Interjú Tomcsik Nórával, a történelmi kalandregények koronázatlan királynőjével

A cikk olvasási ideje kb. 10 perc

Egyszer csak gondolt egyet négy fiatal író – köztük jómagam is – és megalapították az Írósimogató névre keresztelt kezdeményezést, mely a kortárs, magyar irodalmat hivatott népszerűsíteni, kötetlen beszélgetések formájában, amolyan fiatalos módon. A tagok közül L. J. Wesley, az Egy űrállomás-takarító naplójának írója már korábban bemutatkozott, most pedig Tomcsik Nórára került a sor, akinek A változások kora valamint Az elveszett ifjúság című regényeit már olvashatja a nagyközönség. A következő interjúban jobban megismerhetjük Nórit, a történeteit és a hőseit.

Az íróknak általában van egy romantikus, idilli történetük, hogy hogyan és miképpen adták írásra a fejüket. Elmeséled nekünk, hogyan született Tomcsik Nóra, az író?

Már ovis koromban is nagyon szerettem mesélni, és ez később sem változott, csak a mesélés módja alakult át mindig. Hol írtam, hol rajzoltam, volt, hogy színésznek készültem, aztán fotózni kezdtem, végül forgatókönyvírást és filmkészítést tanultam, aztán leültem megírni az első könyvemet. Ehhez voltak legjobbak a képességeim, de mindegy volt, csak valami módon elmondhassam a történeteimet.

Fontosnak tartod, hogy a saját, polgári neved alatt publikálj, az oly’ divatos írói álnevek helyett?

Nem tartom fontosnak, egyszerűen csak nem volt kedvem kitalálni írói álnevet.

Vázolnád pár mondatban, hogy mire számíthat az olvasó, ha kézbe veszi A változások korát? Miről szól ez a regénysorozat?

A változások kora elsősorban a fiatalokról, a felnőtté válásról szól, másodsorban pedig egy történelmi kalandregény. Amikor komolyan belevágtam, az volt a terv, hogy olyan könyvet írok, ami bemutatja, milyen nehézségei és szépségei vannak ennek az időszaknak. Henry és a barátai épp olyanok, mint mi most, szerelmesek, ábrándoznak, terveznek, néha kudarcot vallanak, máskor sikereik vannak, szereznek ellenségeket és barátokat, épp csak száz évvel előttünk léteznek, és az életüket megnehezíti a háború és más történelmi események.

Magyar névvel írsz, de ír és angol főhősökkel dolgozol. Tudatosan helyezted el a szigetekre Henry-t, és barátait, vagy egyszerűen csak adta magát a történet?

Amikor Henryt kitaláltam épp brit-mániában szenvedtem, de szeretem is azt a század eleji angol miliőt. Más országban nem működött volna így ez a történet. Egyébként nagyon szeretek utazni, és elhatároztam, hogy minden ország, ahol jártam, kap majd egy történetet.

Ki az a Henry Davis, aki köré felhúztál egy történelmileg hiteles világot? Mit kell tudnunk róla?

Ha nagyon meg akarnám őt magyarázni, akkor ő a múlt század elejének a nagy lázadója. Folyamatosan küzd, legfőképp a saját sorsa ellen, az álmaiért, szerelemért, nem egyszer az életéért. Nagyon esendő. Amennyire odaadó és elszánt tud lenni, sokszor annyira konok és pökhendi is. A hibái ellenére viszont szerintem egy szeretnivaló fiú (bár az anyja mi mást is állítana 🙂 ). Ő az a típusú hős, aki egyáltalán nem való erre a tisztségre, csak sodorják az események, ő pedig kitartóan harcol, aztán a végén vagy igazi hőssé válik vagy elbukik. Majd elválik…

Én hiszem és vallom, hogy az író ott rejtőzik minden általa világra hozott karakterben. Te is ott vagy mindegyikükben? Kinek mit adtál magadból? Azt el szabad árulni?

