Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!
A május 10-14. között megrendezett Eurovíziós Dalversenyen a magyar induló, Fehérvári Gábor Alfréd a tizenkilencedik helyezést érte el. A Liszt Ferenc Repülőtéren nyilatkozva csalódottságának adott hangot, ő nagyon bízott egy jobb helyezésben.
Pioneer című dalával egy új korszakot nyithatott meg Freddie. Talán még soha nem volt ilyen erős dala Magyarországnak az 1956 óta évente megrendezett dalversenyen. A nagy ívű, éneklős dal tökéletesen beleillik a verseny profiljába, a dalszöveg pedig a közvetített értékeket hiánytalanul képviseli.
A Duna Televízón közvetített nemzeti válogatón megnyerte a közönséget magának az énekes. Freddie kapta a legtöbb szavazatot, így ő képviselhette Magyarországot az idén Stockholmban megrendezett Eurovízión. Május 10-i elődöntő akadályát sikeresen vette a jóképű énekes, ezzel folytatva a hat éve tartó sikeres magyar szériát; bekerült a döntőbe. A vasárnapi döntő első felében léphetett színpadra, az előzetes sorsolás szerint kialakított sorrendnek megfelelően. Hatalmasat énekelt, a közönség tombolt, mégsem volt átütő a siker. A színpadkép ugyanolyan silány maradt, mint az eddigi években minden magyar produkció alatt. Freddie-nek a magyar átok felét sikerült csak megtörnie.
Magyarország az eddigi éveken (néhány üdítő kivételtől eltekintve) gyenge dalokkal indult a versenyen és semmilyen színpadképpel. Idén írtak egy ütős, dallamos, éneklős számot és kiválasztottak mellé egy izmos, jóképű srácot – úgy tűnt, minden klappol. Aztán megláttuk az élő produkciót a stockholmi színpadon… máris tudtuk, hogy Európa szeretni fogja, de nem imádni. A jó eredményhez márpedig imádnia kellene. De így is sikerült bekerülni a döntőbe, ott viszont már nem kaptunk olyan sok szavazatot, hogy említésre méltó helyezést szerezzünk meg.
Freddie megtette, ami tőle telt. A csapata is. Sőt, szerintem még a Duna Televízió is. Nem várhatjuk el azt, hogy egyik évről a másikra a semmiből egy győztes produkciót gyártsunk. Mert ki kell mondani: eddig olyan semmilyen produkciókkal indultunk. Jók voltak, jók voltak, de egyszer bőven elég volt őket meghallgatni. Idén olyan dalt tudott írni Szabó Zé és Csarnai Borbála amit nem lehet elégszer meghallgatni. A versenynek már vége, nálam mégis minden nap lemegy egy tucatszor a Pioneer. Nem tudom megunni. De mindig úgy hallgatom, hogy közben mást is csinálok, mert ha a képernyőt nézném, unatkoznék, hiszen a látvány nem érdekes. Fel kell nőnünk a feladathoz, szerintem jó úton haladunk, mert a feladat felét sikerült teljesítenünk, jövőre is írni kell egy ugyanilyen jó dalt, vagy még jobbat. De csak ennyi jövőre sem lesz elég. Következő Eurovízióra ki kell agyalnia a magyar csapatnak egy látványos, lélegzetelállító színpadi produkciót és olyan énekest kell találni, akinek nem okoz problémát hibátlanul nagyot énekelni és táncolni is közben. Mert csak így lehet!
Freddie hazatérve a könnyeivel küszködött a repülőtéren, azt nyilatkozta a jelenlévő újságíróknak, hogy ő nem találja a szavakat, csalódott, hiszen azt hitte, hogy a Pioneer-el egy sokkal jobb helyezést fog elérni a magyar csapat a tizenkilencedik helynél. Nem így lett. De ez most már a múlt, az út jó, feladni, szomorkodni nem szabad, küzdeni kell, hiszen a könnyen jött sikert senki sem tudná úgysem értékelni. Én bizakodó vagyok, mert az előző évekhez képest igenis sokkal jobb volt az idei magyar képviselet az Eurovíziós Dalversenyen.
