Alkotmányos fordulat! II.

2012 január 1-én az alaptörvénnyel létrehozott új állam, Magyarország nevű független demokratikus jogállam, köztársasági államformában született meg.

Magyarország Alaptörvénye meghatározza a hatalom forrását, a nemzet értelemszerű önrendelkezésének, vagyis a hatalom gyakorlásának módjait.Az alaptörvény alapvetésének B) cikkének 3. pontja a közhatalom forrásának elismeri a népet, viszont a felvilágosodás kora óta a hatalom forrása a nép. Az alapvetés B) cikkének 4. pontjának értelmében; „a nép a hatalmát választott képviselők útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja”, azaz önrendelkezési szabadságában korlátozza a népet. A 2011 december 31-ig hatályos alkotmány szerint: „a nép szuverenitását képviselőkön keresztül és közvetlen gyakorolja”. Következésképp az alaptörvény nem a nép szuverenitásának eszméjére épül, hanem a képviselők hatalomgyakorlásának bebetonozására. Az új választási eljárásokról szóló törvényjavaslat tovább korlátozná a magyar népet, az egyént alapvető állampolgári jogainak gyakorlásában, és ez ellentmondásban áll a preambulumban megfogalmazottakkal is. A magyar nép szuverenitásának gyakorlására, a képviselőkre és a választásokra térve, felmerülhet néhány alapvető kérdés. Az egyik az, hogy az alaptörvénnyel létrehozott Magyarország nevű új állam képviselőit ki választotta meg? Kijelenthető, hogy a képviselők jogot vindikáltak maguknak, mert a közvélemény-kutatók statisztikai adatai nem helyettesítik a választásokat. Ezzel Magyarország demokratikus jogállamisága alapjaiban kérdőjeleződik meg. Mivel az új állam képviselőit nem választotta meg senki, mandátumuk nem a néptől ered, ezért a nép egészen addig nem tudja törvényszerűen gyakorolni a hatalmát, míg eredményes választásokon az Országgyűlés meg nem telik a nép által választott képviselőkkel. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a nép a hatalmát közvetlenül is gyakorolhatja,de az alaptörvény értelmében már nem. Az önrendelkezés közvetlen formája kivételes státuszba került, és a döntés kizárólagos joga a képviselőké lett. A közvetlen, vagy más szóval részvételi demokrácia közismert formája a népszavazás, vagy a 4 évenkénti választások aktusa. Nem ennyire közismert például az adott területen, városban élő lakosság autonóm önrendelkezésének a megtestesülését szimbolizáló állampolgári tanács, vagy civil közgyűlés. A közvetlen demokrácia intézményrendszerének csúcsa az alkotmányozó hatalom külön tényezőként való megtestesülése- az alkotmány folyamatosan felmerülő, szükséges megújíthatósága miatt- az országgyűlés civil szövetségi típusú második kamarája. A kétkamarás parlament második kamarája az önálló szuverenitással rendelkező nép függetlenségét szimbolizálja. A helyi önkormányzatok, megyei önkormányzatok, az országgyűlés és a kormány is, elvileg a terülten élő nép autonóm önrendelkezésének eszközei, viszont ezen intézmények, helyhatóságok nem töltik be eredeti funkcióikat. A társadalomban szélesebb körben terjed el az a nézet, mely szerint az emberek legtöbb problémáit az állampolgári érdekek hátérbeszorulása okozza.A képviselők, pártok elvesztették az emberek bizalmát, támogatását. Ennek ellenére, az alaptörvény módosítására népszavazás nem kezdeményezhető, Magyarország alaptörvényének tartalmán csak az országgyűlés változtathat.

„Nem szabad elfelejtenünk, hogy a demokrácia a részvételen alapul. Az apátia, a félelem és az intolerancia ugyanúgy veszélyt jelentenek rá, mint a gazdasági kihívások. Nem szabad, hogy a demokráciát magától értetődőnek vegyük. A párbeszéd és az integráció a toleranciára és kölcsönös tiszteletre épülő politikai kultúra részei. A politikai erők, a politikusok és a polgárok közötti párbeszéd elengedhetetlen a hatékony megoldások megtalálásához” – nyilatkozta Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke.

Érezhető, hogy egy centrális erőtér eszmeisége itatja át az alaptörvényt is, mely nem harmonizál az EU szellemiségével, politikai kultúrájával és erkölcsi rendjével.