Ezt én is hiszem, a történeteinkbe beleadjuk magunkat, ha akarjuk, ha nem.  Amikor megalkottam a történet szereplőit, nem tudatos volt a folyamat, aztán, ahogy írtam, és jobban megismertem őket, döbbentem rá, hogy mindegyik örökölt belőlem valamit. Ha A változások kora főszereplőit nézzük csak, akkor George a vallási nézeteimet hordozza magában, Charlotte a bennem lakó lázadót, ami belőlem sosem tudott igazán kitörni, Sarah a bizonytalan, zárkózott természetemet, Henry pedig a kalandvágyat és az álmodozást kapta tőlem. De persze a leggonoszabb szereplőkbe is jutott belőlem, és a legkisebb mellékszereplőkbe is. Én azt gondolom, hogy az írónak épp ezért van nehéz dolga, mert teljesen kitárulkozik a világ felé, így talán sokszor sebezhetőbb is.

A főhőseid a 20. század első, forrongó évtizedeit próbálják túlvészelni. Milyen kutatással és háttérmunkával jár, mire egy író hitelesen be tud mutatni egy olyan kort, amiről történelmi leírások bőven vannak ugyan, de az átlagember életét kevés mű és szakirodalom dolgozza fel?

Igazság szerint a száraz tények kutatása tartott a legkevesebb ideig. Az ember felüt egy történelemkönyvet, utána olvas néhány fontos eseménynek, aztán szemezget belőlük, és így meglesz a sztori alapja, amibe belesimul a történet. Sokszor kellett átírjam a könyvet, mert az elképzeléseim hiteltelenek lettek volna. Ami ellenben sok idő, a hétköznapok feltérképezése, a lelkület, szellemiség, öltözködés, minden. Ezekhez filmeket néztem, könyveket (szépirodalmat és szakirodalmat egyaránt) olvastam, amikből tudtam meríteni, és persze hozzáadtam a saját fantáziámat is.

A regénysorozatodat váltott szemszögben írod. Miért választottad ezt a módszert ahelyett, hogy egészen egyszerűen csak Henry-t kísérted volna végig az útján?

A szemszögek az utolsó pillanatban jöttek, nehéz is volt átdolgozni a regényt. 🙂 Eredetileg egy külső narráló lett volna, de mivel sok fontos szereplő volt, kicsit összekavarodott az elbeszélés. Úgy éreztem, jobban megismerhetőek a karakterek, ha több szemszögből bemutatom őket, így jobban árnyalódnak. Az E/3-as narrálás maradt, de minden fejezetben csak egy szereplő fejébe látunk be, és rajta keresztül szemléljük a többieket. Én ezt izgalmas kísérletezésnek találtam, amikor belevágtam.

Henry és barátai történetét egy négy kötetes regénysorozat dolgozza fel. Vannak tervben újabb regények is?

Vannak. Lesz még könyv Henryékkel is, de jövőre bele szeretnék vágni egy II. világháborús regénybe, ami egy orosz és egy német fiú barátságáról fog szólni, aztán egy Francia Forradalom korabeli romantikus-történelmi regény van tervben. A többi pedig még alakul.

Hogyan születnek a történeteid? Egyszerűen csak kipattan a fejedből egy komplett sztori, vagy jól megtervezed őket?

Általában valami megfog. A változások kora egyértelműen Henry köré épül. Megtetszett a név, mesélni akartam egy ilyen fiúról. Van, hogy egy ország ihlet meg vagy egy hangulat, egy stílus. Például nagy tervem, hogy egyszer írok egy igazi, jó kis gengszter sztorit, mondjuk egy ’20-as évek belit. Alkoholtilalom, szűk brooklyni utcák, véres leszámolások, füstös bárok… Izgalmas lenne.

Ha már a történetek születésénél tartunk. Elárulnád nekünk nagy vonalakban, hogy milyen irányt fog venni a regény cselekménye és hangulatvilága? A második kötetben ugyebár nyakig gázolunk a világháborúba. Hol lesz a vége? Meddig jutnak el a szereplők a történelemben?

A könyvek egyre komorabbak, egyre felnőttebbek. A háború megtépázza a szereplőket, és ennek fényében a harmadik kötet egy mélyrepülés lesz. Henryék itt többet szenvednek, morálisan is mélyebbre süllyednek, és ebben a részben leginkább önmagukkal kell megküzdeniük. A negyedik kötet már a háború után játszódik, és főleg arra fókuszál, hogyan igyekeznek újraépíteni az életüket, és feldolgozni mindazt, ami történt, miközben meg kell harcoljanak a háború társadalomra gyakorolt hatásával. A negyedik kötetnek valamikor 1921-ben lesz vége, szóval összességében tizenkét évet ölel fel a történet.

