Hajni igazi gyöngyszem az írók között…

A cikk olvasási ideje kb. 16 perc

M. G. Brown, azaz Barna Hajnalka nyíltságával és időnként már-már nyers, mégis tanító őszinteségével, szinte azonnal a szívembe lopta magát. Nagyon jó rálátása van az írói világra. Tele van álmokkal, de tisztában van az érvényesülés nehézségeivel is. Ennek ellenére nem csügged, inkább dolgozik, mert bízik abban, hogy a tehetség és a fogyhatatlan alázatos munka meghozhatja a gyümölcsét. Nem állít valótlan dolgokat és nem jelenti ki azt, hogy itt Magyarországon nincs esély. Természetesen a pénz, a jó marketing előre visz egy szuper könyvet az alkotójával együtt, ezzel mind tisztában vagyunk. De akkor is…! Legyen akármilyen nehéz is egy anyagi hátterek nélkül rendelkező író dolga, ha igyekszik jelen lenni a facebook-on, egy jó blog-on, az instagram-on stb. akkor felhívhatja magára a figyelmet. Ha pedig ezzel eléri, hogy legyenek olvasói, akkor csak terjed annak a híre, hogy létezik. Hajnitól megtanultam, hogy ez a látásmód egy mai író reményének a kulcsa. Nem szabad feladnunk és mindig abból kell építkeznünk, amit kaptunk (jelen esetben a tehetségünkből és az internet adotta lehetőségekből). Kezdetnek ez nagyon jó és ki tudja, mit hoz a folytatás…? Hinni kell a csodákban, mert csak így lehet szívvel és lélekkel apránként előre lépdelni.

És ez még koránt sem minden, amit Hajniról elmondhatok. Ebben a lányban még az irigység pirinyó magja sem létezik. Nem féltékeny más hozzá hasonló sorsú írókra, inkább támogatja és tanácsaival igyekszik segíteni őket. Ezt a saját bőrömön tapasztaltam, hiszen ha Hajni nem létezne ez a blog sem született volna meg.

Nemrégiben láttam egy videót, melyben Hajni arról számolt be, hogy befejezte a Vérvörös Rózsaszirmokat. Mosolyogva néztem végig azt a néhány percet, hiszen akkora öröm sugárzott az arcáról és olyan mérhetetlen boldogság áradt a hangjából, hogy az az egész világot ellátta volna energiával. Higgyétek el ilyen írónő ritkán születik erre a világra. Becsüljétek meg és olvassatok bele ezen a linken a regényébe a Kavargó Rózsaszirmokba http://undergroundbolt.hu/kavargo-rozsaszirmok Csupán egyetlen kattintást kérek, biztos vagyok benne, hogy ez a könyv titeket is magába szippant majd.

Magyarország aprócska egén számtalan gyémántfényű csillag ragyog. Én most rátaláltam egyre és szeretném nektek bemutatni Barna Hajnalkát. Szeretettel írtam ezeket a sorokat és tiszta szívből küldöm nektek, drága olvasóimnak.

Már itt az elején leszögezném, hogy egy rendkívül érdekes és egyedi karakternek tartalak. Ha most tükröt tartanál magad elé és a lelked legmélyére tekintenél… mit mondanál, milyennek látod magad?

Pár hónappal ezelőtt azt mondtam volna, hogy egy önbizalom-hiányos kislánynak, aki csak sodródik az Élet nevezetű tengeren. Mára már (noha még csak két hónapja jelent meg a Kavargó Rózsaszirmok) már egy teljesen más ember vagyok. Abban a pillanatban, amikor a kezembe foghattam a könyvemet, valami megváltozott bennem. Mondhatni, felnőttem. Ekkor nőttem fel igazán. Elkezdtem hinni önmagamban, mert úgy gondolom, hogy ha azt szeretnénk, hogy mások higgyenek bennünk, akkor először nekünk kell hinni önmagunkban. Az íróknál szerintem ez hatványozottan igaz. Nem várhatom, hogy az olvasók kapkodják a könyveimet, ha még én magam sem hiszem el, hogy jó az, amit alkottam. Catherine története viszont megérdemli, hogy minél több emberhez eljusson, ezért erőt vettem magamon, leráztam magamról a visszahúzó béklyókat, és nem is volt olyan nehéz, mint amilyennek első nekifutásra gondoltam. Minden egy döntéssel kezdődött: képes vagyok rá. Onnantól kezdve pedig már nem volt megállás. A személyiségemet tekintve egyébként egy kifejezetten humoros lány vagyok, ezt pedig igyekszem is belopni a regényeimbe, és a visszajelzések alapján úgy tűnik, hogy sikerül. Emellett egy eléggé empatikus személy vagyok, aki képes megsiratni még egy eltaposott csigát is. Azt hiszem, egy írónak az efféle „gyengeség” előnyére válik, hiszen az íráshoz fejlett beleélő-, beleérző képességgel kell rendelkezni.

