Leégés a nagydíjon

A cikk olvasási ideje kb. 7 perc

Amióta az eszemet tudom, mindig is nagy rajongója voltam a Forma-1-nek. Rengeteg poszterem, könyvem és modellautóm van, viszont egy valami eddig kimaradt a begyűjtött „trófeák” közül. Ez nem más, minthogy ellátogassak végre hazám Forma-1-es nagydíjára a Hungaroringre. Évekig nem sikerült ezt kiviteleznem, hol munka, hol pénzhiány miatt. Ebben az évben viszont eljött a várva várt pillanat, jegyet vettem az idei futamra. Viszont… Sokszor van az életben olyan dolog, amit nagyon vársz, aztán csúnya csalódás lesz a vége, hát ez is ilyen volt.

A jobb átláthatóság érdekében nem kronológiailag fogok haladni, mert szeretnék átlátható képet mutatni, hogy mi tetszett és mi nem. Az első, amit leszögeznék, hogy nagyon örültem, hogy idén is volt úgynevezett vonatos jegy, amivel a magamfajta, átlagfizetésen tengődő halandónak sem kellett a fél veséjét eladnia, hogy jegyet tudjon váltani a futamra.

A lehető legkorábbi vonatottal indulva is, cirka négy óra volt mire Debrecenből végül eljutottam a pályára. Az feltétlenül pozitívum volt, hogy a szurkolói buszok nem voltak szarásig tele. Odafele a rajongók már nem szálltak fel, ha látták, hogy nagyjából megtelt a busz –Ilyen közlekedési morált Debrecenben el sem tudnék képzelni – visszafele pedig a rendőrök felügyelték, hogy ha tele is vannak a buszok, azért ne legyünk olyan sokan egy járművön, mint egy heringes dobozban. A busz Mogyoródon tett le minket és onnan egy jó két kilométert kellett sétálni az első kapuig, ahol borzalmas tömeg volt így tovább mentünk a következőig, hátha ott kevesebben lesznek. Nem is kell mondanom, hogy ez egy kisebb gyalogtúrával is felért. Aztán végre bejutottunk a pályára és bár hiába mentem a zöldhajnalban induló vonattal, már csak az utolsó betétfutamot láttam, de ami ennél is szomorúbb volt, hogy a tavalyi Ferrari Racing Day-en kinézett legjobb helyeket már mind elfoglalták. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen túl későn érkeztünk, de még így is egy egész korrekt helyett sikerült kifogni.

Az időjárást nem lehet befolyásolni – na jó, az összeesküvés elméletek hívői szerint igen – de azt hiszem alaposan kitett azért, hogy megkeserítse az életünket. Csak akkor lehetett volna rosszabb, ha még egy szombatihoz hasonló özönvízszerű eső is elkapott volna minket. Szerencsére azt megúsztuk, de a hőséget nem. Az egészet egy repülőnaphoz tudnám hasonlítani, ahol kint vagy egész nap egy deka árnyék nélkül. Itt hadd fejezzem ki hálámat, ama ismerőseim felé, akik elláttak néhány jó tanáccsal, amivel kicsit konszolidálni lehetett ezt az egészet és a napszúrást vagy a hőgutát megúsztam. Ettől függetlenül naptej ide, vizes törölköző oda, olyan vörösre égtem, mint a Ferrari-s pólóm.

