszteletlenséget fejez ki a szöveg egésze. talán olvasd újra a kérdéses 3 mondatot kihagyva. lényegében szerintem egyetértünk! különbözőségünk tanulságaként csak ennyit még egyszer: <lehet etikai, világnézeti, társadalomfilozófiai vitákat folytatni, de bármilyen álláspontra helyezkedünk, a lényeg mindig a nézőpontváltás képessége, a rugalmas gondolkodásmód> (ezt mindig szeretem hangsúlyozni) Live long and prosper! 🙂

  5. Andrea Mozer

    Kedves Max Power, sajnos az oldal elrendezése miatt csak itt tudok neked válaszolni.

    Nem kell a Star Trek-et a mai szintre süllyeszteni, nem ezt érdemli. Amíg a mai alkotók, színészek, rajongók megadják a kellő tiszteletet, addig úgy gondolom, hogy ez a már 47 éve futó franchise tőlünk is megkaphatja, ez a minimum. (Egyébként a lényege a mondandómnak a tisztelet megadása volt, ha esetleg nem ment volna át 🙂 )
    Aki érti, hogy miről szól a Star Trek, az automatikusan megadja neki a tiszteletet mind szóhasználatban, mind hozzáállásban. Aki erre nem képes, az szimplán nem ismeri, vagy nem érdekli. Pl. a Gorn-nal való viaskodás, amit te hibaként felhoztál, sokak kedvenc jelenete, így nem nevezném hibának. Ahogy az sem hiba, hogy egy, az 1960-as évek első felében forgatott filmsorozat nem mai technikával készült, hogyan is készülhetett volna?

    Szerintem tanulmányozd még a Star Trek-et egy pár évig, hogy tényleg megértsd, miről szól. És ha majd Kirk kapitány számodra sem az lesz, aki "lebunyózza a paraszt űrszörnyeket" és "megkettyinti az űrbulákat", hanem egy olyan Csillagflotta- tiszt, aki felelősséggel látja el a feladatát mind a legénysége, mind a hajó felé, és nem öncélúan, hanem éppen emiatt a felelősségtudat miatt hágja át a szabályokat, akkor írj majd egy új cikket. Akkor már valószínűleg nem fogod a szóhasználatoddal és a fanyalgásoddal kisebbíteni azt a franchise-t, amit állítólag megismertetni és népszerűsíteni akarsz. Hidd el nekem, ahhoz először a lényegét kell megérteni, a felületes tudás nem elég róla 🙂

  6. hú, nagyon köszönöm a fanok hozzászólásait! úgy érzem, lehet valami egyszerre vicces, szeretetreméltó és sokatmondó is. Shatnert és magát Kirk kapitányt is imádom, az egyetlen komolyabb bajom a reboottal amúgy pont Chris Pine karaktere volt, a csajozásait meg csupán szerettem volna kicsit mai szintre emelni/süllyeszteni (attól függ, honnan nézzük:)), hisz ahogy a mellékelt ábra is mutatja, ez a téma az új filmekben is elég erőteljes. 😀 azt amúgy nagyon is igyekeztem hangsúlyozni, hogy az egyetlen propaganda (ha lehet ilyenről beszélni) éppen a tolerancia és az Andrea által is említett tiszteletadás a filmekben (ld. a borgos rész). engem pont ezzel nyert meg. a kis költségvetést, a „nevetséges” dolgokat a TOS kapcsán csak azért említettem, hogy aki abba fut bele elsőként, az ne riadjon vissza rögtön – mert amúgy ez szokott az általános lenni. Melinda, köszi a kedves szavakat! szerintem Abrams a maga módján tiszteli azért a hagyományokat – ahogy amúgy a magam stílusában én is megadom a tiszteletet nekik, Andrea -, rengeteg a szívmelengető kiszólás, utalgatás, csak közben a hollywoodi követelményekhez is idomul. az ősrajongók tiltakozása mindkét esetben természetes – de szerintem nem kell mindent véresen komolyan venni. hát igen, a klingon köszöntést meg nyelvjárásban írtam, de már rajta vagyok az irodalmi klingonom csiszolásán is 😀 http://www.youtube.com/watch?v=Byr4WE1tB2E mégegyszer kösz az építő véleményeket!!!

  7. Andrea Mozer

    A szándék nem rossz, sőt, dícséretre méltó. Valóban, a kelet-európai országoknak van bőven pótolni valójuk Star Trek-ből, és azt valahol el kell kezdeni. Viszont úgy gondolom, hogy kedvet csinálni valamihez úgy lehet, hogy idomulunk az illető film, sorozat, vagy jelen esetben franchise hangulatához a stílussal.
    Ha nem ismerném töviről hegyire a Star Trek-et, azt hinném, valami ide-oda kapkodó, hol nevetséges, hol felületesen filozofálgató, hol – ahogy Megan is említette előttem – alpári a stílusa, amibe pusztán politikai állásfoglalásokat, burkol propagandát rejtettek el. NEM!!!! A Star Trek-ben éppen az a lényeg, hogy mindennek és mindenkinek – még az ellenséges karaktereknek is, a teljesen más kultúráknak és értékrendeknek is – megadja a tiszteletet.
    Érdemes a Star Trek-ről – és színészeiről – is tisztelettel beszélni, vagy ha ez nem megy, hagyni a csudába, aztán majd csak elterjed valahogy Európa keleti részén is a Star Trek-mánia 🙂

  8. üdv! zseniális az írás, rokonlelkek vagyunk! szerintem ha valaki nem habkönnyű, egyestés mozizásba szeretné magát belevetni, tömör, de alapos kedvcsináló, bár lehet értelmezni mindenélkül is az "új TOS-t". amikor kezdtem elkomorodni, és szerencsére nem írtál róla sokat, a JJ féle régi-új világ.. 8 éve vagyok fan, 2 éve rátettem egy lapáttal, de azzal vitatkoznék, hogy "Abrams tisztelettel bánik a hagyományokkal". komoly tüske bennem a 2009-es mozi, és még az új filmet nem is láttam. amúgy TNG rulz, nekem is a kedvencem:)

  9. üdv! zseniális az írás, rokonlelkek vagyunk! szerintem ha valaki nem habkönnyű, egyestés mozizásba szeretné magát belevetni, tömör és alapos kedvcsináló, bár lehet értelmezni mindenélkül is az "új TOS-t". amikor kezdtem elkomorodni, és szerencsére nem írtál róla sokat, a JJ féle régi-új világ.. 8 éve vagyok fan, 2 éve rátettem egy lapáttal, de azzal vitatkoznék, hogy "Abrams tisztelettel bánik a hagyományokkal". komoly tüske benne a 2009-es mozi, és még az új filmet nem is láttam. amúgy TNG rulz, nekem is a kedvencem:)

  10. Megan O'Conell

    A Qapla'! – így írva helyesen – és Klingon köszöntés… A cikk tényleg szubjektív, de általános ismertetőnek túl magas röptű, és némely helyen – számomra – kissé alpári (lásd Kirk csajozási technikáját). Van némi sütnivalóm, de némely helyen a cikk olyan szófordulatokat használ, hogy elvesztettem a fonalat, és többször is meg kellett keresnem. HA nem érdekelne a téma, talán félbe is hagyom…Összességében nem rossz, de nem tartom populárisnak, közérthetőnek egyes részeit.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..