Hogyan írjunk jó könyvet? | Lépésről lépésre 1. | Alaptörténet, szereplőválogatás és a start

A cikk olvasási ideje kb. 7 perc

Korábban olvashattatok egy cikket a könyvírásról, annak rejtelmeiről, titkairól. Ez a cikk igazából azért íródott, hogy kedvet, ihletet adjon egy saját regény megalkotásához. Most azonban részletesen leírjuk, hogyan lehet létrehozni azt a saját világot, amelyben ezt a remekművet el lehet helyezni.

Az alaptörténet

Gondolkoztál már valaha azon, hogy milyen lenne a világ, ha te irányítanád? Te lennél az az egyetlen ember, aki megmondja, ki mit tegyen? Itt a lehetőség, kedves Író! Mindössze egy kis kreativitás szükséges: alkoss meg egy olyan világot, amelybe bátran el tudnád kalauzolni a leendő olvasóidat. Van valamilyen esemény, ami megihletett? Úgy érzed, tudnál róla mesélni úgy, hogy egy érdekes történet alakuljon ki? Kezdj neki!

A következő cikkekben többször is le fogom írni, a saját könyvemben én mit és hogyan alakítottam: ezzel szeretnék ihletet, ötleteket adni. Az én történetem a szerelemről és annak hirtelen elvesztéséről szól, megfűszerezve egy hiányzó apai kapcsolattal. A benne lévő szerelem a valóságban soha nem teljesedett ki, ezt jelzi a könyv kissé szokatlan, szomorú befejezése. Az apai kapcsolat tökéletes ihletet tudott adni. Ez a két elem elég volt ahhoz, hogy elkezdjem a sztorimat.

Amint megvan a sztori körvonala, tudni fogod, mi lesz a műfaja. Lehet az romantikus thrillertől kezdve utazós sci-fin át ufós horrortörténetekig bármi.

A szereplők

Most, hogy van valami halvány fogalmad, hogy miről szeretnél írni, tartsd meg a saját castingodat! Az alaptörténetedhez szükséges lesz, hogy felvegyél néhány szereplőt a rendszerbe, akikkel majd tudsz kombinálni, dolgozni. A legjobb karaktereket az élet adja, így bátran válassz valós jellemeket az ismerőseid közül. Ne feledd el a hőst, vagy a hősöket: ők lesznek azok, akik majd végigviszik az olvasóidat a regényen.

Példák a jellemekre, ismételten saját típusok:

a főszereplőt magamról mintáztam, így a lehető legkönnyebb őt a virtuális világban irányítani (az olvasó dönti el, hogy mikor pozitív, mikor negatív, attól függően, mit cselekszik, de többnyire pozitív);
a főszereplő társa, a mindig békés lány, aki szerelemre vágyik, és végre megtalálja a boldogságot a főszereplőben (pozitív karakter);
az exbarátnő, aki nem hajlandó elfogadni a múlt és a jelen közti különbséget, és ott tesz keresztbe a főszereplőnek és jelenlegi partnerének, ahol csak tud (negatív karakter, nálam pozitívvá válik);
a főszereplő legjobb barátja, akiről senki nem gondolná, hogy mit képes megtenni saját boldogsága érdekében (negatív karakter, de végig pozitívnak tűnik);
a gonosz apa, aki csak az “éjszaka sötétjében” válik olyanná, amilyen igazából (negatív karakter, de pozitívnak tűnik);
a gonosz apa gonosz lánya, aki pillanatok alatt lerombolja a belé vetett csöppnyi bizalmat is (negatív karakter);
a jó testvér, aki mindig melletted áll, mindenben segít, és nem vágyik a nődre (pozitív karakter);
a mostohatestvér, aki soha nem fog elfogadni (negatív karakter).

Gyakorlatilag bármilyen jellemet össze tudsz varázsolni, a lényeg az, hogy te tudj róluk mindent, kiből mit nézel ki, kivel tudsz létrehozni egy sztorielemet. Figyelj rá oda, hogy a pozitív és negatív karakterek aránya megfelelő legyen; velük a későbbiekben tudsz majd kalkulálni; ha a helyzet a történetben kilátástalanabb, akkor több negatív, ha boldogabb, akkor több pozitív karaktert igényel majd. Ha úgy látod jónak, keltsd az olvasóban azt az érzést, hogy senkiben sem lehet megbízni, bárki bármikor a főszereplő vagy főszereplők ellen fordulhat. Nem érdemes azonban a pólust, azaz, hogy ki milyen karakter, túl sokszor variálni, mert ez túlbonyolíthatja a történetet.

