Nagymama

Gondolataim (újratöltve)

Valami szépet kellene írni, valami napsugarasat. De a felhők mindig eltakarják a napot. A szél tovasodorja, de újak jönnek és elrontják a játékot. Ezután elered az eső, áztatja a földet, de a szemünkből a könny árad szét. Hát valahogy az élet is ilyen. Változó és sokszor szomorúságot hozó, védekezni nem …

Elolvasom »

Gondolataim

Gondolataim ismét visszatérnek életemre. Az idő eljárt felettem, unokáimat már nem tudom fogadni a vidéki kis házban. Ők is már szülők lettek, gyermekeik útját igazgatják. És Én, mint dédnagymama már csak rövid látogatás idejére ölelhetem magamhoz dédunokáimat. Erőm már elhagy és nagyon szeretném, de már nem tudom vállalni a nyári …

Elolvasom »

Egy vidéki nagyszülő igazi kincs!

A gyerekek után jöhetnek a nagyszülők. Micsoda öröm az unokák fogadása. Egy városi gyereknek a vidéki nagymama egy kincs. A vidéki gyerek felügyeletet sokkal könnyebb. A megszokott környezet önmaga adja a játékosság lehetőségét. Már a szomszédok, vagy a falu határában meg lehet találni az érdekességeket. De egy városi gyerek mire …

Elolvasom »

Vakáció

A tervezett pihenés szinte még el sem kezdődött, máris véget ért. Millió gondolat kavarog a fejemben, és mikor egy kiugrik, késztetést érzek, ha szakértelem nélkül is, de próbáljak róla írni. Vége a tanévnek, itt a vakáció és millió probléma merül fel ezzel kapcsolatban. Szerencsés az a család, aki egész nyáron …

Elolvasom »

Búcsúzom!

Egy időre búcsúzom és köszönöm a figyelmet, ami végig kísérte az írással való próbálkozásomat. Emlékeim és okfejtéseim kicsit lepihennek. Fáradtan, öregen hiába akarok a múlt emlékeiben élni. Belátom ezt nem lehet. Napjaimat kell erősíteni, és a ma gondjait megoldani. Lányom, unokáim, dédunokáim itt vannak körülöttem, és velük kell a napokat …

Elolvasom »

Visszatérek emlékeimhez! (csak egy idős ember bölcs gondolatai)

Visszamenve úgy negyven-ötven évvel ezelőtti munkás éveimre, az akkori szokások szerint Én is egy kis brigádnak  voltam a tagja. Munkában, egymás segítésében, környezetünkkel való törődéssel próbáltunk jeleskedni. A munkahelyi összetartás szoros volt. Pont mint egy család. Néha összezördültünk majd kibékültünk. De a komoly dolgokban mindig egyetértés volt közöttünk. Hát bizony …

Elolvasom »

Csak a lelkedet add és meglásd Te is azt kapod! (csak egy idős ember bölcs gondolatai)

Elmémben forognak a gondolatok. Nézem a nagyszüleim százvalahány évvel ezelőtti fényképét és tudom, mindig a család volt a fontos. Körülvettek, segítettek és szerettek. Vannak magányt szerető emberek is, de Én mindig szerettem a népes családot. Szeretek gondoskodni és segíteni a hozzám tartozókon. Az volt a jó, amikor együtt volt a …

Elolvasom »

Vedd észre a boldogságot!! (csak egy idős ember bölcs gondolatai)

Amiért visszatérek emlékeimbe és egy-egy felröppenő gondolatot próbálok körülírni azért van, mert szeretném ha az emberek végiggondolnák életüket. Ha ebből eredően kicsit is tudnak változtatni az életükön, már jó! Hiszen emlékei mindenkinek vannak! Jó vagy rossz, azt mindenki maga dönti el. De mai életét élve, még mindenki tud változtatni. A …

Elolvasom »

Gyereknapló 5. – Tengerkutató

Egy külföldi utazás mindig élményekkel gazdagít. Én életemben először Krétán voltam, olyan 10 éves lehettem. Az utazás érdekes volt, mert egy gépsárkány gyomrában töltöttük az időnket amit Anyukám látszólag nem igen szeretett, mert zöldes árnyalatokban pompázott amikor csak ránéztem. Az út viszonylag hamar eltelt, megérkezéskor busszal jutottunk el a szállásig. …

Elolvasom »

Gyönyörű, fájó emlékek

A falu környéke, ahol Én születtem, gyönyörű. A kis falvakat, mint kifli ölelik körül a dimbes-dombos erdők. Ahol szabad a kifli vége, ott terül el a Balaton. Lágy hullámaival simogatja a partot, vagy viharos hullámtarajával erősen odacsap. De mindig szép és hívogató. Aki már érezte a Balaton közelségét, mindig vágyik …

Elolvasom »

Az öregek tisztelete (csak egy idős ember bölcs gondolatai)

Valamikor régen az öreg, megfáradt, nehéz életet leélt emberek tisztelete természetes volt. Jó pár évvel ezelőtt még együtt élt a nagy család. Szerencsés volt az a gyermek, aki ilyen családban élhetett, hiszen a nagyszülők szeretete, figyelme mindig biztonságot adott. Szép mesék, történetek, amit a nagyszülők meséltek a gyermekeknek örök emlék …

Elolvasom »

Emlékek (kicsit másként)

Ráksirató Hernyó vagy te, igen ronda, Csúszol, mászol valahova De mért pont a lakásba? Hogy festenél összetaposva? Jövök én, szemem se rebben, Gusztustalan Hernyó, megfogjalak-e? Papír a kezemben, rugó pattan, Hernyó koma a földön csattan. Forog, gurul, a szőröm is feláll, Nem így megy ez, na megállj!!! Papír a szemed …

Elolvasom »

Gyereknapló 4. – Rodeó

Gyerekként sokat voltam Balatonon. Legkedvesebb emlékeim oda kötnek. A sok ismerősnek és rokonságnak köszönhetően alkalmam volt belekóstolni a lovaglás örömeibe is.  Anyukámmal tanultam lovagolni, Gábornak hívták az oktatónkat. Olyan napbarnított erős legény volt, az a fajta akinek a bal szemébe mindig belesüt a nap, mert mindig hunyorgott. Anyukámnak Bandi volt …

Elolvasom »

Boldog szerelem

Ó! A szerelem csodálatos! Az élet zűrzavaros pillanatában, véletlenül talált ránk. 1956 augusztusa volt, csepergő eső. Sietősen mentem az úton.  Hirtelen göndör haj, meleg barna szem mosolygott rám. Egy ismerős?? Néztem és éreztem nem mai életem ismerőse, valamikor az előző életemben talán együtt éltünk már?! Ő is régi ismerősként köszöntött …

Elolvasom »

Gyereknapló 3. – A börtön

Értem általában Anyu jött az iskolába. Mindig sokáig dolgozott, meg messze is, így Vali néni a napközis tanár sokszor aggódott, hogy el sem jön. De mindig eljött, még ha kicsit késve is. Általában vásárolni mentünk, ha már megszabadultunk a mindennapok rabláncától. Ezen a napon is így történt. Már alig vártuk …

Elolvasom »

Gyereknapló 2. – A habok ura

Nem igazán volt soha időm a kádban játszani, ám valahogy mégis sikerült mindig. Nem vittem játékokat a kádba, talán nem is voltak soha ilyen játékaim, vagy már nem emlékszem rájuk. De a fürdőszoba, az tele volt mindig minden érdekes dologgal, aminek a negyedét nem tudtam, hogy mire való. De az …

Elolvasom »