Film utca 45.: Las Vegas, végállomás

A cikk olvasási ideje kb. 4 perc

Úgy tűnik, ahány romantikus szagú filmről írok, az mind-mind egy rettentő kitekert szerelmi történetről szól. Nincs ez másképp ebben a filmben sem, bár nem biztos, hogy a „kitekert”a helyes szó. Inkább… hát mondjuk ki: elcseszett. Ez a mostani 1995-ös eresztés, egy nem mindennapi lamúr nem mindennapi történetét dolgozza fel, mely a Las Vegas, végállomás névre hallgat.

Leaving-Las-Vegas12

Ben Sanderson egy nem mindennapi figura. Híres, jólöltözött, felkapott író, aki totál alkoholista. Egy nap, mikor már egy ideje vékony jégen jár, kirúgják az állásából. Mivel már nincs mit veszítenie, úgy dönt, kiüríti a számláit, elmegy Vegasba és szó szerint halálra issza magát. Egy véletlen során aztán megismerkedik egy hivatásossal, akivel először csak szimpatizálnak, később pedig összeköltöznek, és próbálnak megbarátkozni a másik életével, úgy, hogy egyik sem hajlandó feladni azt.

Az ilyen filmeket hívom én a rendezés legfelső fokának. Szinte elejétől a végéig át van gondolva az egész, úgy ahogy van. A kamerajáték zseniális, szinte mesél. Olykor a kép rengeteg mindent megmutat, de úgy van megkomponálva, hogy mindig a lényeget lássuk. Habár néhol csak jelenetek összefüggéstelen egymásutánjának tűnik, mindig van jelentőségük, és nem történik semmi indokolatlanul. A színek és a fényekkel, árnyékokkal való játék már csak a torta a habon.

Mike Figgis, akiről még nem sokat hallottam, élete főművét kreálta meg ezzel, és akár abba is hagyhatta volna, mert azóta nem rendezett a Timecode-on kívül semmi említésre méltót. Bár tény, hogy ezzel örökre beírta magát a filmtörténelembe. Nem is beszélve a film írójáról, John O’Brienről, aki saját életrajzi regényéből kreálta ezt a csodálatos történetet. Biztos jókat cseveg az örök vadászmezőkön Hunter S. Thomsonnal (Félelem és reszketés Las Vegasban) vagy Hubert Selby Jr.-ral (Rekviem egy álomért). A könyv írója soha nem láthatta munkájának gyümölcsét, mivel a forgatás megkezdése után nem sokkal véget vetett életének.

Az elején már éreztem, hogy ez sem az a délutáni matiné. A legelső jel az volt, hogy a film tizenhatodik percében írták ki a címet és a stábot, ilyet azelőtt nem láttam. Végig lassú, mélabús – sokak által „liftzenének” titulált – jazz búg a fülünkbe, és szinte elmerülünk a színekben, az alkoholmámor látványában és a tömény romlottságban. Ha egy valamit mondhatnék csak a filmre, azt a „romlott” jelző lenne, ami csak fokozódik és durvul és fajzik el szépmagyarsággal. Mindamellett helyenként rettentően nyomasztó és már-már beteges. De nem zavar, mert annyira művészi köntösbe öltöztetik, hogy magával ragad ez a bájos fertő, ami uralja a filmet.

Leaving-Las-Vegas_in-front-of-Ballys

Alkoholizmust sem láttam még így filmben. Olyan volt, mint a drogozás mikéntje a Félelem és reszketésben, vagy Rekviem egy álomértban. Nem csupán féktelen ivást látunk, hanem a legdurvább és legmocskosabb alkoholizmus minden egyes ocsmány és szánnivaló szeletkéjét, ami annyira az arcunkba van dörgölve, hogy szinte kedvünk lenne soha többé nem inni. Alkoholistáknak melegen ajánlom a filmet.

És persze, ami megkoronázza az egészet, az Nicolas Cage. Cage első Oscar-jelölése, ami rögtön díjátadással végződött, és nem véletlenül. Cage akkor élte fénykorát. Nem lett rosszabb színész, de jobb se. Ebben a filmben mindent beleadott. Biztos ő is járt már hasonló cipőben, mint az, akit eljátszott, de zseniális alakítás volt, az egyszer biztos. A film női főszereplője, Elizabeth Shue is élete legjobbját alakította. Megmosolyogtató, hogy éppen mostanában lehet látni őt a tévében a Helyszínelők sorozatban vérnyomelemzőként, ami szintén Vegasban játszódik. Rajta nem fog az idő, még mindig szép nő. A filmben meg pláne, nagyon jó választás volt a szerepre minden szempontból. Julian Sands pedig ebben is szláv ganét alakít, angol létére.

A Las Vegas végállomás egy igazi velejéig romlott szerelmi történet, amit tényleg érdemes legalább egyszer megnézni. Egyszerre elképesztő és borzongató, de mindenképp magával ragadó. Aki megért egy érett kort, mindenképpen nézze meg.

GD Star Rating
loading...

Vélemény?

About ElSaiko

Nappal diplomás "filmestészta", éjjel szuperhős vagyok. Általában filmekről és a világ bajairól szeretek értekezni a magam pikírt és csípős módján. Célom sokkal inkább a szórakoztatás és arcokra való mosoly felnyalása, mintsem a megbotránkoztatás és az utálkozás magasfokon. Szeretem a thrillereket, Natalie Portmant és a töltött káposztát. Béke, szeretet, padlógáz, ablaktörlő!

Check Also

Kondorosi iskolások filmterve vált valóra

Közel húsz általános iskolai osztály diákjai pályáztak filmtervekkel az EAThink2015 Európai Uniós projekt nemzetközi pályázata …

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..