Kiderítettük: Murányi András kész visszatérni!

Bő egy hete írtuk meg, hogy Murányi András, a Népszabadság volt főszerkesztője Facebookon bejelentette, hogy elhagyja az újságírói pályát. Megkerestük, és válaszolt a kérdéseinkre, elmondta, ha bizonyos feltételek teljesülnének, hajlandó lenne visszatérne az újságírói pályára.

Mint közismert, megszűnt a Népszabadság, hivatalosan gazdasági nehézségek, adósságok miatt – a kiadó ezt állította. Mindenki más szerint politikai okok miatt lett elhallgattatva az újság, mert nyilvánosságra hozott több, a kormány számára kínos ügyet, például Rogán Antal helikopteres ügyét, vagy azt, hogy Matolcsy a szeretőjének jól fizető állást biztosított a Magyar Nemzeti Banknál.

Ezek után, és egy héttel ezelőtt Murányi András, aki a kivégzett Népszabadság főszerkesztője volt, bejelentette: felelősséget érez a lap megszűnése miatt, emiatt elhagyja az újságírói pályát. Erről mi is beszámoltunk.

Sokakban felvetődött az a kérdés, hogy miért érzi magát hibásnak főszerkesztőként egy politikai döntés miatt. Megkerestük, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba és eloszlassa a kételyeket. Ő ezt készséggel meg is tette, válaszolt a kérdéseinkre.

MINI INTERJÚ MURÁNYI ANDRÁSSAL, A NÉPSZABADSÁG VOLT FŐSZERKESZTŐJÉVEL

Napi Közlöny: Miért érez felelősséget a Népszabadság megszűnése miatt, ha a lap politikai okok miatt szűnt meg? Sokan úgy gondolják, hogy egy főszerkesztő csak akkor lehet hibás egy lap megszűnése miatt, ha az gazdasági okok miatt szűnik meg.

Murányi András: Amikor egy fejlett nyugati demokráciában vonatszerencsétlenség következik be, akkor lemond a közlekedési miniszter; a súlyos, váratlan, drámai, sokak életét befolyásoló helyzetért akkor is vállalja – minimum – az erkölcsi felelősséget, ha nincs közvetlen érintettsége, szerepe a kialakult helyzetben. Az én (erkölcsi) szerepfelfogásom ehhez a példához, ez efféle típusú – demokratákra jellemző – felelősségvállaláshoz áll közel; ez az egyik oka, amiért meghoztam a döntést, amelyben nem kevés önvád is van, még akkor is, ha előre, aljas módon kitervelt, titkos projekt keretében végrehajtott akcióról volt szó. Egyszerűen nem tudtam megvédeni a lapot, az embereimet, és ez alól nem adok magamnak fölmentést azért, mert körülbelül annyi esélyem volt, mintha a sztrádára kisétálva, puszta kézzel kellett volna megállítanom egy százharminccal száguldó kamiont. Ugyanakkor a döntés mögött meghúzódik egy korábbi elhatározás is. Ez azzal függ össze, hogy még a Nemzeti Sport általános főszerkesztő-helyetteseként megfogalmazódott bennem: idővel pihenőt kell tartanom, mert két évtized napilapnál hosszú idő. Az NS-től négy esztendő után távoztam azzal, hogy a Népszabadságot – ahol korábban 14 évet töltöttem – becsületbeli úgy újraépíteni, az alapértékeket megtartva dinamizálni, ugyanakkor főszerkesztői mandátumom lejárta után valóban mást kell csinálnom a feltöltődés érdekében. Ez a pillanat a vártnál hamarabb, 16 hónap után következett be, ami azért is fáj, mert februárban 2020-ig tartó stratégiát tettem le a Mediaworks vezetőségének asztalára, s a nyáron nyolc új kolléga felvételét indíthattam el a Népszabadság Online-ra. Idetartozik: nem hiszem, hogy e pillanatban lenne olyan ajánlat a magyar médiában, amely célzottan nekem szólna, s amelynek fókuszában építkezés, megvalósítás állna. Egyébként tévúton járnak azok, akik úgy gondolják, hogy egy főszerkesztő csak akkor lehet hibás, ha gazdasági okokból szűnik meg egy újság, legalábbis nekem elsősorban a szakmai munka irányítására szólt a mandátumom, a büdzsétervezés, a pénzügyi kontroll az igazgatóság, a board és a tulajdonos hatáskörébe tartozott, illetve tartozik.

