Film utca 55.: Hivatali patkányok

A cikk olvasási ideje kb. 4 perc

Olyan ritkán írok vígjátékokról, úgyhogy jöjjön megint egy. Ez is tökéletes példája azoknak a filmeknek, amikről én azt hiszem, hogy mindenki ismeri, aztán mikor felhozom egy beszélgetésben, mindenki néz, hogy azt eszik-e vagy isszák. Ezen felbuzdulva jöjjön ezúttal egy amcsi vígjáték, az 1999-es Hivatali patkányok.

2

Peter, az átlagos amerikai dolgozó, aki ki ne állhatja irodai munkáját. Egy nap, mikor a barátnőjével elmennek egy terapeutához, a hipnózis közepén a terapeuta gutaütést kap. Peter látván, hogy az életnek milyen gyorsan vége szakadhat, úgy dönt, tesz a világra, de főleg a munkájára. Peter élete fenekestül felfordul, akárcsak az őt támogató munkatársaié.

Az első pillanattól kezdve tudni véljük miről is fog szólni a film. Ülni a dugóban és hajtani oda, ahol utálunk lenni, ahol utáljuk, amit csinálnunk kell, ráadásul még hosszú éveken át csinálhatjuk. A film részben arra próbál rávilágítani, hogy senki nincs egyedül azzal a gondolatával, hogy szar a munkája, és rühelli.

A film felvonultat minden kacagtató munkahelyi sztereotípiát, az összes nem szeretett munkatárstípust, és persze a főnököt a legnagyobb parasztnak állítja be. Az a legszebb benne, hogy amilyen egyszerűnek tűnik a film, annyira zseniális. Ahogy már-már magunkra ismerünk, és azonosulunk a szenvedő dolgozó néppel, akik saját bevallásuk szerint sem melózzák halálra magukat, de azt mégis a pokolba kívánják.

Másrészt óriási görbe tükröt tart a mai gazdaságnak, vagyis inkább a ’90-es évek gazdaságának. A helyzet akkor sem volt sokkal rózsásabb. Rávilágít, hogy egyes embereket mennyire könnyen ki tudnak rúgni vagy rúgatni olyanok, akiknek hatalom van a kezükbe. És habár úgy tűnhet a leírásomból, hogy ez valami munkaügyi dráma, valójában ezeket a nehéz témákat olyan humorral mutatják be, hogy én már nagyon rég röhögtem ilyen jót egy amerikai vígjátékon. Hiába, akkoriban még voltak jó amcsi komédiák.

De ami a legnagyobb fogása a filmnek, amikor a főhős megteszi azt, amire mindannyian vágyunk. Bemenni a munkahelyre, tenni mindenre, elkerülni a főnököt, szóval csak úgy egyszerűen a munka, a bürokrácia, a felelősség és úgy teljes egészében a világ arcába röhögni, és azt mondani, hogy „én csak jól akarom magam érezni, és semmi se csinálni”. Bár megtehetnénk minden következmények nélkül.

Van benne ezzel kapcsolatban egy finom filozófiai vonulata is a filmnek. Főleg az a nagyon elgondolkodtató kérdés, hogy „mit tennél, ha lenne egy millió dollárod?”. Egyszerű kérdésnek tűnhet, de jobban el kell ezen gondolkodni, mint azt mi hinnénk. Lényeg az, hogy amennyire egyszerűnek tűnik a film, olyannyira elgondolkodtató és persze oltári vicces.

office-space

A külcsínen és belbecsen kívül sokat dob a filmen a karakterek felvonultatása és azok folyamatos változása. Nem is beszélve Miltonról, aki ihlette a filmet. Mike Judge, a Milton rövid rajzfilmek megálmodója csinált élő személyt a karakterből és csavarta köré sztorit, amiből megszületett a Hivatali patkányok, amit ő is írt és rendezett. Mike Judge teremtette meg többek között a Beavis és Butt-headet is.

Nem kezdem el sorolni, kik játszanak benne és mennyire illik mindenkihez a különböző munkahelyi figura, de az biztos, hogy rengeteg megmosolyogtató ismerős arc szerepel a filmben és egytől egyig zseniálisak. Már csak miattuk is érdemes belekukkantani ebbe a filmbe.

A Hivatali patkányok a ’90 évek egyik legjobb amerikai vígjátéka. Mindenki nézze meg, főleg azoknak ajánlom, akik irodában dolgoznak. Én is irodában dolgozom, sokkal jobban átéreztem, mint mikor először láttam még úgy kábé tizenöt évesen. De nem csak az irodai munka „szépségeit” vonultatja fel a film. Nézze meg mindenki, aki tudja, az egész nincs másfél óra!

GD Star Rating
loading...

Vélemény?

About ElSaiko

Nappal diplomás "filmestészta", éjjel szuperhős vagyok. Általában filmekről és a világ bajairól szeretek értekezni a magam pikírt és csípős módján. Célom sokkal inkább a szórakoztatás és arcokra való mosoly felnyalása, mintsem a megbotránkoztatás és az utálkozás magasfokon. Szeretem a thrillereket, Natalie Portmant és a töltött káposztát. Béke, szeretet, padlógáz, ablaktörlő!

Check Also

Kondorosi iskolások filmterve vált valóra

Közel húsz általános iskolai osztály diákjai pályáztak filmtervekkel az EAThink2015 Európai Uniós projekt nemzetközi pályázata …

Vélemény, hozzászólás?