Rendkívül jól és ízlésesen írsz, látszik, hogy alaposan megválogatod a szavakat. Volt olyan író, aki hatással volt rád a műveivel, vagy esetleg az életútjával?

J.K. Rowling nagy kedvencem, a Harry Potter regényekbe pedig mind a mai napig szerelmes vagyok. Rowling életútja egyébként nagyon inspiráló, azt hiszem, hitet adhat minden olyan írónak, akire még nem figyelt fel a nagyközönség. Számomra Rowling sikere azt közvetíti, hogy minden megtörténhet, ha akarjuk, ha hiszünk benne, és ha teszünk érte. Próbálok én is így eljárni.

Szerinted mi egy sikeres és kapós könyv a titka?

Én külön választanám a kettőt. Ahhoz, hogy egy könyv kapós legyen, semmi másra nincs szükség, csak egy biztos anyagi tőkére és egy sikeres marketing csapatra. Média szakon diplomáztam, szóval elég jó rálátásom van a tömegek befolyásolására. A könyvipar pedig ugyanannyira „agymossa” az embereket, mint mondjuk a televízió, a cél pedig egyértelműen a profit, az, hogy az adott könyv bármiféle üzenetet is közvetítsen az olvasók felé, már mellékes. Sikeresnek azt a könyvet mondanám, ami mögött nem áll egy több tucatnyi embert felvonultató marketinges gárda, mégis, önmaga erejéből, amolyan népmese módjára, szájról-szájra terjedve jut el az olvasókhoz. Úgy is mondhatnám, hogy a sikeres könyv utat tör magának azzal, hogy valamiféle értéket képvisel. Hogy átad egy olyan üzenetet, ami az olvasót arra sarkallja, hogy másokkal is megismertesse a könyvet. A népmese példánál maradva, a népmeséinket nem nevezném kapósnak, mivel soha, senki nem „kapkodott utánuk”, és profitja sem származott belőlük a mesélőknek. Mégis sikeresek, mert mind a mai napig fennmaradtak, még mindig meséljük őket, ennek pedig egyértelműen az az oka, hogy olyan értékeket képviselnek, amik korokon és évszázadokon, akár évezredeken átívelve is képesek az eredeti üzenetüket közvetíteni az olvasók felé, ezeket az üzeneteket pedig mindmáig tudjuk dekódolni. Ezzel szemben, a kapós könyvek olyanok, mint a hullócsillag. Egy rövidke ideig fényesen ragyognak, beragyogják az egész égboltot, majd a fényük elhalványul, és eltűnnek a horizonton, elveszve a feledés homályában.

Véleményed szerint milyen ma írónak lenni? Mik a lehetőségeink és, hogyan élhetünk ezekkel a legjobban illetve leghatásosabban?