Napi Közlöny: Továbbra is úgy gondolja/azt állítja, hogy politikai okok miatt szűnt meg a Népszabadság?

Murányi András: Azt mondom, hogy aligha gazdasági okokból. Amikor beiktatásom után jelentős költségvágásra kényszerültem, a számok azt mutatták, hogy erősen közelítünk a nullás üzemi eredményhez; még úgy is, hogy gyakorlatilag sem akkor, sem később nem volt állami hirdetés, továbbá – az előbbitől nem függetlenül – piaci alapú hirdetés a lapban. Fontos tudni: a Népszabadság 2007-ben rendelkezésre álló 2,4 milliárd forintos eredménytartalékának felélését nyomdai és terjesztői akvizíciók is erősen befolyásolták, miközben – az elmúlt évtizedben – a korántsem optimális üzleti döntések és a reklámok elmaradása miatt folyamatosan a szerkesztőséget építették le. Ezért is vagyok büszke arra, hogy a lap példányszámcsökkenése éppen az utolsó negyedévben – példátlan módon – megállt, miközben összesen annyi eladott példányt mutatott fel, mint a versenytársak, azaz a Magyar Idők, a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet és a Népszava együtt. És ha már gazdasági ok: vajon racionális döntés-e bármilyen tulajdonos részéről leállítani egy lapot, és utána kérni üzleti tervet a főszerkesztőtől, miközben a büdzsétervezés nem szerkesztőségi, hanem kiadói kompetencia? Ebből fakadóan is mondom azt: más ok miatt szűnt meg a Népszabadság. A lap kiiktatásában nagy szerepe lehetett annak a kritikus hangnak és tényfeltáró munkának, amely működése utolsó hónapjaiban jellemezte a magyar médiában alighanem leggyakrabban idézett újságot.

Napi Közlöny: Van-e bármilyen esély vagy terv a Népszabadság újraindítására? Ha van ilyen, Ön is részt vesz benne, vagy ha nem tervezi, de valaki felkérné, elfogadná egy új Népszabadságnál a főszerkesztői pozíciót? Vagy visszavonulását komolyan és örökre értette?

Murányi András: Jelenlegi tudásom szerint nincs. Az elmúlt másfél hónap hazai és külföldi tárgyalásainak az a konklúziója, hogy nincs olyan nagytőkés és/vagy kiadó, akinek/amelynek van elegendő bátorsága a lap újraindításához. Az a benyomásom, hogy a lap megszüntetését a legtöbben politikai kérdésként kezelik, ezért potenciális befektetők – félelemből és/vagy jól felfogott érdekből – inkább nem vállalnak kockázatot. Hozzáteszem: a név, a védjegy, a logó – satöbbi – a Mediaworks tulajdona, továbbá jelzáloggal terhelt. Emellett azt is fontos kiemelni: egy napilap esetében egy nap nem megjelenés is halált jelent. Most csak olyan gigaajánlat tudna a pályán tartani, amely – mint a Népszabadság esetében – építkezésről és megvalósításról szólna. Ebbe elvileg beletartozhatna a Népszabadság újraindítása is, de erre – mint említettem – nem látok esélyt. Jól éreztem magam a második otthonomat jelentő lapnál; jó volt alkotni, átformálni, fiatal, dinamikus alkotógárdát kialakítani, új minőséget előállítani és azt látni, hogy az olvasóközönség vevő az újság alapértékeire épített szakmai és vizuális újdonságokra.