Hogyan írjunk jó könyvet?

Valószínűleg volt már egyszer-kétszer olyan élményed, történt már veled olyan esemény, amitől úgy érzed, tudnál írni egy könyvet, ami erről az élményről, eseményről szól. Egy hirtelen jövő ihlethullám – ha van elég időd és energiád, amit be tudsz fektetni – komoly művet is alkothat.

Hogyan írjak jó könyvet? Sokszor felmerülhet benned ez a kérdés a könyvírás során. Először is, mielőtt elkezdenéd írni a remekműved, tekintsd át, hogy mit szeretnél, pontosan kiről, miről szóljon a történet. Ettől ne nagyon távolodj el; törekedj az egyensúlyra, hogy az egyes részeknek milyen arányt szánsz a teljes írásból. Döntsd el, hogy múlt vagy jelen időben szeretnél írni, illetve hogy egyes szám első személyben, azaz te egy szereplő vagy a könyvben, vagy egyes szám, harmadik személyben, mint egy kívülálló. Az előbbi viszi magával a történetet, tehát ott tart, ahol az olvasó, míg az utóbbi mindent tud, bármit elmesélhet, akár egyes szereplők múltjáról is. Ha nagyjából megvan, hogy mi a célod a sztori megírásával, mit akarsz bemutatni, akkor elkezdheted. Javaslom, hogy papírral és tollal írd, hogy majd a végén a gépeléskor át tudd nézni, min szeretnél változtatni az elején. Hidd el, lesz min.

Próbálj meg más könyvekben kutakodni, hogy azok hogyan indítják a történetet. Érezni fogod az ihletet, és így nem is lesz nehéz belevágni. A sztori azzal kezdődjön, akiről vagy amiről szól. Ne hatalmas tájleírással kezdj, ne legyen terjengős az első rész, mert akkor hamar megunja az olvasó. Ha ilyet szeretnél bele, akkor azt előszó, prológ vagy valamilyen más hasonló kifejezéssel illesd, így az olvasó is tudja, hogy még nem kezdődött el a sztori.

Minden karakter, ami megjelenik a könyvedben, rendelkezzen egy jól körülírható személyiséggel; a lehető legjobb az, ha a pozitív és negatív karakterek aránya számodra egyenlő. Az olvasó számára időnként változhat, hogy ezekből mennyi van éppen jelen, így lehet a legjobban koordinálni, hogy milyen a hangulata a műnek. Ugyanez érvényes az egyes sztorielemekre. Bátran állítsd szembe a jó és rossz dolgokat, ez fogja sodorni az olvasót egyre mélyebben a könyvbe. Ha valami nagy durranást tervezel az írásodba, próbáld meg előtte felépíteni a tartalmat olyan részekkel, amik ezzel ellentétes hangulatúak: így fog csak igazán ütni az a nagy durranás.

Az elbeszélő prózában a lélegzés nem a mondatoktól, hanem nagyobb egységektől, események ütemétől függ. Az egyik regény piheg, mint a gazella, a másik fújtat, akár a bálna vagy az elefánt.

Umberto Eco

Hogyan haladj a könyv vége felé? Én személy szerint felépítem az előbb említett változó előjelű elemekből a történetet, a könyv nagy részét arra használom, hogy az egyes szereplőket bemutassam, akár egy másik szereplővel való kapcsolatán keresztül, akár az adott szereplő saját szavaival leírva. Az olvasó visszagondolva a történet elejére érezni fogja, hogy nagy változások történtek, és kíváncsi lesz, hogy az általa megismert (megkedvelt vagy ellenszenves) szereplők hogyan fognak a végén találkozni, milyen szerepük lesz a végkifejletben. Ha
minden karaktert létrehoztál, gondolkozz el, mi legyen az a bizonyos nagy durranás, ami a könyv végén megjelenhet. Érdemes innentől kezdve előkészíteni azt a kanyargós utat, ami oda fogja vezetni az olvasót a végkifejlethez. A lényeg az legyen, hogy minden, amit leírsz, a befejezés kimenetelét meghatározza; ne írj semmi olyat, ami fölösleges a könyv történetéhez. Innen pedig már csak egy
lépés a célegyenes.

Végezetül pedig: ha arra szánod magad, hogy a kezedbe vennéd a tollad, mindig figyelj a történetalakító elemekre, éld bele magad a sztoriba, hogy úgy adhasd át az olvasóidnak, mintha te is ott lennél benne. Ha pedig készen vagy, promózd a könyved, érd el az emberek sokaságát, hogy ők is megismerhessék azt. Sok szerencsét!