Film utca 64.: Leckék az életről

A cikk olvasási ideje kb. 4 perc

Régebben nagyon nem szerettem a tévéfilmeket, mostanában pedig egyre többet nézek meg, illetve egyre többel ismertetem meg a nagyérdeműt. A mostani is egy ilyen lesz, ami többek között arról is ismeretes, hogy ez volt Jack Lemmon utolsó filmszerepe. Ez a 1999-es Leckék az életről.

TuesdayswithMorrie

Alapszik megtörtént eseményen vala. Mitch Alborn sportújságíró a televízióból értesül, hogy kedvenc, volt tanára halálos beteg. Habár ígéretet tett, hogy tartják a kapcsolatot, tizenhat éven át nem találkoztak egymással. Mitch felkeresi tanárát, akivel annyira jól sikerül a találkozó, hogy megígéri neki, hogy minden kedden ellátogat hozzá, még akkor is, ha hétszáz kilométerre lakik. Mitch később elkezdi rögzíteni az öreggel folytatott filozófiai értekezéseket.

Ha ezt a leírást olvastam volna, mielőtt megnézem a filmet, tuti kihagyom. De a tévéfilmek főleg erről ismeretesek. Kevés költségvetés, semmi speciális effekt, inkább a színészek gázsijára költenek. Éppen ezért nyilván a tartalomra és a mondanivalóra kell fektetni a hangsúlyt. Mégis milyen lenne például egy Vasember vagy egy Transformers tévéfilm?

A film két dolgot mutat be. Az egyik – a kevésbé fontos – az újságírók élete. Én is annak tanultam egy időben, de rájöttem, hogy nem tudnám csinálni. Főleg ezeket a bulvármagazinokat, mikor le kell vadászni egy hírességet, és az arcába kell mászni, vállalva azt, hogy leanyáz, leköp, vagy esetleg leüt. Ebben is ezt mutatják be, mert habár a főhős a sportról ír, az bizony magába foglalja a sportolók magánéletét. Ez a filmnek a negatív oldala, amit az életben jobb nem megtapasztalni.

A film másik oldala, a pozitív oldal, a napos oldal egyértelműen az, amit az öreg, beteg tanár, Morrie képvisel. Habár már a hetvenes évei végét tapossa, és a székéből sem tud felkelni, sosem mutatta magát letörtnek. Úgy élt és úgy gondolkodott, amit sokan nem mernek, vagy nem tudnak. Ez a film legnagyobb tanulsága, hogy mindig éljünk a mának, bármekkora közhely is ez. Morrie még a betegsége előtt diszkókba járt táncolni a fiatalokkal és megmutatta az időskor szépségeit, amiből mind a korosztálya, mind a fiatalok okulhatnak.

Amit talán a legjobban prezentál a film, hogy miként tud egy ember, aki már megette a kenyere javát átadni valamit abból az életvidámságból (utálom ezt a szót) átadni fiatal barátjának, akihez élete végén egyre jobban kötődött. „Ha tudod hogy fogsz meghalni, tudod hogy kell élni” – mondta. Pontosan erre tanít meg minket ez a film. Mondhatnám, hogy arra, ahogy Morrie is mondta: „az öregség fejlődés, nem hanyatlás”, de mivel én a húszas éveim közepét taposom, így inkább befogom!

Műfaját nézve ez egy pozitívabb dráma, de a legjobb szó mégis a keserédes lenne rá. Mert habár Morrie mindig vidámnak mutatkozott, bemutatták azt az énjét is, amikor sírt, mert fájt neki, és nem értette, mivel érdemelte ezt a szörnyű sorsot. Akkor kezdett el leginkább tetszeni a film, mikor rájöttem, hogy a fiatal újságíró és az öreg bácsika gyakorlatilag egymásnak adtak reményt a maguk szerény eszközeivel.

420120113092237003_t607

Az már csak a hab a tortán, hogy az egész film gyakorlatilag egy filozófiai értekezés. Azt is tanultam így nekem valószínűleg ezért nyerte el ennyire a tetszésem. Kiderül belőle, miként vélekedik egy harmincas és egy hetvenes korú ember a szerelemről, halálról, életről és egészen apró, mindennapinak tűnő dolgokról, ami mellett nap mint nap elmegyünk, mert annyira természetes.

Jack Lemmon talán így zárta le legjobban színészi pályafutását. Szinte elköszönt a nézőktől egy frenetikus alakítással, amiért megkapta a TV-filmes szerepért járó Emmy –díjat. Már csak abból is látom, hogy jól játszott, hogy el tudta magát sírni, mert a legtöbb színésznek ez a legnehezebb. Szegény barátjának, Walter Matthaunak nem volt ilyen szerencséje, neki a Női vonalak című rettenet jutott utolsó filmes szerepként, amit talán egyedül miatta érdemes megnézni. Hank Azaria pedig élete legjobbját alakította szerintem, aki szintén besöpörte a szerepért ugyanazt a díjat.

A Leckék az életrőlt egyszer mindenkinek érdemes megnézni. Tanulságos, megmosolyogtató, elgondolkodtató és megható filmalkotás, fiataloknak és időseknek egyaránt.

GD Star Rating
loading...

Vélemény?

About ElSaiko

Nappal diplomás "filmestészta", éjjel szuperhős vagyok. Általában filmekről és a világ bajairól szeretek értekezni a magam pikírt és csípős módján. Célom sokkal inkább a szórakoztatás és arcokra való mosoly felnyalása, mintsem a megbotránkoztatás és az utálkozás magasfokon. Szeretem a thrillereket, Natalie Portmant és a töltött káposztát. Béke, szeretet, padlógáz, ablaktörlő!

Check Also

Kondorosi iskolások filmterve vált valóra

Közel húsz általános iskolai osztály diákjai pályáztak filmtervekkel az EAThink2015 Európai Uniós projekt nemzetközi pályázata …

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..