Film utca 61.: JCVD

A cikk olvasási ideje kb. 4 perc

Nagyon régóta szemeztem a filmmel, már több éve, csak halvány sejtelmeim voltak róla. Tudtam, hogy Van Damme saját magát alakítja benne és hogy valami kitekert önéletrajzi film szagú dolog. Aztán egy álmos vasárnapon mégis vetettem egy pillantást a brüsszeli muszkli ezen, a szokásostól eltérő filmjére. Szeretem a szokásostól eltérőt, lehet én magam is ezért vagyok a szokásostól eltérő. A kritikusok és a filmadatbázis oldalak statisztikái szerint érdekes mód ez a legjobbnak tartott Van Damme film, ami a főhős monogramját viseli és 2008-ban tárták a világ elé.

JCVD

Van Damme a kiégett akcióhős, aki pereskedik lánya láthatósági jogáért, akinek alig van pár petákja egy szürke brüsszeli délelőttön egy posta felé veszi útját, hogy egy átutalt összeget felvegyen. Szerencsétlenségére három rosszarcú épp akkor akarja az év fegyveres rablását véghezvinni. A tolvajok ravaszul rákenik a dolgot a sztárra, így egész Belgium értetlenül áll Van Damme postai rablása előtt. A színész-akcióhős időközben próbálja megfékezni a rablókat és megvédeni a túszokat.

Fogalmam nem volt, hogy a film erről szól, azt hittem valami fekete humorú vígjáték lesz, ami a színész hanyatlását mutatja be. Habár vígjátéknak írják a filmadatbázis oldalak, szerintem egyáltalán nem az. Sokkal inkább egy szatíra. Egy krimi-drámába burkolt szatíra, amiben van egy-két vicces jelenet.

A legjobb, hogy habár ebben is van akció, és krimi is, messze nem olyan, mint „a karate Fred Astaire”-jének többi filmje – merthogy ő így nevezi magát. Leszámítva az első két percet, az pont olyan, de ott csak röviden összefoglalják a színészi pályafutását. Később átcsap egyfajta családi drámába, mígnem be nem sétál a postára, ahol először mi magunk is értetlenül állunk a dolog előtt, mert elsőre tényleg úgy tűnik, hogy Van Damme megkattant. Később – ami a filmnek egy nagy ötlete – folyamatosan vissza-visszaugrálunk az időbe, hogy mi is történt valójában. Én speciel szeretem a nem lineáris cselekményvezetésű mozikat (Tarantino filmjei, Christopher Nolan csak hogy két nagy nevet említsek).

A másik, ami óriási ötlet, hogy Van Damme meghazudtolja benne önmagát. A korábbi akciófilmjeiben, már röhögve leverte volna a tohonya rablókat, míg ebben a filmben nemhogy nem csinál egy pörgő rúgást, még a földre letett fegyverért sem hajlandó nyúlni. Ráadásul, mikor a főtolvaj pofán veri a fegyverével, ő neki az tényleg fáj és bekábul. Nem néz egyet, homlokot ráncol majd pörgő rúgás.  Magyarul a film igyekezett bemutatni Jean-Claude-ot mint embert, nem mint akciósztárt. Élek a gyanúperrel, hogy a színész nagy örömére.

Azt nem igazán tudom, hogy mennyire életrajzi a film, azt biztos, hogy nem szegényedett el, és hogy sokszor nősült. Hogy a gyereke nem akar vele lenni, mert az osztálytársai kikacagják, arra van esély, de egyedül sincs, mert ’99 óta boldog házasságban él ötödik feleségével. De ennyit a bulvárról.

jcvd-movie1

Ami miatt jónak tartom a filmet, a képi és dramaturgiai megoldásokon túl, azok a finom filmes kritikák, amiket beleszőttek a filmbe. Meg az a megunhatatlan filmes geg, mikor azt ecsetelik, hogy milyen más az életben egy dolog, mint a filmben és közben mondják is, hogy „ez nem film, ez a való élet”. Ez az egész filmet végigkíséri, ráadásul még jól is. A legjobb az, mikor a rendőr azt mondja: „adjatok egy megafont, olyat, amilyen a filmekben van” – kész!

Az első óra után, mikor már mérlegeltem a fejemben, hogy Claude hogy alakít a filmben és hogy egy tízes skálán hányasra értékelem jött egy olyan jelenet, ami mindkettőt eldöntötte a fejecskémben. Az ahogy Jean-Claude egy nagyon szürreális jelenetben belenéz a kamerába a nagy túszdráma közben és kvázi gyón az embereknek, és elmondja miket rontott el az életében, és mikre büszke, az zseniális. Ráadásul minden színészi tapasztalatát összegyűjti benne Van Damme. Nem egy Oscar-díjas alakítás, de abba a pár percbe beletett mindent. Ráadásul ha azt úgy tényleg elmondta vágatlanul töviről hegyire, akkor tényleg le a kalapommal a spárgák és pörgő rúgások belga királya előtt!

A JCVD egy meglepően jó film, amiben Jean-Claude tényleg egy színész és nem egy akcióhős. Aki egy jó egyhelyszínes európai krimire vágyik, annak ezt melegen ajánlom! Aki a szokásos Van Damme féle csépelésre vágyik, annak a korábbi mozijait ajánlom.

GD Star Rating
loading...

Vélemény?

About ElSaiko

Nappal diplomás "filmestészta", éjjel szuperhős vagyok. Általában filmekről és a világ bajairól szeretek értekezni a magam pikírt és csípős módján. Célom sokkal inkább a szórakoztatás és arcokra való mosoly felnyalása, mintsem a megbotránkoztatás és az utálkozás magasfokon. Szeretem a thrillereket, Natalie Portmant és a töltött káposztát. Béke, szeretet, padlógáz, ablaktörlő!

Check Also

Kondorosi iskolások filmterve vált valóra

Közel húsz általános iskolai osztály diákjai pályáztak filmtervekkel az EAThink2015 Európai Uniós projekt nemzetközi pályázata …

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..