Tömegiszonyos vagyok, ettől függetlenül megfordultam pár tömegrendezvényeken, de ennyi embert, mint most még életemben nem láttam. A többség normális, de sajnos ennyi ember között, exponenciálisan nő az esély az egy négyzetméterre jutó idiótákra. Ilyenek a lökdösődök, a tolakodók –  akkor is amikor tudja, hogy nem fog előrébb jutni – és akiknek mindenkinél több joguk van. Utóbbira még visszatérek. Szóval, miután lement az utolsó betétfutam, két és fél óra tömény unalommal néztünk szemben a tomboló hőségben. Ekkor lehetőségem nyílt kicsit sétálni a pálya körül a tömegben, tanulmányozni a „svájci átlag felett keresőkre” szabott büfé árakat. Hiába minden trükk, úgy éreztem elevenen elégek. Már-már fél-hulla állapotba kerültem, amikor az első pályára gördülő F1-esek végre kicsit felráztak és jobb kedvre derítettek. Gondoltam majd a verseny kárpótol a megpróbáltatásokért, de sajnos az elég hamar unalomba fulladt, de ne szaladjunk ennyire előre. A rajt előtti feszült várakozás nagyszerű volt, mindenki felállt és várta, hogy elinduljon a mezőny. Szerencsére a célegyenes egy részére és a szemben lévő kivetítőre is nagyjából ráláttam, így tudtam követni az eseményeket. Viszont legnagyobb bánatomra, miután elrajtolt a mezőny újabb unalom maratón következett… Ezt még tetézte az, hogy két kör után már mindenki visszafoglalta a helyét, de két jómadár a „ki ha nem én?!” ember fajtából állva maradt, ezzel egy jó nagyrészt kitakarva a rálátásból. Amikor kiabálták nekik, hogy üljenek le, az egyik fickó csak flegmán hátra tekintett, mintha csak azt mondta volna magában, hogy „álló jegyet vettem, akkor én állni fogok”. Na, igen, csak az ne zavarjon tesó, hogy mögötted lévő 100 ember elől meg kitakarod a kilátást…  Én már elég kényelmetlenül éreztem magamat a hőség miatt és ez a két jó madár is felbosszantott így azon morfondíroztam, hogy a dobozos sört hajítsam hozzájuk vagy melyik nyelven küldjem el őket a picsába. Aztán egy békésebb ötlet jutott eszembe és szóltam nővéremnek, hogy nézzünk le, hogy amíg együtt a mezőny lássuk a kocsikat közelebbről. Na itt ért az újabb csalódás. 2015-ben kint voltam a Ferrari Racing Day-en és hallottam pár korábbi V8-as Ferrarit. Azoknak olyan hangjuk volt, hogy letetted az agyadat. Nem beszélve arról, hogy olyan hangos volt, hogy a tüdőd berezonált, a dobhártyád meg majdnem beszakadt. Ehhez képest a mostani turbómotoros autók roppant nagy csalódások voltak. Esküszöm a Porsche-k hangosabbak voltak. A halk és jellegtelen szavakkal tudnám összefoglalni a hallottakat. Sajnos maga a verseny is elég laposra sikerült, Räikkönen és Verstappen kavarták fel néha az állóvizet, de nagy sajnálatomra nyugtázni kellett, hogy kifogtam az egyik legunalmasabb magyar nagydíjat. A végén beengedték a pályára az embereket, de ott is akkora tömeg volt, meg már annyira készen voltam, hogy ahhoz meg végleg nem volt kedvem.

Sokan azt mondják, hogy a hangulat miatt mennek ki. Hát nem tudom ott ahol voltam nem volt semmilyen hangulat. Mintha egy csomó ember kiszállt volna a domboldalra piknikezni, közben valahol messze meg ment egy autóverseny. Láttunk pár fura szerzetet, meg érdekes szurkolót, de ennyi. Ok ez nem egy focimeccs, de akkor minek a hangulatát kellett volna megtapasztalnom? Itt mindenki elvolt a maga kis társaságával. Nem is próbáltam ismerkedni, de ahogy elnéztem nem is nagyon tudtam volna. Főleg, hogy rengeteg volt a külföldi én nekem meg továbbra sem az idegen nyelven való társalgás az erősségem.

Relikvia vásárlás? Felejtős, pedig volt választék bőven, de az árak még a verseny végén is elég magasak voltak és mindegyik boltnál akkora tömeg volt, hogy nem volt kedvem negyed órát várni, hogy közelebbről is megnézhessem, hogy mit árulnak.

Összefoglalva, a Forma-1 helyszíni megtekintése nem a pornépnek való. Ha van kb 300 ezer forintod, akkor megtudod venni a helyet az egyetlen árnyékos tribünre, tudsz parkolni és ennyiből kitelik valami kaja is és nem mellesleg jól látod a pályát. Amúgy meg az egész felér egy tortúrával. Vannak, akik nagyon élvezik, valakik pedig a TV-s közvetítésre esküdnek. Nos, én most már elmondhatom, hogy mindkettőt megtapasztaltam és rájöttem, hogy az utóbbiak csoportjába tartozom. Voltak jó részek, de összességében azt hiszem ez volt az első és egyben az utolsó helyszínen megtekintett F1-es futamom.

Szerző: B.L. 

GD Star Rating
loading...
Leégés a nagydíjon, 5.0 out of 5 based on 2 ratings

Vélemény?

About BHajni

Check Also

Disney, mint sátáni összeesküvés?

Civilizációnkban, a nagy liberális eszmék térnyerésével egyre inkább kezd eluralkodni az erkölcsi fertő. A mai …

Vélemény, hozzászólás?