Írónak lenni csodálatos dolog. Már-már (ha nem sértek meg vele senkit) azt is mondhatnám, hogy az író amolyan istenség. Világokat, lényeket, történeteket teremt. Igazgatja a szereplők sorsát, néha keményen leckéztet, máskor a segítségére siet az arra érdemeseknek. Az író együtt sír és együtt örül a szereplőivel, miközben megannyi életet megél. Átérzi minden karaktere érzéseit, tisztában van a vágyaikkal, az álmaikkal, a cselekedeteik miértjeivel. Szóval, ez egy igazi, érzelmes hivatás. Amolyan ideilli, romantikus kép. Legalábbis, maga az írási folyamat. Én mindig arra intem az elsőkönyves írókat, akik amiatt lógatják az orrukat, hogy még nincs kész a regényük, hogy legyenek boldogok, amiért még csak az írásra kell koncentrálniuk. Ugyanis, amikor elkészül a kézirat, azzal kell szembesülnünk, hogy a „gyermekünk”, az imádott, dédelgetett „kicsikénk” semmiben sem különbözik egy eladó fogkefétől. Ugyanúgy kell reklámozni, hirdetni, ledugni az emberek torkán, mintha egy akciós fogkefét, vagy éppen mosóport árulnánk. Ez azért eléggé gall módon képes összetörni a gyönyörű, idilli képet, amiben az írás csodálatos folyamatában andalogtunk. A lehetőségek tárháza pedig csak azok számára széles, akiket vastag pénztárcával áldott meg az ég. Még egy blog vagy facebook oldal hirdetéséhez is pénzre van szükség, nem beszélve a könyves felületek reklámdíjairól. Azt mondhatnám, hogy az egyetlen lehetőségünk a jelenlét. Minél több helyen ott lenni, minél több platformon hallatni a hangunkat, kialakítani a kapcsolatokat, közben pedig egyre csak fejlődni, írni, írni és írni, hogy egy nagynevű kiadóhoz eljuthassanak az írásaink. Úgy azért már lényegesen könnyebb dolga van az embernek, noha még úgy sem könnyű.

Te hogyan kerültél a magánkiadás mezsgyéjére? Mielőtt kijött az első regényed sok kiadóval vetted fel a kapcsolatot? Sajnos többektől hallottam már, hogy aki magánkiadásra adja a fejét nem is tud írni. Ez a kijelentés mindig elkeserít. Szeretném felnyitni az emberek szemét, ezért is lenne jó, ha Te is beszélnél a blog olvasóinak erről.

Meg sem próbálkoztam küldözgetni a Kavargó Rózsaszirmokat a kiadóknak. Eléggé türelmetlen ember vagyok, és januárban, amikor elküldtem az UGK-nak a kéziratot, azt éreztem, hogy „most, vagy soha”. Eldöntöttem, hogy 2017 az én évem lesz, ebbe pedig nem fért volna bele, hogy a kiadók válaszaira várok. Úgy döntöttem, a kezembe veszem az életemet, a regényem sorsát, és önerőmből küzdöm be magamat a magyar irodalmi életbe. Azt persze nem zárom ki, hogy a jövőben egy vagy több új regényem kéziratával bombázzam a kiadókat, de a Kavargó Rózsaszirmoknak meg kellett születnie ahhoz, hogy elinduljak az írói pályán. Egyébként, egy csomó népszerű magyar regény magánkiadásban jelent meg az elmúlt években. Nyugaton már rég nem nézik le a magánkiadásban megjelent műveket, és én sem vagyok olyan begyepesedett, hogy elítéljem őket. Sőt! A 2017-es évem a magánkiadásban megjelent magyar szerzőké. Semmilyen egyéb könyvet nem vagyok hajlandó olvasni, és ha nem tudnám, hogy magánkiadásban jelentek meg, fel sem tűnne, hogy így van. Szerintem szerencsések vagyunk mi, magyarok. Sok írónk van. Sok jó írónk van. Lehetetlenség lenne mindegyik jó regényt hagyományos kiadásban megjelentetni. A magánkiadás pedig lehetőséget biztosít arra, hogy ezek a remek történetek megjelenhessenek. Ha az olvasó nagyon nem bízik az adott íróban, pusztán a magánkiadás ténye miatt, pár kattintással utána kutakodhat mind az írónak, mind a műnek. A legkézenfekvőbb megnézni a mű értékeléseit Molyon, vagy különböző blogokon. Az segítheti a döntést.

Nálad, hogy zajlik az írás folyamata? Vannak bizonyos apróságok, amik elengedhetetlenek? Például zene, vagy inkább néma csönd, esetleg van egy kabala tollad?

Nálam az írás folyamata jelenet- és hangulatfüggő. Van, amikor zenére írok, van, amikor csak csendben tudok. Van olyan, hogy egyhuzamban megírok több fejezetet is, lineárisan, máskor ugrálok a fejezetek között, és azt írom meg éppen, amihez kedvem van. Ha, mondjuk, nem vagyok romantikus hangulatomban, mert éppen gyilkol az ideg, akkor egészen biztos veszekedős, vagy csatajelenetet fogok írni, nem nagy összeborulást és nyálas szerelmi vallomást. A Kavargó Rózsaszirmokkal szerencsém volt, mert úgy ismerem a sztorit, (2009-óta pofozgatom), hogy ha álmomból felvernek is, aprólékosan végig mondom az egész történetet, szóval, ott tényleg írhattam azt a jelenetet, amihez éppen kedvem szottyant. Volt olyan, hogy párhuzamosan írtam a második, harmadik, negyedik részt. Egymás mellett voltak megnyitva a dokumentumok. Nagyon vicces volt. Az új regényemmel már nehezebb dolgom van. Ő még nagyon fiatal, mindössze egy hetes múlt tegnap, és máris kész van belőle száz oldal, de még mindig nem tisztult le teljesen minden apró kis mellékszál. Őt még lineárisan írom, mondhatni, építem, biztos, ami biztos.

