Hogyan írjunk jó könyvet? | Lépésről lépésre 5. | Valóságábrázolás, emberi kapcsolatok

A cikk olvasási ideje kb. 6 perc

Biztosan voltál vele már te is úgy, hogy egy életből szedett esemény hirtelen megihletett. Nos, ha éppen ezt olvasod, valószínű, hogy azon az úton jársz, hogy könyvet írj, szóval gratulálni szeretnék, ha van egy ilyen esemény most, akkor tökéletesen tudod ábrázolni majd azt a könyvedben. Míg előző cikkünkben a szálak összefűzéséről esett szó, addig most a fentebb felvázolt témáról, a valóságábrázolásról lesz szó.

Hogyan ábrázold a valóságot?

Nem szeretnék meditációs gyakorlatokat tartani most, de most egy pillanatra csukd be a szemed, és dőlj hátra a székedben. Gondolkozz el azon, melyek életedben azok a kapcsolatok, amelyek tiszták, tökéletesen leírhatóak! Mutatok egy példát, melyet rendszeres olvasóim már bizonyára jól ismernek korábbi cikkeimből.

Apámmal nem tartom a kapcsolatot. Ez a könyvemben, melyet példaként hozok fel számtalanszor, jól látszik. A főszereplő a felhevült ifjúság örömével látogatja meg apját, aki látszólag örül a megkeresésnek, valójában azonban nem. Ezzel mint író, én is így voltam. Aztán rájöttem, mennyire jól le tudom írni a kapcsolatunkat a könyvben. Törekedtem arra, hogy olyan legyen a leírás, ahogyan az a valóságban lejött először. Béke, nyugalom, felhőtlen boldogság uralkodik elő pillantásra ott. Aztán kell később rájönnie a főhősnek, hogy milyen rejtélyek uralkodnak a háttérben.

A személyiség

Ha egy olyan ember jelenik meg a könyvedben, akivel hosszútávon kezdeni szeretnél valamit, akkor fontos, hogy az olvasó jól felépített jellemet kapjon kézhez azáltal, hogy a könyvedet lapozgatja. Első lépésként döntsd el, hogy a karakter pozitív vagy negatív jellemű. Mint azt már korábban leírtam, a képbe az is belezavarhat, hogy esetleg ez később az ellenkezőjére fordul, a lényeg az az, hogy hosszútávon próbáld meg elképzelni a karaktert.

Nálam nem sikerült. Számos életből vett elem tette úgymond tönkre a karaktereimet. Rá kellett jönnöm, hogy senkiben sem bízhat az ember, így ezt szívesen megjelenítettem a könyvben is: több karakter változik át élesen negatív személyiséggé.

Semmi gond nincs ezzel: minél jobban sikerült elhitetned az olvasóval, hogy XY jó ember, annál nagyobb lesz a fordulat, amikor kiderül, hogy egyáltalán nem az.

A cselekvések

Ne írd le senkiről, hogy milyen szereplő, hiszen ez nem a te feladatod. Nem neked kell megítélned, hogy ki milyen. Ha te vagy a főszereplő, akkor persze nyugodtan elmondhatod egy karakterre vonatkoztatva, hogy milyennek tartod, ezzel az olvasót nem fogod rávenni egyértelműen arra, hogy ő is úgy álljon hozzá ahhoz a szereplőhöz. Ha te vagy a narrátor, akkor ezt ne tedd. Méghozzá egész egyszerű okból: nem a te feladatod eldönteni, hogy ki milyen személyiség. Ezt majd az olvasó fogja eldönteni abból a cselekvéssorozatból, amit az adott karakter végez.

Rossz példa, hogy te leírod, XY zárkózott, ugyanakkor ördögien gonosz tervei vannak és cseppet sem befolyásolható… Nem, nem így kell. Írd le, hogy XY-t meghívtátok valahova, de nem akart menni ilyen-olyan okokra hivatkozva, írd le, hogy aztán ő gyújtotta fel a kietlen gazt a kertben, írd le, hogy ti nem tudjátok neki megmondani, hogy mit kellene tenni ahhoz, hogy jó emberré váljon.

Szóval: ne írd le senkiről direkt módon, hogy milyen személyiség, hanem cselekvéseinek folyamatával mutasd be őt! Nem egy oldal lesz, nem egy fejezet; elárulom, nagyon hosszú feladat. De ezalatt lassan eljutsz majd a könyved végig, és büszkén kezdhetsz neki a végkifejlethez erősen felépített karakterek összecsapásával.

Emberi kapcsolatok

Kicsit biológia-szakkör hangulata lesz a következő pár sornak, hiszen ezeket a példákat az ökológiából fogom most hozni. Alapvetően hatféle kapcsolatot különböztethetünk meg, ezek a következők:

barátság (mindkét fél számára előnyös, ún. szimbiózis): a résztvevők egymást mindenben segítik, egymás lelki szemetesládái, egymást mindig meghallgatják, és mindig számíthatnak a másikra;

ellenségek (mindkét fél számára hátrányos, ún. kompetíció vagy versengés): ezek a kapcsolatok valamely korábbi sérelem miatt állnak fenn, a résztvevők folyamatosan egymást vádolják, érveléseik egymással teljesen ellentétesek; a könyvben kellemes viharokat lehet velük támasztani, de óvatosan kell velük bánni; a se-veled-se-nélküled macskaegér harcok is ide tartoznak;

élősködés/támadás (egyik fél számára előnyös, másik fél számára hátrányos, ún. predáció (ezt ne így jegyezzétek meg, hiszen ennek a jelentése zsákmányszerzés) vagy parazitizmus): az egyik szereplő kihasználja a másikat; nagyon veszélyes eszköz, körültekintetően kell használni, hiszen ilyenkor az egyik szereplő hamar túlterheltté válhat és az egyensúlyi viszonyok felbomolhatnak;

asztaltársaság (az egyik félnek előnyös, a másiknak semleges, ún. kommenzalizmus): nem viszonzott barátság definíciója körülbelül, előfordulása gyakori az emberi kapcsolatokon alapuló könyvekben;

nem-is-tudod-mit-tettél kapcsolatok (az egyik fél számára semleges, a másik számára negatív, ún. antibiózis): könnyen megbújhatnak az ilyen kapcsolatok bárhol; csak két példa: van valaki az ismerősi körödben, aki nem kedvel, csak téged ez nem izgat, emiatt azonban ő nem megy el olyan helyekre, ahova te igen; a főhős és a barátnő/pasija szexuális étvágya nem nagyon egyezik, tulajdonképpen az egyiknek nem jelent semmit a másik, viszont ez a másikat idegesíti; nem túl gyakori, de ha igen, akkor csak az olvasó előtt kell lelepleződnie;

közömbösség (mindkét fél számára semleges, ún. neutralizmus): gyakorlatilag két idegen kapcsolata, esetleg két távolabbi barát kapcsolata.

Ennyit az emberi kapcsolatok ábrázolásmódjának tökéletesítéséről, a következő cikkben kapaszkodjatok meg, a végkifejlet előkészítésével fogunk foglalkozni.

About Tr220

Check Also

Nyári olvasmányok 1000 forint alatt

Öt szórakoztató történet magyar íróktól, amit a kütyüdre töltve bármikor magaddal vihetsz a nyaralásra, és …