Submarine, mentés másképp?

A cikk olvasási ideje kb. 5 perc

submarine

– Szörnyű voltál velem. 
– Tudom. Hibáztam. Hibáztam. Mit akarsz, mit mondjak?

– Kérdezd meg milyen mély az óceán.
– Fogd be.
– Gyerünk, kérdezd csak meg. 
– Miért?
– Mert tudom a választ.
– Ó, tényleg?
– Igen, tudom.
– Milyen mély az óceán?
– Nem mondom meg.
– Összetört a szívem.
–  Az óceán hat mérföld mély. 
– Jó.” 

Van egy film, ami a serdülőkort mutatja be. Oliver Tate, tizenhat éves fiú főszereplésével, aki a következő születésnapjáig el szeretné veszíteni a szüzességét, és közben arra törekszik, hogy kiiktassa az anyja ex-barátját. Bár ez egy átlagos film bevezetése is lehetne, de már az első képkocka után érzed, hogy ez nem a megszokott körhintás-film: itt nem a klisék szerepelnek, de ha szerepelnek is, akkor észre sem venni őket, mert nem rajtuk van a hangsúly. Pont az a tökéletes, hogy egyszerre akar mindent és semmit: kutatja, mutatja, eléd rakja, eltünteti, visszaadja. Te pedig vagy elveszed, vagy nem. Kétezertizenegyes, mégis olyan, mintha ezerkilencszázhatvanat írnánk. Talán a polaroid gépe teszi, ahogy a polaroid segítségével videóznak és fotóznak. Mert ők játszanak velünk, s nem fordítva: belevisznek minket, és olyan, mintha a legjobb barátaink lennének, akik mindet és semmit tudnak egyszerre. Ott élünk mi is, de közben mégsem. Nézők vagyunk és szereplők. Halljuk a tenger morajlását, a nevetéseket körülöttünk, az üde fiatalságot, amikor azt hisszük, hogy nekünk mindent szabad, a visszafojtott lélegzetvételt. A zenék fejezik ki a gondolatokat, az érzéseket – amikor az apa odaadja a kazettát a fiának: az “A” oldalon az ünnep zenéi, a “B” oldalon pedig a szakításé, és a következő pillanatban az “A” oldal első száma felcsendül, mi pedig polaroid gépen keresztül látjuk a boldog szerelmet. Legalábbis egy kapcsolat elejét, még egy kialakulatlan kapcsolatot,  amikor még minden annyira jó és csodálatos, hogy még nem azzal törődsz, hogy mik a negatívumok, hanem csak és kizárólag a pozitívumok és a nevetés van a középpontban. Még vannak szabályok, még tudod, hogy mit érzel, mert olyan simán tudod befolyásolni. Három pontos listákat készítenek.
1. nincsenek becézgetések; 2. nincs kézfogás; 3. nincsenek érzelmek (buzis)
Gyújtogatnak együtt, égetnek, nevetnek – együtt élik meg, amit egyedül nem lehet. S elkezdenek beszélni, úgy igazán beszélni. A lány elmondja, hogy beteg az anyukája… Kemény napok, hetek. A kórházba kéne menni Olivérnek, de otthon marad az apjával, aki úgy szint nem ment el, mert teljesen lesüllyedt a mélybe és csak ült és ült az ágyon, a külvilágra sem reagálva. Az apját választotta, a szülei házasságát választotta abban a percben a barátnője és az ő családja helyett. Nem vette fel a telefont. Két hónapig nem is szóltak egymáshoz, a lánynak új barátja lett.
A végén hangzik el a fenti idézet a filmben, az óceánnál. A csöndben mondják ki, hogy szeretlek. Már nem kialakulatlan kapcsolatban vannak, hanem teljesben: ismerik egymást úgy, ahogy magukat sem ismerik.

Ilyen meg olyan. Ez meg az. A szerelem, a család, önmagunk. A régi és az új keverése. És aztán mi lesz? A végén jóra fordul: jóra fordul, mert valaki a kapcsolatban megbocsájt a másik őszintesége miatt, és azért mert nem lehet csak úgy eldobni valamit. Vagy hirtelen rádöbben, hogy a másik fontosabb saját magunknál.

“– Biztos nem lesz fontos, amikor harminchat éves leszek, de most fáj. (…) – Számítani fog. Számítani fog harminchat évesen.” És beszél vele. Legyőzi Olivér az egoizmusát, a hiúságát, bár annyira nincs is neki, de mégis minden emberben létezik, és odamegy a suliban  a lányhoz, ott mindenki előtt és elmondja, hogy miért nem volt ott a kórházban akkor. A lány hallgat.”- Ez most az a pillanat, hogy itt hagyod és eljössz velem. – Ez az a pillanat?- Igen. Jössz? – Nem.”

Fél az újabb összetöréstől, és csalódástól. Fél attól, hogy ő már jobban szeret, mint a másik. Fél…fél a másiktól, hogy megint otthagyja, amikor a lehető legfontosabb lenne, hogy mellette legyen, hiszen csak neki mondta el a helyzetet, senki másnak. Tizenhat évesek. Első szexuális élmény, első igazi szerelem: a lánynak már voltak barátai, de egyikükkel sem élt át ennyire intenzíven valamit. Nem beszélt magánügyről, nem folyt bele a mélységekbe. Küzdés saját magunkkal. Küzdés azért, hogy kit szeressünk – magunkat, vagy a másikat is szabad?

Megtanulod, hogy az emberek a saját hibájukból tanulnak, és hogy igazából nem is akarják azt, amit addig úgy éreznek, hogy akarnak.  Az élet egy tanulófolyamat – tanulod azt, ami te vagy és ami ő. Szeretsz, hibázol, meghallgatsz, összetörsz, választasz, nevetsz, boldog vagy és boldogtalan. Keresed magadat, hogy más is megkeressen. De így kerek az egész.

Submarine. A film, ami könnyek nélkül ragad magával. Nem megható, inkább elgondolkodtató. Alex Turner hangjával/zenéivel pedig egyszerűen katarzis.

GD Star Rating
loading...
Submarine, mentés másképp?, 5.0 out of 5 based on 1 rating

Vélemény?

About Maja Varga

Check Also

Kezdődik a számolgatás a magyar válogatottnál

Jelen állás szerint még mindig van esélye kijutni a magyar labdarúgó-válogatottnak a 2020-as Európa Bajnokságra, …

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..