Első megjelent könyved a Kavargó Rózsaszirmok. Mi az, amit erről a történetről érdemes tudni?

A Kavargó Rózsaszirmok egy romantikus urban fantasy, ami azt jelenti, hogy az olvasó a mai világban játszódó történetet kap, fantasztikus elemekkel és romantikus szálakkal megspékelve. A regényt Catherine Elwood narrálja, ő a főszereplőm, és történetesen boszorkány. Az én világomban a boszorkányok, az angyalok és emberek nászából születtek, még a teremtés kezdetén. Azok az angyalok, akik emberekkel párosodtak, büntetésből kitaszíttattak a Teremtő országából, „a fényből”, így a Földön élnek tovább, újra és újra reinkarnálódnak, akárcsak az emberi vagy a boszorkány lelkek, bukott angyaloknak nevezik őket. Ettől függetlenül nagyon erősek, fantasztikus képességeik vannak, és nem is annyira „angyaliak”, mint ahogyan az egy angyaltól elvárható lenne. Jó, igazából nagyon nem olyanok. Gőgösek, beképzeltek és nagyképűek, igazán vicces karakterek. A boszorkányok is szuper képességekkel rendelkeznek, noha gyengébbek az angyaloknál, és megvannak a maguk normáik. Például, különböző társadalmi osztályokba tagolódnak, élen az ún. „arisztokráciával”, akiket a leginkább a középkori nemesi családokhoz tudnék hasonlítani. A pénz a pénzzel, a rang a ranggal házasodik. Egy ilyen család leszármazottja Catherine édesanyja is, aki, mondhatni beintett a családnak, és nem volt hajlandó az akaratuk szerint házasodni, így pedig kiátkozták a híres-neves Heffernan családból. A történet elején ezért nem tud arról semmit a főhősnőm, Catherine, hogy ő történetesen boszorkány. Az anyukája nagyon szépen eltitkolta előle a valódi származását. Ennyit a történet vázáról. Catherine természetesen van annyira makacs és önfejű, hogy önszántából és tudatlanul sétál vissza abba a világba, amitől az édesanyja 18 évig próbálta távol tartani. Természetesen ekkor beindul a sztori, és megjelennek az angyalok, a boszorkányok, sőt, még a boszorkányvadászok is. A fantasy szál mellett egy igazi lélektani regény bújik meg. A 18 éves, gyermek- és felnőttkor határán egyensúlyozó kislány lassan, fokozatosan érett nővé válik, ehhez viszont meg kell tapasztalnia az élet árny- és fényes oldalát is. Ugyanúgy, mint bármelyikünk, belefut rossz kapcsolatokba, hoz hibás döntéseket, cselekszik meggondolatlanul, és a többi. Természetesen, a szerelem is rátalál, ez a szerelem pedig szépen ki is fog bontakozni a második részben. A történet egyébként bővelkedik erotikus jelenetekben, és a humor is végigszalad az összes oldalon.

Van egy oldalad a facebook-on M. G. Brown névvel https://www.facebook.com/mgbrownofficial/?fref=ts Ott láttam, hogy készen van a Kavargó Rózsaszirmok második kötete a Vérvörös Rózsaszirmok. Ebben a kötetben mire törekedtél a legjobban?