Ha úgy érzed, elegendő szereplő van, akik persze jól csengő névvel is rendelkeznek, lépj tovább a következő menüpontra. Ne aggódj, bármikor létrehozhatsz új karaktereket.

Start

“Megvannak a szereplőim, megvan az is, miről szeretne szólni a könyv. Szeretném elkezdeni.” Rendben, ehhez is adok pár tippet. Az első és talán a legfontosabb, hogy a történet ott kezdődjön, ahol biztosan valami olyan történik, ami a könyvben alapvető fontosságú. Célszerű a főszereplővel indítani, de persze ez megoldható más szereplőkkel is. Ne olyan elemekkel kezdj, ami csak elvezet majd a startig, azt inkább előszóként írd. Bátran vágj bele in medias res jelleggel a történet közepébe, hogy azonnal ráérezzen az olvasó a regény ritmusára és hangulatára!

Ha új helyre érkezel – márpedig a könyved elején nagy valószínűséggel ez fog történni -, mutasd be röviden a területet, hogy az olvasó vizualizálhassa magában azt. Ugyanígy a szereplőket is ismertesd meg az olvasókkal, nyugodtan add meg a teljes kitalált nevét, írd le, hogyan néz ki, milyen a jelleme; ez utóbbihoz viszont van még hozzáfűznivalóm.

Döntsd el, hogy milyen idősíkban játszódik a történet: a múltban, vagy a jelenben; illetve hogy kinek a szemszögéből akarod bemutatni a virtuális világod, a terepet, a népet. Szerintem a két legnépszerűbb formátum a múlt idő + kívülálló és a jelen idő + főszereplő párosítás. Előbbi esetében a mesélő, a narrátor többnyire mindent tud, mindent elmesél, ami már egyszer megtörtént. Ilyen könyv például Jókai Mór Az arany ember című műve, amiben megfigyelhetjük, ahogy a narrátor követi a főszereplőt, és minden egyes eseményről beszámol. A jelen + főszereplő párosítás akkor a legjobb, ha egy életútról, egy személyiség fejlődéséről, változásáról van szó. Az ilyen formába különösen jól bele tudja magát képzelni az olvasó, így adható át legjobban egy személyes élmény. Példának E L James A szürke ötven árnyalata című könyvét hoznám: erősen megfigyelhető, hogy az olvasó is csak annyit tud, mint a főszereplő. A titkok úgy fognak az olvasó szeme elé kerülni, ahogyan a főszereplő elé is. A szereplőkről csak annyit tud meg, amennyit az adott karakter elárul magáról. Nincs háttérinformáció, az olvasó ugyanúgy magára van hagyva, ugyanúgy a saját világában él, mint a főhős.

Nálam egy hétköznapi fiú kapta a főszerepet. Alanyunk a középiskola utolsó évét tapossa, egy lány ekkor csavarja el a fejét. Nem kell sokáig várni kapcsolatuk kialakulásáig, ami egyelőre úgy tűnik, békés. Tökéletes kezdés, innen számtalan irányba el lehet indulni. Az olvasó bekerül a virtuális világba a főszereplő személyében, az ő szemszögéből látunk mindent. Olvasónk gyanútlanul lapozgatja immáron saját élete oldalait.

Most pedig kapd a tollad és egy csomag fénymásolópapírt, amelyekkel nekiállhatsz a sztorinak. Ne gépen írd, mert később meggyűlhet még a bajod a saját könyved idővonalával; jobb, ha a végén, a gépelés során majd még egyszer átnézheted az alkotást.

A következő cikkben az egyes szálak előkészítésének és a szereplők bemutatásának technikájáról lesz szó.

GD Star Rating
loading...
Hogyan írjunk jó könyvet? | Lépésről lépésre 1. | Alaptörténet, szereplőválogatás és a start, 4.5 out of 5 based on 19 ratings

Vélemény?

About Tr220

Check Also

A változások kora – könyvajánló

Tomcsik Nóra, A változások kora című regénye a 20. század eleji Angliába kalauzol el minket, …

Vélemény, hozzászólás?