Visszatérek emlékeimhez! (csak egy idős ember bölcs gondolatai)

A cikk olvasási ideje kb. 3 perc

Visszamenve úgy negyven-ötven évvel ezelőtti munkás éveimre, az akkori szokások szerint Én is egy kis brigádnak  voltam a tagja. Munkában, egymás segítésében, környezetünkkel való törődéssel próbáltunk jeleskedni. A munkahelyi összetartás szoros volt. Pont mint egy család. Néha összezördültünk majd kibékültünk. De a komoly dolgokban mindig egyetértés volt közöttünk.

Hát bizony ez érdekes és szép világ volt, már csak azért is, mert fiatalok voltunk. magánéletünk és a munkahelyünk összefonódott, mindent tudtunk egymásról. Segítettük egymást,  és örültünk ha valami öröm érte a családot.

Így volt ez akkor is, amikor gyerekeink elvégezték tanulmányaikat, vagy amikor már házasságkötésre került a sor. Amikor születtek a kis unokák, örömmel ünnepeltük egymást. Életünk pontos és kiszámítható volt. Hajnali kelés, gyerekek eligazítása, indulás a munkában, és dolgozni erősen, odafigyelve egész nap. Délután pedig sietni haza, vásárlás, ellátni a családot. Tanulni a gyerekekkel. Nehéz feladat, de olyan jó és szép volt.

viejoysabio

És az évi két hét együtt töltött szabadság. Erőt adott, frissé tett és jöhetett újra a mozgalmas munkás élet. Ez tartott harminc évig, vagy még tovább. Óh, de más volt az az életritmus. Mindig bizonyítani akartuk, hogy jók vagyunk.

Az évek a Vöröskereszthez is odasodortak. Szerveztem orvosi előadásokat, elsősegélynyújtást tanultunk, véradásra jártunk. Jöttek a dicséretek, kitüntetések! Büszke voltam, és még inkább együtt ment a brigád. Vetélkedőkön vettünk részt, verseny volt és írni kellett a munkánkról. A bírálat során különdíjat kaptunk. Szóval zajlott az élet.

És ma? Ma is így van? Óh azt hiszem, szerencsés az, aki dolgozhat. De a családot most nehéz összefogni. Igaz, ma már mások az igények. Nagyon sokat változott a világ, de az emberek változtak a világgal együtt? Valószínű, hogy igen, de a szeretet és az összetartozás utáni vágy ma is ugyanaz. Gyerekeink is felnőttek és nem is olyan fiatalok ma már. Sőt unokáink is családos emberek, és a kis dédunokák örömmel töltik el szívünket. Annyi sok munkával töltött év után jó megpihenni és nem gondolni semmi rosszra.

És mégis visszagondolni a dolgos éveinkre, ha nem is volt könnyű, de szép volt és mindig megoldottuk a gondokat. A világ változásával vajon könnyebb lett az élet? A gondok mindig jelentkeznek és a megoldás vajon könnyebb mint régen?  A munka, a család, a szabadság ma is összecsendül? Nem tudom, de remélem minden rendben sorakozik és egyenesen lehet tovább haladni. Küzdelmes az élet, de ha megtudjuk oldani a gondokat, megnyugvás és öröm.

Küzdelem az életünk,

Hullámvölgyben élünk.

De kilábalunk belőle saját erőből.

Segítséget hiába várunk,

Úgysem kapunk,

Csak magunkra számíthatunk.

Bízni kell a jövőben,

Csüggedni nem szabad.

Így a megoldás, kis vagy nagy léptekkel,

De előre halad.

Össze kell fogni, csak közösen van erő,

Együtt minden baj átvészelhető!

GD Star Rating
loading...
Visszatérek emlékeimhez! (csak egy idős ember bölcs gondolatai), 5.0 out of 5 based on 3 ratings

Vélemény?

About Nagymama

Check Also

Mélyen a zsebébe nyúl a magyar szülő nyáron

Tábor, zsebpénz, nyaralás és játékok Budapest, 2017. június 22. – A nyári szezonban gyerekjáték bolti …

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..