Elhunyt Szeretteinkre Emlékezünk

A cikk olvasási ideje kb. 4 perc

“A gyásznak sok arca van, és sok fázisa… A mély gyászt elviselni éppoly nehéz, mint vékony jégen járni. Az egyik pillanatban olyan, mintha minden rendben lenne, aztán a következőben eltörik valami, és az ember aláhull a sötétségbe.” (Kristina Ohlsson)

Minden évben figyelünk, és készülünk az ünnepre. November 2.-án (november 3.-án) elhunyt szeretteinkre emlékezzünk.  A Halottak Tiszteletének Napja keresztény ünnep, de a tisztítótűzben szenvedő lelkek emléknapja is.

Ugyanezen a napon ünnepelnek a római katolikusok, a görög katolikusok, a reformátusok, unitáriusok, ortodoxok és az evangélikusok is.

Ezen a napon gyertyát, mécsest gyújtunk, felkeressük a temetőbe szeretteink, hozzátartozóink, barátaink sírját.

Csendben emlékezünk…egy arcra, egy testre, egy mosolyra, egy ölelésre. Szomorúság önti el a szívünket, lelkünket.

A Jóistenhez imádkozunk és kérjük, hogy adjon megnyugvást elhunyt szerettünk lelkének, és adjon nyugodalmat zaklatott lelkünknek.

A gyász, az emlékezés fájdalmas. Visszahozhatatlan idők, évek, történések, kalandok, örömök, viták, a mi “eddigi” életünk is benne van, egy része szerettünk elhalálozásával elveszett.

Egyetlen reményünk marad, a hit. Hinni, hogy az élet megy tovább, hinni, hogy az emlékezés meggyógyítja a gyógyíthatatlan sebet, hinni, hogy a fájdalom elmúlik és az emlékezés majd minden percet megszépít.

Imádkozzunk és emlékezzünk…de ne csak imádkozzunk és emlékezzünk.

A gyász, a fájdalom feldolgozását segíti, ha beszélünk, beszélgetünk, mesélünk, sírunk és mosolygunk.

A gyászt egyedül viselni óriási teher.

Ezt a napot teljességgel szenteljük elhunyt szeretteinknek. Gondoljunk rájuk, nézzünk sok-sok fényképet, akár ellátogathatunk olyan helyekre, ahol szerettünkkel együtt jártunk. Jó, ha az emlékezés konkrét formákat ölt. Jó, mert akkor úgy érezzük, a szelleme velünk van, ott van velünk, érezzük a lehelletét, ismerjük a véleményét, halljuk a hozzászólását, tudjuk, hogy mosolyog vagy szomorú, értékel vagy érdektelen.

Szeretteink ! Rátok emlékezünk, emlékezünk, emlékezünk…

Elhunyt szeretteinkről való megemlékezés, az értük való közbenjárás a purgatórium (tisztítóhely) katolikus hittételén alapul. Vigasztalást nyújthat nekünk, hátramaradottaknak, hogy tehetünk talán valamit elköltözött szeretteikért hitünk megtartásával, imával.

Ha van rá lehetőség, vegyünk részt a halottak napi gyászmisén, mely az örök élet ígéretéről és a feltámadásról szól.

“Azt mondják, az emlékezet életet ad a halál után. Talán van benne némi igazság, de csak ha elfogadjuk, hogy az emlékeinket kellemes távolságból szemléljük, mint múló lobbanásokat vagy alkalmi szikrákat. Ha mohók vagy kétségbeesettek vagyunk, ha nagyon akarjuk, ha utánunk nyúlunk, és megpróbáljuk őket elérni, mi történik? Olyan gyorsan eltűnnek a szemünk elől, hogy azon tűnődünk, léteztek-e egyáltalán. A trükk talán az, hogy meg kell szelídítenünk őket. Ha megtanuljuk a tenyerünkbe zárni, kincsként őrizni az apró, de ragyogó pillanatokat, és ebben találni valami megnyugvást. Különben semmi másra nem jók, mint hogy eszünkbe véssék: elkéstünk. Hogy ami elveszett, örökre elveszett.” (Emylia Hall)

GD Star Rating
loading...
Elhunyt Szeretteinkre Emlékezünk, 5.0 out of 5 based on 2 ratings

Vélemény?

About worldsoul

Check Also

Nyári olvasmányok 1000 forint alatt

Öt szórakoztató történet magyar íróktól, amit a kütyüdre töltve bármikor magaddal vihetsz a nyaralásra, és …

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..