Történelmi kalandregényt írsz, amiben nem csak a 20. századi történelem főbb pontjait mutatod be, de megjelennek benne apró kis szösszenetek is, mint például az, hogy hogyan reagált az átlagember a Titanic katasztrófájára. Mennyire jelent nagy nyomást, hogy a regényeiddel kvázi szórakoztatva tanítasz? Értem ez alatt, hogy a hitelesség miatt mindennek stimmelnie kell, az utolsó évszámtól kezdődően gyakorlatilag a napszakig.

Nagyon félek, mikor mondja azt valaki, hogy ez pocsék, és teljesen hiteltelen. Több fiatal írta viszont, hogy bár kötelező lenne, ennek nagyon örültem. Amennyire lehetett, mindennek utána néztem, volt, hogy azt számolgattam, hány csomóval ment akkoriban egy hajó, máskor korabeli naptárakat kerestem, hogy tudjam, melyik napra esett pl. Hamvazószerda 1917-ben. Ezek az apróságok sokszor befolyásolták a sztorit. Minden esemény, amit leírok, napra pontosan akkor történt, ahogy a könyvben van. Kezdve a Titanic süllyedésével a majdani Ír Polgárháborúig.

Szerintem nincs olyan író, aki minden munkafolyamatot egyformán szeretne. Én például imádok kutatni és írni, de a kézirat leadását megelőző ellenőrzőfázist szinte utálom. Neked melyik a kedvenc és legkevésbé kedvelt része egy regény megszületésének?

Legjobban azt szeretem, amikor már körvonalazódik a történet, és elkezdem leírni, imádom, ahogy alakul, ahogy életre kelnek a szereplők. Amikor azonban már 3. 4. alkalommal vagy még többedszer olvasom át és javítom, na azt én se nagyon kedvelem…

Van egy már megjelent meseregényed, valamint A változások kora és kistestvére, Az elveszett ifjúság is megszületett már, tavaszra pedig várjuk a következő kistesót. Mit tanítottak neked ezek a regények? Milyen tapasztalatokat szereztél írás, kiadás, stb. közben, amiket jó lett volna tudni már a kezdetek kezdetén?

Írás terén meg kellett tanuljam, milyen regényt írni, mert eddig főképp csak forgatókönyveken dolgoztam. Most is vannak hiányosságaim, de alakulok. 🙂 Türelmem viszont nagyon kevés volt, ezt bánom, habár annak örülök, hogy a szerzői kiadásba vágtam bele, mert nagyon sok mindent megtanultam, magam irányítani és intézni, ráadásul nagyszerű embereket ismertem meg.

Végezetül arra lennék kíváncsi, hogy milyen visszhangot váltott ki az ismerőseid, barátaid körében, amikor megtudták, hogy regényírásra adtad a fejedet. Sokaktól hallottam már, hogy a család és a barátok meglepődtek. Te is tapasztaltál ilyet?

Mivel épp rossz időszakom volt, amikor belevágtam Henryék sztorijába, sokan meglepődtek, de azért a körülöttem élők tudták, hogy ilyen terveim vannak, elvégre három évig írtam a főiskolán. Szerencsére támogatnak, és sokan el is olvassák, amiket írok, ami nagyon jó érzés.

 

Köszönettel tartozom Nórinak, hogy vállalta az interjút és beszélt egy kicsit magáról, na meg Henry-ékről. Ha további információkra és érdekességekre vagytok kíváncsiak, akkor keressétek az írónőt a facebook oldalán, ahol akár még a könyvet is megrendelhetitek. 🙂

GD Star Rating
loading...

Vélemény?

About BHajni

Check Also

Interjú L. J. Wesley-vel, az Egy űrállomás-takarító naplója írójával

Mesélsz egy kicsit a kezdetekről? Hogyan született L. J. Wesley, az író? Részben még talán …

Vélemény, hozzászólás?