Öt rövid, vérfagyasztó sztori

A cikk olvasási ideje kb. 5 perc

Az interneten kutakodva számos ijesztő történettel találkozhatunk. Némelyikük a gazdag emberi fantázia szüleménye, míg mások valós alapon nyugszanak…

 

Anyuci itthon van

Egy édesapa éppen csak, hogy felébredt. Megfogta a bébiőrt és az asztalához sétált a dolgozószobájában. Hallotta a gyermekét a bébiőrőn keresztül és a feleségét is, aki énekelt a kisgyermeknek. Elengedett egy mosolyt, amint hallotta a felesége hangját „Aludj el… aludj el…”. Ekkor hirtelen kinyílt a bejárati ajtó és belépett rajta a felesége egy zöldségekkel teli szatyorral.

Úgy tenni, mintha aludnál nem segít

Egy átlagos éjszakán egy fiatal kisfiú aludt az ágyában. Lépéseket hallott az ajtón túlról, ezért kikukucskált a szemhéja alól, hogy megnézze, mi történik. Az ajtaja lassan kinyílt, felfedve előtte egy gyilkost, aki a szülei testét tartotta. Miután csöndesen egy széknek támasztotta őket valamit felírt a falra, a halott testekből származó vérből, majd elrejtőzött a kisfiú ágya alatt. A gyerek halálra rémült. Nem tudta elolvasni, hogy mi áll a falon, de tudta, hogy a férfi az ágya alatt van. Mint bármelyik gyermek, úgy tett, mintha az egészet végigaludta volna, és még nem ébredt volna fel. Mozdulatlanul feküdt, mint a holttestek, csöndesen hallgatva az ágya alól jövő lélegzést. Egy óra eltelt és a szeme mind jobban és jobban hozzászokott a sötéthez. Próbálta kihámozni a szavakat, de nagyon nehéz volt. Elállt a lélegzete, mire végre ki tudta olvasni a mondatot.

„Tudom, hogy ébren vagy.” Érezte, hogy valami megmozdult az ágya alatt.

Mi van a pincében?

Anyukám azt mondta nekem, hogy soha ne menjek le a pincébe, de én kíváncsi voltam, hogy mi adja ki azt a hangot. Úgy hangzott, mintha egy kiskutya lett volna, és én szerettem volna látni, ezért kinyitottam a pinceajtót. Anyukám kirángatott a pincéből és kiabálni kezdett velem. Anyukám sosem kiabált még velem, ezért nagyon szomorú lettem és el kezdtem sírni. Aztán anya azt mondta, hogy soha többet ne menjek a pincébe és adott nekem egy kekszet. A keksztől jobban éreztem magamat, ezért nem kérdeztem meg tőle, hogy a pincében lévő fiú miért ad ki olyan hangokat, mint egy kiskutya és miért nincsenek kezei és lábai.

„Igeeeeeeeeeeeeeeeeeen?”

Mikor gyerek voltam a családom egy nagy, kétszintes házba költözött, nagy üres szobákkal és nyikorgó padlódeszkákkal. Mindkét szülőm dolgozott, szóval gyakran voltam egyedül, mikor hazajöttem az iskolából. Egy kora délután, mikor hazaértem a ház még mindig sötét volt.

Kiáltottam, hogy „Anyu?”, és hallottam a dallamos hangját „Igeeeeen?” odafentről. Újra szóltam neki, amíg megmásztam a lépcsőket, hogy megtudjam, melyik szobában van és újra ugyanazt a választ kaptam. „Igeeeen?”

Ebben az időben csinosítgattuk a házat és én nem tudtam merre vagyok a szobák labirintusában, de anyu valahol az egyik távolabbiban volt, a hall alatt. Kényelmetlenül éreztem magam, de úgy gondoltam, hogy ez természetes és közelebb futottam, hogy lássam anyukámat. Tudtam, hogy a jelenléte megnyugtat majd, ahogy egy anya jelenléte szokta.

Ahogy megragadtam a kilincset, hogy belépjek a szobába, hallottam odalentről, hogy kinyílt a bejárati ajtó és anyukám hívott engem derűs hangon. „Édesem, itthon vagy?” Ijedten visszaugrottam és leszaladtam hozzá a lépcsőkön, de ahogy visszanéztem a lépcső tetejéről a szobán lévő ajtó lassan kinyílt egy résnyire. Egy pillanatig láttam ott valami furcsát és nem tudom, hogy mi volt az, de engem bámult.

Csak vöröset láttam

Bejelentkeztem egy Kijevtől pár kilométerre lévő kis hotelbe. Későre járt, én pedig fáradt voltam. Mondtam a recepciós hölgynek, hogy szeretnék egy szobát. Megmondta a szobaszámomat és kaptam egy kulcsot.

„De még egy dolog elvtárs, van egy szoba szám nélkül, ami mindig zárva van. Ne is kukucskálj be oda.”

Elvettem a kulcsot és bementem a szobámba, hogy aludjak. Eljött az éjszaka és én vízcsöpögést hallottam. A szemben lévő szobából jött. Nem tudtam aludni, szóval kinyitottam az ajtót. Abból a szobából jött, amelyiken nem volt szám. Dörömbölni kezdtem az ajtón, de nem jött válasz. Bekukucskáltam a kulcslyukon. A vörösön kívül semmi mást nem láttam. A víz még mindig csöpögött. Lementem a recepcióra, hogy panaszt tegyek.

„Egyébként ki van abban a szobában?”

Rám nézett és belekezdett a történetbe. Volt ott bent egy nő, akit meggyilkolt a férje. A bőre hófehér volt, kivéve a szemeit, amik vörösek voltak.

GD Star Rating
loading...

Vélemény?

About BHajni

Check Also

Leégés a nagydíjon

Amióta az eszemet tudom, mindig is nagy rajongója voltam a Forma-1-nek. Rengeteg poszterem, könyvem és …

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..