A Vérvörös Rózsaszirmokban Catherine karaktere már sokkal kiforrottabb. A kislány nővé válik, tartós kapcsolata lesz, nyakig gázol a saját világában, és az embernek nevelt lány átváltozik öntudatos, erős, arisztokrata boszorkánnyá. Talán ebben a részben megy át a legnagyobb személyiségfejlődésen Catherine. A következő ilyen nagy változás akkor fog bekövetkezni az életében, amikor a világ legcsodálatosabb dolga történik meg vele, de azt most nem árulom el, hogy mi lesz. Ha az első rész amolyan tapogatózás a sötétben, akkor a második részt ahhoz tudnám hasonlítani, amikor egy sötét szobából kilépünk a verőfényes napsütésbe. Minden megvilágosodik, de mégis vakító még a fény. Egyébként, ebben a részben nagyon törekedtem arra, hogy bemutassam és felépítsem Catherine és Daniel szerelmét, ami végig fog ívelni az egész sorozaton. Ők nem az amolyan „szakítós páros”, nem spoilerezek azzal, ha azt mondom, hogy ők együtt maradnak. Ők inkább ketten viszik a terheket, ketten néznek szembe az akadályokkal, mint hogy egymással hadakoznának. Vajmi kevés olyan rész lesz a regénysorozatban, amikor Catherine és Daniel kapcsolata nem lesz harmonikus és sziklaszilárd. Úgyhogy, a „se veled, se nélküled” szakítós sztorik kedvelőinek nem való a Rózsaszirmok sorozat.

Sokaknak feltettem már ezt a kérdést, így neked is. Miért használod az M. G. Brown írói álnevet?

Úgy éreztem, a „Barna Hajnalka” nem elég eladható. Szerettem volna egy hangzatos nevet, ami ugyan én vagyok, de mégis elválasztja az írói énemet Barna Hajnalkától, a magánszemélytől. Az „M.G.” egyébként a hajnalka virág „morning-glory” rövidítése.

Neked mit jelent az írás? Mi az a plusz, amit az életben kapsz általa?

Talán klisén hangzik, de az írás az életem. Ha nem írhatnék, szerintem beleőrülnék a töménytelen mennyiségű képbe, ami fel-felvillan a lelki szemeim előtt. Egyszerűen kikívánkoznak belőlem, és muszáj megírnom őket. Emellett az írás által nagyon sok barátot szereztem. Olyan embereket, akikkel sosem találkoztam, vagy beszéltem volna, ha nem születik meg a Kavargó Rózsaszirmok. Sok mindenért hálás lehetek ennek a regénynek, többek között a barátaimért is, nem mellesleg az „álbarátaim” elvesztését is a számlájára írhatom, akik szépen fokozatosan eltávolodtak tőlem, úgymond, lemorzsolódtak, amint más világokban kezdtünk mozogni. Egy percig sem bánom. Életre tanított a könyvem.

Mi inspirál a legjobban?

Az, hogy megfeleljek önmagamnak. Csak és kizárólag magamnak. Mivel maximalista vagyok, ezért nagyon magasan van a léc. Alulról böködöm a fejem búbjával, de még mindig nem értem el. Remélem, soha nem is fogom, mert mindaddig, amíg csak meg-megérinthetem, de nem szerezhetem meg, ösztönöz arra, hogy még jobb, és jobb legyek.

Ha álmodhatnál egy nagyot határok nélkül, akkor mi lenne a végső célod mikor azt mondanád: „Ez az, megcsináltam! Elégedett vagyok!”

Ha elérném azt, amit Rowling. Akkor igazán büszke lennék magamra.

Hajni én kívánom, hogy elérd az álmaid. Remélem ezzel a kis bemutatóval sikerül újabb olvasókat szereznem neked.

Ha ezek után szeretnétek jobban megismerni az írónót, akkor erre a linkre kattintva varázsütésre a szerzői oldalán találhatjátok magatokat.

https://www.facebook.com/mgbrownofficial/?ref=ts&fref=ts

Ez a link a személyes profiljához juttat el titeket

https://www.facebook.com/hajnikabarna?fref=ts

Itt pedig megvásárolhatjátok a könyvét.

http://undergroundbolt.hu/kavargo-rozsaszirmok

Köszönöm a figyelmeteket…

 

Vendégcikk Takács Piroska oldaláról. Az oldal, ahol Piroska saját regényeit mutatja be, továbbá kortárs művészekkel beszélget, IDE kattintva érhető el. 

GD Star Rating
loading...
Hajni igazi gyöngyszem az írók között..., 5.0 out of 5 based on 1 rating

Vélemény?

About BHajni

Check Also

Könyvajánló: L.J. Wesley – Egy űrállomás-takarító naplója

Fülszöveg: Az ember azt hinné, hogy egy űrállomáson nem unalmas az élet. Ez igaz lehet, …

Vélemény, hozzászólás?